Háfra Noémi kölcsönjátékosként Dániába kerül az Odense együtteséhez.

Ötlet szintjén sem merült fel, hogy visszatérjen korábbi klubjához, a Fradihoz?
Nem, abszolút nem, magyar csapatban nem is gondolkodtam, mindenképpen külföldi lehetőséget kerestem. Nem azt mondom, hogy a kihívásokat keresem, de rajta volt a bakancslistámon, hogy a pályafutásom során egyszer kipróbáljam magam külföldön. Úgyhogy ez a lehetőség most nagyon jól jött, és egész fiatalon, 23 évesen belekóstolhatok a légióskodásba.

Győrben az utóbbi években az volt a tendencia, hogy a magyar játékosok szinte csak a szélen kaptak komolyabb szerepet, a belső posztokon pedig a légiósok vitték a prímet. És ez a módi az ön érkezése után sem változott meg. Hogy viselte, hogy sokszor csak epizódszerep jutott önnek?
Amikor a Fradiból eljöttem, úgy készültem, hogy sokat fogok játszani Győrben, és alapember leszek, akire bármilyen szituációban lehet számítani. Úgy éreztem, hogy meg tudom ezeket a helyzeteket oldani, ahogyan korábban is meg tudtam. Így is álltam hozzá minden egyes meccshez, aztán végül másképp alakult. Őszintén szólva nagy csalódásként éltem meg, amikor egy meccsen letelt a 60 perc, és azt konstatáltam magamban, hogy ma sem kerültem pályára. Aztán arra gondoltam, hogy nem baj, dolgozni fogok tovább. Egyáltalán nem bántam meg, hogy Győrbe igazoltam.

Említette, hogy lelkizős típus. Itthon egy-egy rosszul sikerült meccs vagy torna után pillanatok alatt lesznek hősökből bűnbakok, és belebotlottam olyan írásba, amely kritizálta önt, mert busás fizetésért elment Győrbe, és az volt a konklúziója: bár fizetésben talán egy szinten lesz Stine Oftedallal, játékban soha nem fog felnőni mellé. Mennyire zavarják ezek a kritikák, beszólások?
Ez az egyik ok, amiért külföldre igazolok, mert ezektől a hangoktól el szeretnék zárkózni. Nagyon célkeresztbe kerültem az elmúlt években, a média, a kommentelők is folyton szapultak. Érthető, hogy elvárnak egy szintet tőlem, de nem leszek már újra a 18 éves önmagam, viszont azon vagyok, hogy folyamatosan meg tudjak újulni. Ne értse félre, nem az elvárásokkal van gondom, de nem biztos, hogy valakit folyton a pár évvel ezelőtti önmagához kell hasonlítani. Az is lehet, hogy a későbbiekben magasabb szintet is sikerül majd megugranom, de ehhez most kellett ez az év. Azt vallom, az élet mindig megmondja, megmutatja az utat, amin járni kell, és nekem ehhez most erre a Győrben eltöltött idényre volt szükségem. Mentális és lelki válságban voltam, amikor eljöttem a Fradiból, és ez az év pont jó volt arra, hogy újra megszeressem azt, amit csinálok, és arra is, hogy feltöltsem magam százszázalékosan, hogy tudjam is csinálni. Ezért is említettem korábban, hogy hálaév volt ez a mostani, mert hálás vagyok mindenért, ami itt történt velem. Egy ideig zavartak a kommentelők, amikor azt kérdezgették, mikor leszek már ismét a régi Háfra Noémi, és azt mondtam magamban, ha tudnátok, hogy mi van a háttérben, akkor lehet, kicsit másképpen tekintenétek rám. De nem akartam sajnáltatni magam, úgyhogy sokáig nem is álltam elő azzal, hogy mi zajlott a testemben, lelkemben, pedig sokszor éreztem azt, hogy itthon robotként kezelnek minket. Most már eljutottam oda, hogy ki tudom zárni a zavaró, kritikus hangokat, és csak azt csinálom, ami nekem a legjobb. De ezt is meg kellett tanulnom.

Tanulságos, amit mondott, hogy szeretne megtanulni jól védekezni. Évek óta válogatott, szerepelt a két magyar kirakatcsapatban, mégsem próbálták még komplexebb játékossá tenni azzal, hogy ne csak támadásban legyen igazán hasznos, hanem védekezésben is?
A Fradiban próbáltak, de csak hellyel-közzel sikerült. Én is tudom magamról, hogy nem vagyok egy védekező specialista, de igenis meg szeretném csinálni. És addig fogom gyűrni a védekezést, amíg el nem jutok odáig, hogy képes vagyok megfogni az ellenfelem. Remélem, jön majd egy edző, aki azt mondja, gyere, kezdjünk el megtanulni rendesen védekezni.

A teljes beszélgetés: 24.hu