Női kézilabda csapatunk vezetőedzőjével, Elek Gáborral beszélgettek.
– Mivel üti el az időt mostanában?
– Mindig van mit csinálni, arról nem is beszélve, hogy van egy kilenc hónapos kisfiunk, akinek most Kánaán, hogy itthon vannak a szülei. Megvagyunk, de azért hét közben néha kissé depresszióssá tud válni az ember. A napokban már nekiálltam a német válogatott mérkőzéseiből összevágott videókat készíteni, szétszedem a három új nyári érkezőnk, Emily Bölk, Alicia Stolle és Julia Behnke jó és rossz megmozdulásait, hogy lássam, min kell változtatni vagy erősíteni majd náluk.– Szakmailag nézve létezik rosszabb egy edző és a játékosok életében a jelenlegi szinte teljes tétlenségnél?
– Nem is a tétlenség a rossz, hiszen eléggé fáradt volt mindenki, az első egy-két hét nem esett rosszul, jó volt kicsit pihenni. A bizonytalanság az, amit nehéz elviselni. Mikor lesz ennek vége? Mikor kerülhetnek vissza a megfelelő és elvárható, az élsportra alkalmas állapotba a játékosok? Nem tudunk tervezni. Maradjunk annyiban, hogy az európai szövetség tervét a nemzetközi sorozatok júniusi folytatására egyelőre csak a vágyak megfogalmazásának érzem… Ha a következő idényt és bajnokságot – hangsúlyozom, a következőt! – el tudjuk kezdeni kis csúszással ősszel, akkor összetehetjük a két kezünket.– A jelenlegi kiírásra tehát keresztet vethetünk?
– Ahhoz, hogy a játékosokat a testi épségük kockáztatása nélkül mérkőzésre alkalmas állapotba hozhassuk, minimum öt-hat hét kell az esetleges folytatás előtt. Nem az én feladatom értékelni a kialakult helyzetet, de véleményem van róla. Én biztosan afelé mennék, hogy amennyire csak lehet, a következő idényre figyeljünk, ne pedig a mostani évad toldozgatására-foldozgatására.– Maradva a jelenlegi kiírásnál, mi ugrik be önnek először az eddigi szereplésük kapcsán?
– A tanulságok. Voltak most is jó pillanatok, de nem ez volt a csúcsidényünk. Tartoztunk neki ennyivel, hiszen sokat tett a klubért, de Nerea Pena szerződéshosszabbítására és döntésére nagyon sokat vártunk tavaly év elején, és a távozása után kifutottunk az időből, hogy pótolhassuk őt. Ennek hatásait is nyögtük. Szerencsénk sem volt, a lehető legerősebb csoportba és középdöntős ágra kerültünk a Bajnokok Ligájában, miközben az elmúlt éveket tekintve talán most mutattuk fel a legkisebb játékerőt. Olyan kudarcélményeket hurcoltunk magunkkal, amilyeneket nem kellett volna. Ezek a sarokpontok, és e tapasztalatokból nagyon sokat tanultunk.– Az elmúlt hónapokban volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, hagyni kellene az egészet a fenébe?
– Ilyen nálam nagyon ritkán van, mindig a megoldásokat igyekszem keresni. Ebben az idényben sem csináltunk semmit rosszabbul, lelkileg volt gyengébb a csapat, emellett borzasztóan hiányzott a rutin is. Ezt az évadot tartom a második leggyengébbnek a 2010-ben elért bajnoki ötödik helyezésünk után.– 2008 nyara óta irányítja az FTC-t, a következő lesz a tizenharmadik idénye a csapat élén. Mennyit változott ezalatt?
– A játékosgenerációk és maga a játék, a sportág is sokat változott, de ebben semmi problémát nem látok. Az igénybevétel sokat módosult, már nagyon nem tartom elképzelhetőnek, hogy szinte hét-nyolc játékost forgatva nyerjél nemzetközi kupát, mint ahogy tíz éve mi nyertünk. Én is sokat változtam szakmailag és emberileg is. Nyugodtabb emberré váltam, az évek során pedig szépen rakódtak egymásra a szakmai tapasztalatok és a módszerek.– Mit vár a következő idénytől? – feltéve, ha rendben elindul.
– Ebben nagyon óvatosnak kell lennünk. Jó és bő állományunk lesz, tapasztalatban is jobban állunk majd, elvégre csak nőnek a „gyerekek”. Fontos, hogy a létszám miatt senkit sem kell kizsigerelni.– Mi lesz, ha a jelenlegi állásnak megfelelően a Győr és a Siófok mögött harmadikként zárnak az NB I-ben, és nem indulhatnak a BL-ben ősztől?
– Mérkőzéseket akkor is játszanunk kell… Tény, BL híján valamivel kevesebb meccsünk lesz, és valljuk be, vastagon benne van, hogy nem tudunk a Bajnokok Ligájában indulni a következő idényben. Nem kérdés, a BL mégiscsak a BL, mindenki abban a sorozatban akar sokat játszani. Nem szeretném, ha félreértenék a szavaimat, de annak is meglesznek az előnyei, ha elúszik a BL-indulás, hiszen több időnk marad dolgozni. Mert egyelőre talán a Jóisten sem tudja, mikor tudjuk újra elkezdeni a munkát vagy az alapozást az új idényre.
