Orosz Pállal beszélgetett a Demokrata.
– Az elmúlt évtizedekben rengeteget változott a futball, az európai topklubok gazdasági lehetőségek szempontjából még inkább eltávolodtak a többiektől. Sokan felkapták a fejüket azt hallva, hogy a BL-szereplés jutalmaként tízmillió eurós nagyságrendű bevétel érkezik a Fradihoz. Értelmezzük ezt az összeget: egy sztárcsapat költségvetése hányszorosa a Ferencvárosénak?
– Az igazán nagyoknak tényleg a sokszorosa: hirtelen például az ugrik be, hogy a Barcelonánál tavaly arról beszélgettek, szeretnék átlépni az egymilliárd eurós éves árbevételt… Mondhatnék még számokat, de az talán látszik, hogy olyan szürreális összegekről beszélünk, ami számunkra sosem lesz elérhető. A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején ellépett tőlünk az európai elit klubfutball, bizonyos egyesületek lényegében multinacionális céggé váltak. Ezek tudatosan felépített, világszerte ismert és népszerű márkák. A Bajnokok Ligájában szereplő klubok nagy része ilyen. Fényévnyi távolságra vannak tőlünk, ezért nagy szó, hogy ma itt lehetünk, és a Barcelona vagy a Juventus ellen készülhetünk.– A Juventusszal, a Barcelonával és a Dinamo Kijevvel kerültek egy csoportba. Elégedett a sorsolással?
– A sorsolás eredménye megkoronázása az egész BL-szereplésünknek. Innentől már nem az a lényeg, hogy szerzünk-e pontot vagy pontokat, hanem az, hogy elhoztunk ilyen klubokat és játékosokat Budapestre, ez jutalomjáték. Természetesen mindenkiből felkészülünk, és mindenki ellen győzni akarunk, hiszen mi vagyunk a Ferencváros, enélkül nem lenne semmi értelme pályára lépni, erről szól a foci. A szakmai és érzelmi rész mellett nyilvánvalóan a bevétel szempontjából sem elhanyagolható ez az eredmény, hiszen a Bajnokok Ligájában nagyságrendileg ötször akkora pénz van, mint az Európa Ligában. A bevételünkből pedig jelentős százalékot befizetünk adóként az államnak, és ez szerintem szintén fontos: összeraktunk valamit, sikert értünk el, amiért pénzt kapunk az európai szövetségtől, ezzel pedig a klub és az állam is jól jár. De ha valaki azt gondolná, hogy innentől kezdve sztárjátékosokat fogunk a Ferencvárosba csábítani, mert kaptam ilyen kérdést az elmúlt napokban, azt ki kell ábrándítanom: túl azon, hogy ezek a futballisták valószínűleg szívesebben játszanak az angol, a német vagy az olasz bajnokságban, mint Magyarországon, olyan fizetésük van, ami számunkra továbbra is megfizethetetlen.– Nincs olyan veszély, hogy ilyen nemzetközi szereplés után a kulcsemberek, Dibusz Dénestől Tokmac Nguenig, a téli vagy jövő nyári átigazolási időszakban nehezen visszautasítható ajánlatot kapnak más kluboktól?
– Az a kérdés, veszélynek vagy lehetőségnek éljük-e meg, hogy a játékosainkat elviheti egy nagyobb klub. Csak akkor fogunk elengedni egy futballistát, ha az a klubnak is megéri. Amennyiben ebből a pénzből tudunk igazolni egy legalább olyan kvalitású játékost, mint aki elmegy, ráadásul esetleg még marad is pénz, amit be tudunk fektetni például az utánpótlásba, akkor én inkább a lehetőséget látom benne. Megint édesapám példáját tudom említeni: annak idején teljesen természetes volt, hogy ő ide igazolt 1952-ben, és a Ferencvárosban játszott 1966-ig. Ráadásul akkoriban csak magyar játékosai voltak az FTC-nek. De az teljesen más világ volt. Ma a játékosok jönnek-mennek a kluboknál, nem csak itthon, máshol is, mindenki igyekszik a saját egyéni karrierjét is építeni, hiszen ha ő is jó teljesítményt nyújt, és a klub is sikeres, akkor jó eséllyel feljebb léphet a saját pályafutásában. Amikor 2016-ban eladtuk Nagy Ádámot, sokan nem értették, miért engedünk el egy ilyen játékost. Mindenkinek feltettem a kérdést: amennyiben egy hatéves kora óta futballozó magyar játékos megkapja a lehetőséget arra, hogy az olasz első osztályba igazolhat, akkor miért állnánk az útjába, ha ez ráadásul üzletileg a klubnak is jó? Csak az a fontos, hogy ilyen esetben találjunk egy olyan labdarúgót, aki megfelelően tudja pótolni, vagy akár még magasabb szinten is futballozzon, mint a távozó.– Amit gyakran felvetnek a mai Ferencvárossal kapcsolatban, az az utánpótlás, illetve a magyar játékosok száma a csapatban. Sokan hiányolják a saját nevelésű fiatalokat a csapatból.
– Megváltozott a labdarúgás. Nyilvánvaló, hogy gazdaságilag is az a legkifizetődőbb, ha felnevelsz játékosokat, beépíted őket a csapatba, majd értékesíted őket egy erősebb ligába. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy a Ferencvárosnál teljesítménykényszerben vagyunk. A Fradinak az a missziója, hogy a hazai eredményesség mellett megfelelően képviselje a magyar labdarúgást nemzetközi szinten is. Nekünk nincs arra időnk, hogy kísérletezzünk. Vannak olyan klubok, amelyek inkább az utánpótlás-nevelésre helyezik a hangsúlyt, elsősorban vagy kizárólag magyar játékosokra támaszkodnak, és arra várnak, hogy mondjuk a Fehérvár vagy a Ferencváros megvásárolja egy-egy futballistájukat. Nálunk viszont jóval kevesebb idő van beépíteni a csapatba egy játékost. Vannak olyan meccsek, amikor megkaphatják a lehetőséget a tehetséges fiatalok, például Csontos Dominik tavaly 17 évesen debütált az első osztályban, de azokon a mérkőzéseken, mint amilyen például a Dinamo vagy a Celtic elleni is volt az elmúlt hetekben, az a legfontosabb, hogy megfeleljünk. Nagyon lényeges az utánpótlás-nevelés, szeretnénk is tovább fejlődni ezen a téren, ám azt nem tudjuk garantálni, hogy a csapat gerincét a saját utánpótlásunkból kijövő futballisták alkotják majd a jövőben, hiába ez lenne a legjobb érzelmi és pénzügyi szempontból is.– Mi a következő cél?
– Kubatov Gábor szokta mondani: ha a Fradi utánpótláscsapattal áll ki, akkor is úgy kell hozzáállni, hogy meg akarjuk nyerni a bajnokságot és a Magyar Kupát. Ez a folyamatos cél, már csak azért is, mert ez az alapja a mostanihoz hasonló nemzetközi szereplésnek, hiszen csak a bajnok indulhat a BL-ben. Az biztos, hogy ez nem sikerülhet minden évben, hiszen egyetlen csapat nem győzhet mindig. Ám ha időnként alulmaradunk, azt sem kell óriási kudarcként megélni, hanem mindent el kell követni, hogy a következő szezonban nyerjünk. A magyar labdarúgásnak egyébként az az érdeke, hogy minél több olyan klub legyen, amely bele tud szólni a bajnoki címért való küzdelembe, és ne csak egy vagy két gárdának legyen esélye az első helyre. Egy erős bajnokság készít fel legjobban a nemzetközi küzdelmekre.– Mi a Ferencváros titka?
– A rengeteg munka mellett talán az legfontosabb, hogy minden összeállt. Kifejezetten korrekt viszonyt ápolunk a tábor, a szurkolói csoportok vezetőivel, egyben van a csapat, a szakmai stáb, a menedzsment, és az egész egy jól működő egységet alkot. Ezért mondom azt, hogy ez mindannyiunk sikere.Teljes interjú: Demokrata









