A Fradi elnöke a választás utáni helyzetről és a felmerült kérdésekről beszélt.

– Manapság elég nehéz különválasztani a sportot és a politikát. Mennyiben érinti a Ferencvárost a kormányváltás?
– Nem tudjuk még pontosan, mert a mi költségvetésünk sportévről sportévre szól, és nem lehet tudni, pontosan milyen szándékai vannak az új kormányzatnak. Ami szerencse, hogy én kifejezetten jó viszonyt ápolok az új sportállamtitkárral, van köztünk, azt hiszem, egy kölcsönös tisztelet. Nyáron lesz egy találkozónk, amikor tisztázni tudjuk legalább a fő irányokat.

– Pénzben ki lehet fejezni, mennyit veszít a klub a Tisza győzelmével?
– Szerintem nem. Sok minden mozog a költségvetésünkben. Nem tudjuk például, lesz-e „magyarszabály”. Van egy-két vitatott játékosunk, akik tavaly letették az állampolgársági esküt, magyarok lettek, de lehet, hogy a következő szezonban már nem fognak magyarnak minősülni. És ezzel az egésszel nem lenne semmi baj, de nekem van egy elvi álláspontom, hogy a visszamenőleges jogalkotás nem túl tisztességes. Ez a politikában is igaz, meg a sportban is. De ugyanilyen problémás kérdés szerintünk a tévéközvetítési jogokból befolyó összeg elosztása. Mert ha a tavalyi szezon harminc legnézettebb tévés meccséből huszonkilenc a Fradi meccse volt, akkor mi miért kapunk ugyanannyi pénzt a közvetítésekből, mint mondjuk a Zalaegerszeg? És akkor Szerencsejáték Zrt. vagy az MVM támogatásáról még nem is beszéltünk. Közel háromezer sportoló van a klubban, nagyjából háromszáz edzővel. Az háromszáz család. Nekik nem tudom azt mondani most, hogy talán bejön a várt pénz, talán nem…

– Hol kell szorosabbra húzni a nadrágszíjat?
– A negyvenvalahány fős játékoskeretünket a labdarúgásban le kell csökkenteni nagyjából harmincra. Mi évek alatt játékosokba fektettünk pénzt, vettük őket viszonylag olcsón, próbáltuk kölcsönadogatni, befuttatni őket, és aztán ezen pénzt keresni. Ez egy virágzó üzlet volt. Mert amióta Hajnal Tomival dolgozunk, azóta összességében 13 millió eurót, vagyis 4.6 milliárd forintot kerestünk.

– Most a focit említi, pedig a Fradinak van jó pár másik sikeres szakosztálya: a férfi vízilabdázók többszörös Bajnokok Ligája-győztesek, a női csapat idén a Final Fourba jutott, a női kézilabdázók is évek óta ott dörömbölnek a Bajnokok Ligája négyes döntőjének kapuján. Fent lehet tartani ezeket a csapatokat ilyen színvonalon?
– Az ő költségvetésük egy jól körülhatárolt, szponzorok által megtámogatott költségvetés, úgyhogy szerintem szerintem azzal nincs gond. Én csodálkoznék, h az új kormányzatnak az lenne az elképzelése, hogy nem kell az a nemzeti büszkeség, amit a Ferencváros vízilabda csapata behoz, nem kell az a nemzeti büszkeség, amit a női kézilabda csapat be tud hozni, aminek egyébként egy jelentős része a magyar kézilabda válogatottnak is a gerince.

– Térjünk rá a Fradiváros-projectre. A rendőrséghez továbbította hűtlen kezelés elkövetésének gyanúja miatt az Állami Számvevőszék azt a beadványt, amelyet a Ferencváros egyik szurkolója küldött meg neki korábban a Fradiváros-projekttel kapcsolatban. 25 milliárdos állami támogatásból végül nem valósult meg a Fradiváros…
– A helyzet az, hogy úgy beszélnek a Fradiról, mint egy gittegyletről. A Fradinak nagyon komoly felügyelőbizottsága van, ők mindig komolyan veszik a feladatukat. Tehát ez nem úgy van, hogy én odamegyek, aztán azt csinálok a pénzzel, amit akarok. A Fradivárosról csak annyit, hogy az egy kiváló projekt volt, talán a legnagyobb fájdalom, hogy azt nem hajthattuk végre. Egy nagyon komoly előkészítő munka volt, évekig tárgyaltunk a szakosztályokkal, mire van szükségük, racionális tervet készítettünk egy nagyon komoly tervezőirodával, nagyon komoly jogászokkal, nagyon komoly fővárosi egyeztetésekkel. Gyakorlatilag háromhavi munka kellene, hogy a kiviteli terveket meg lehessen csinálni. Csakhogy közben olyan helyzetbe került az európai gazdasága a háború miatt, hogy minden magyarországi fejlesztést leállítottak, aminek nem volt megnyitott építési naplója. Nekünk nem volt, ezért ezt nem tudtuk befejezni. De a Fradivárosra fordított pénz minden fillérje a Ferencvárosban van, méghozzá pont úgy, hogy a magyar állam az adott támogatást nekünk megadta. Ezért aztán minden vizsgálat elé, minden nyomozás elé én tiszta szívvel és teljesen transzparensen állok oda. Ebből nekem, a felügyelőbizottságnak vagy a Fradi vezetésének semmiféle problémája nem lesz.

– Öntsünk tiszta vizet a pohárba a vezetőedző Robbie Keane távozásával kapcsolatban…
– Robbie-val nagyon őszintén beszéltünk a lehetőségekről. Megmondtuk, hogy kisebb kerettel és csökkentett bérköltségekkel kell dolgoznia az idei évben. Nem tudunk igazolni pénzért, csak ingyen igazolható játékost, és neki kellett eldöntenie, ilyen helyzetben marad-e velünk, vagy sem. Üljünk át az ő székébe, mert az is egy érdekes perspektíva, hogy ő mit lát. Ő egy kiváló edző volt Izraelben, bajnokot csinált, eljött Magyarországra, magyar bajnokot, aztán magyar kupagyőztest csinált. Tehát az ő edzői karrierje fölfelé ível, most nem lehet megtörni. Ezért aztán ő a távozás mellett döntött. Sajnálta nagyon, szerette Budapestet, a klubot, a szurkolókat, de végül érthető volt, hogy így döntött.

– Térjünk át az ön személyére. Ősszel tisztújító kongresszus lesz a Ferencvárosnál, és a hírek szerint újra jelölteti magát az elnöki posztra. Szereti annyira ezt a klubot, hogy adott esetben, ha a klub érdeke ezt kívánná, hátrébb lépne? Ha mondjuk jelentkezne egy befektető, aki a milliárdokért azt kérné, hogy ő legyen a Fradi elnöke…
– Nekem mindig a Fradi érdeke volt az első. Ha a Fradinak ez lenne az érdeke, hogy olyan tulajdonos, olyan szponzor, olyan ember kerülne ide, aki méltó erre a posztra, természetesen hátrébb tudnék lépni.

forrás és teljes interjú: blikk.hu