Hokicsapatunk vezetőedzőjét kérdezték a csapatról, a ligáról és a jelenlegi helyzetről.

– Az első, és legfontosabb kérdés: hogy vagy, hogyan telnek a napjaid a kényszerű otthonlét alatt?
– Ahogy másnak, úgy a mi családunknak sem könnyű, ahogy egyre több napot kell ezek között a korlátozások között eltölteni, de jól tudjuk, hogy a mostani helyzetben ez az egyetlen helyes lehetőség, úgyhogy igyekszünk alkalmazkodni hozzá, és kezdünk már hozzászokni. Mindig, minden rosszban van viszont valami jó is, én pedig próbálom ezt látni. A dolog jó része pedig az, hogy az eddigieknél sokkal több időt tudunk együtt tölteni a családdal, ezt pedig most igyekszünk a feleségemmel és a kisfiammal a lehető legjobban kihasználni.

– Ha az eredeti tervek szerint fejeződött volna be a 2019/20-as szezon, akkor egy esetleges hétmeccses döntő esetén tegnap ért volna véget a liga, és hamarosan megkezdődne a felkészülés a Divízió I/A világbajnokságra, amelyen a válogatott másodedzőjeként te is érintett lettél volna. Az élet alaposan átírta a tervezett forgatókönyveket, de hogy írta felül a következő idényre vonatkozó terveket? Hogyan tudsz tervezni, keretet, csapatot építeni a jelenlegi helyzetben?
– Nem tudunk mást tenni, olyan távra tervezünk előre, amilyenre a mostani lehetőségek szerint tudunk, és azok szerint a feltételek szerint, amelyek jelenleg fennállnak körülöttünk. Nem titok, hogy rengeteg a kérdőjel a ligával kapcsolatban is, és még abban sem lehetünk biztosak, milyen csapatok és milyen feltételrendszerek között tudnak majd versenyezni, ha újra visszatér az élet a normál kerékvágásba. De ahogy korábban, úgy most sem érdemes olyan dolgokon rágódni, amelyekre nincs közvetlen ráhatásunk, ehelyett a jelenleg rendelkezésre álló információk és lehetőségek mentén kell mindent megtenni. Ezen vagyunk, dolgozunk a jövőn. Még egyszer mondom, senkinek nem könnyű helyzet a mostani, de pozitívan állunk a dolgokhoz.

– Az első, rendkívül sikeres éved után edzőként kulcsfontosságú volt az eredményes szereplés folytatásához, hogy a korábbiaktól eltérően sikerült állandóságot teremteni az öltözőbe, a keret gerince együtt maradt, a kulcsemberekkel hosszú távon lehetett tervezni. Mi a helyzet most, sikerül a következő idényre is együtt tartani a csapatot?
– Természetesen ez a cél! A mi szereplésünk volt az élő példa a „Győztes csapaton ne változtass!” közhely valóságtartalmára, és ennek szellemében dolgozunk most is. Szeretnénk együtt tartani ezúttal is a keret 80-90 százalékát, azért csak ennyit, mert ahogy tavaly, úgy idén is benne van a pakliban néhány változás – ez akár szakmailag, akár anyagi szempontok szerint is indokolt lehet. Feltűnhetnek új nevek is, de abban biztosak lehetünk, hogy idén sem lesz alapvetően nagy jövés-menés. Tudjuk, hogy a magyar jégkorongban nehéz hosszú távú szerződéseket kötni, de mi most is az állandóságra törekszünk, próbáljuk a kialakult erős magot együtt tartani, és akár olyan nevekkel erősíteni, akiknek a stílusa beleillik a szakvezetés által elképzelt koncepcióba, és a segítségünkre lehet a céljaink elérésében.

– Mennyivel nehezebb feladat ez most a jégkorongban, mint korábban, annak fényében, hogy a fennálló helyzet a sportot, az egyesületeket, szakosztályokat, csapatokat is érzékenyen érinti anyagilag is?
– Ahogy említettem, sok a bizonytalan tényező, jóval több, mint korábban. Ez valamilyen szinten lehet akár kihatással játékosokra, vagy akár az egész ligára is, de még egyszer mondom, igyekszünk a jelenben dolgozni, és alkalmazkodni a körülményekhez. De mi is itt a Ferencvárosnál, és a liga valamint a szövetség képviselői is arra törekszenek, hogy minél hamarabb újraindulhasson a hokiélet, és folytatódjon a liga és a magyar klubjégkorong azon fejlődése, amit az elmúlt néhány évben tapasztalhattunk. Még akkor is, ha ez most minden korábbinál nehezebb feladat. Fő a pozitív légkör, ezt próbáljuk fenntartani a liga körül is!

Fradi.hu