Az Európában és az NSOTV-ben kérdezték labdarúgóink sportigazgatóját az AC Milan elleni győzelemről.

A mérkőzés utáni érzésekről:

Ez egy hihetetlen este volt, fantasztikus élmény, amit átéltünk, és örülünk, hogy ezt a szurkolóink is ilyen nagy számban átélhették, és ez emlékezetes marad számunkra, meg mindenki számára, aki a labdarúgást szereti. A mérkőzés után azonnal repültünk haza, ilyenkor van egy kis késés, mire a reptérre kiér az ember, mire felszáll a csapat, ilyen hajnal 3 óra körül érkeztünk meg. Természetesen egy nagyon felszabadult, nagyon jó hangulat volt, azért egy ilyen megkönnyebbülés is volt, valahogy mindenki úgy próbálta ezt felfogni, és elhinni, hogy mi is történt, mert azért ez nem egy szokványos dolog volt. Ott a San Siróban, ez a stadion, ahogy a mérkőzés előtti napon, amikor megérkeztünk, a mérete, a tradíciója, a története, amit akkor így magadba szívsz, és utána pedig a mérkőzésen egy ilyen teljesítményt nyújt a csapat, ahol az első pillanattól kezdve ott vagyunk a meccsben, sőt, domináljuk tulajdonképpen a hazai csapatot, a Milant, amely egy világklasszisokkal teletűzdelt csapat, leírhatatlan érzés, nagyon büszkék vagyunk, és örülünk, hogy sokan így éreznek.

A csapat teljesítményéről:

Szereztünk az ellenfél térfelén 39 labdát, ez egy hihetetlenül magas szám, ebből majdnem mindig át tudtunk menni támadásba. Tehát, amit Balázs mondott a meccs előtt, hogy náluk lesz majd többet a labda, mi meg majd védekezünk, csak a védekezésnek a magassága nem mindegy. És ezt hihetetlenül jól csináltuk, jól játszottuk a magassággal, hogy elől legyenek, mikor kezdték el, a játékos hogyan tudott mögé menni. És milyen intenzitással! Az is csak még egy szám, hogy 4 és fél kilométerrel többet futottunk, mint az ellenfél. A csapat hihetetlenül nagy munkát tett ebbe a mérkőzésbe, egyébként nem csak ebbe, hanem az összes többibe is amúgy. De az, hogy ilyen szinten idegenben játszva a San Siróban a játék minden elemében extraklasszist nyújtott a csapat és ez látszódott aztán a pályán.

A csapat letámadásáról és fizikális állapotáról:

Folyamatosan monitorozzuk a játékosoknak a képességeit, ahogy állítod össze a csapatot, milyen profilokat teszel bizonyos posztokra, ők milyen futóteljesítményre képesek. De nem csak ezen múlik, hanem meg kell lennie a taktikai résznek, a kompaktságnak, hogyan indítod el, mik azok a jelek, amikor egy letámadást el tudsz indítani. És ezt együttesen kell csinálni. Szóval nem lehet az, hogy most a csatár azt gondolja: „Na, én most beindulok!”, aztán lehet, hogy akkor ketten mennek, a csapat nagy része viszont hátramaradt, akkor szétszakad a csapat. Tehát az, hogy ezt a szakmai stáb Balázs vezetésével most kimondottan a Milanra is, de az összes többi mérkőzésre is részleteiben lebontja, hogy a pályának melyik zónájában mit csinálhat az ellenfél, milyen szerkezetben építkezik és arra hogyan reagálunk, tehát megvannak ezek a felkészítések, és tudják a játékosok, hogy melyik szituációban mit kell csinálni, és ezt el is kell hinni. És utána pedig a képességek, hogy ezt meg tudják csinálni. Tehát ez egy nagyon összetett dolog, hogy egy ilyen teljesítmény aztán kijöjjön ebből.

A két gólunkról:

Zaki amúgy is mindig egy proaktív játékos volt, ő megteszi néha még talán a felesleges métereket is. De az első gól kapcsán meg kell említeni, hogy a kapus játékát is mindig nagyon alaposan kielemezzük, ugye ő egy fiatal, rutintalan kapus még, és láttuk, hogyan viselkedik akkor, amikor hazajön egy labda, mennyire biztos lábbal. Vannak olyan kapusok, akiket szinte felesleges megtámadni, mert annyira jó labdával, hogy simán kijátsszana téged, és ő egy plusz ember akkor. Viszont az ő esetében tudtuk, ha hátrakerül a labda, akkor lehet támadni, főleg ha a bal lábára megy, mert akkor azt nehezebben veszi át vagy elpattanhat tőle. Zaki pedig ezt érezte, persze ott volt az információ is, amit megkapott, meg az ösztön is, hogy benned van az, hogy te oda is érsz, oda is akarsz érni, és megfutod ezeket a métereket.

A második gólnál egy mély blokkból való labdaszerzés utáni átmenet történt, annak a tökéletes megvalósítása, sok progresszivitással, a passzok előrefele mennek, a párharcokat előtte megnyertük, és onnan Zakinak és Lennynek a páros kapcsolata, ahogy Lenny tudatos mozgása is jól leblokkolja a védőt, hogy Zakinak tiszta maradjon az útja. Amúgy úgy tűnt, mintha még betette volna a sportfokozatot félpályánál, még valami olyan extrát kihozott saját magából. Erről az oldaláról nem annyira ismerjük, hogy ilyen sprintsebessége van, majd megnézzük a GPS adatokat, hogy mit mutattak, valószínűleg új csúcsot ért el. Gyönyörű volt így látni, hogy milyen nyugodtan, milyen minőségben vittünk végig egy ilyen átmenetet, sakk-mattit kijátszva egy ilyen gólt szerezni a San Siróban.

A második félidőről:

Annyival változott egy picit a játék képe, hogy valamennyivel hátrébb szorultunk, már nem annyira az ellenfél térfelén vagy a 16-osa közelében volt az, hogy ott próbáltunk letámadni, áthelyeződött a játéknak a súlypontja a mi térfelünkre. Viszont az átmenetekből ugyanolyan veszélyesek maradtunk, sőt, még talán nagyobb minőségű helyzeteket dolgoztunk ki, és mindjárt az elején, tehát a gólunk azért ott nagyon jókor jött, mert azért látszott, hogy a Milan a szünetben elhatározta, hogy most egy más fokozatra próbál kapcsolni, ha mi engedjük, tehát a gólok nagyon jókor jöttek, és ez visszavette az ő lendületüket. Az utolsó 15-20 percre eléggé beszorultunk, de ott sem a minőségüknek köszönhetően, hanem sokkal inkább azért, mert ott már ívelgették fel a labdákat, abból próbáltak a második labdákból élni, abból valami veszélyt kialakítani. Volt nekik is egy-két tényleg veszélyes szituációjuk, de Dénes jól védett vagy blokkoltuk, amit kell. Ez benne van a futballban, egyrészt a Milan ellen 90 percen keresztül nem fogod tudni hiba nélkül lehozni a meccset, de végig magabiztosnak éreztem a srácokat, nem volt az a pánik vagy az az érzés, hogy most minden mindjárt összeesik. És ezekből a kontrákból, ha a kiállítás nem lett volna, akkor szerintem lehetőségünk lett volna még párszor szépen meghúzni őket.

A csapaton belüli egységről:

Nagyon fontos szerepe van a játékosok karakterének, hogyan tudnak csapatként együttműködni, hogyan tudják egymást tisztelni, hogyan viselik el a konkurenciahelyzetet. A mi csapatunkban azért ez mindig adott, minden posztra legalább két játékosunk van, valahol még esetleg több is, a verseny óriási, tehát ezt hogyan értik meg. Fontos az is, hogy az edző részéről mennyire egyértelmű, tiszta és egyenes a kommunikáció a játékosokkal. Balázs ilyen, ha kell, keményen, határozottan, de mindenki tudja, hogy mi a pozíciója és mit vár el tőle az edző, minek kell megfelelni, és ha úgy teljesít, akkor esélye is van arra, hogy játsszon. Az első pillanattól kezdve, az edzőtáborban is nagyon nagy hangsúlyt fektetett Balázs és a szakmai stáb arra, hogy nagyon sok kommunikáció legyen a játékosok között, olyan programokat szerveztek, ahol a pályán kívüli aktivitások is sokkal nagyobb mértékben megjelentek, mint korábban, ez más volt, mint a korábbi edzőknél. Ez beindított olyan folyamatokat, amik ezt serkentették. Természetesen utána az idővel, ahogy ez jobban összekovácsolódik, az eredmények is segítenek, a személyiségek a kereten belül egyre jobban megtalálják a pozíciójukat, kialakul a hierarchia is azon belül. És most a kombinációja sok dolognak nagyon jól összeállt, most ezt kell fenntartani, bízom benne, hogy ez nem lesz probléma, mert most azok a játékosok is, akik csak esetleg beállnak két-három percre, ugyanúgy magukénak érzik a sikert, vagy aki egyáltalán nem játszott, mert azért továbbra is a keret megfelelő számú játékossal rendelkezik, bízom benne, hogy ezt a csapatszellemet hosszú időn keresztül fenn tudjuk tartani.

Arról, hogyan alakul ki a taktika, kezdőcsapat:

A szakmai stábbal, Leóval és Áronnal, Tonóval, mint a kapusedző, a napi ritmus úgy néz ki, hogy minden reggel egyeztetnek, az erőnléti edzővel, Pistával, meg ugye Marci, Bence, tehát van egy nagy stáb, amely Balázs keze alá dolgozik, és neki ezt jól kell tudni menedzselnie, amit szerintem nagyon jól csinál, ahogyan a feladatokat delegálja, kitől mit vár el, ki hogy tud kiteljesedni a feladatában. Sokkal jobban elosztotta a feladatokat, hogy mindenki aktív részese tudjon lenni, és aztán vannak olyan dolgok, amik az ő fejében születnek meg. Most például azzal kapcsolatban is, hogy Lenny vagy Yusuf játsszon. Van, hogy mi is négyszemközt az irodánkban beszélgetünk dolgokról, de valamikor meg nem oszt meg dolgokat, hanem ő kidolgozza, kiötleteli. De az egész stáb fantasztikus munkát végez, a lehető legrészletesebben minden ellenfélre, illetve a saját játékunkból is, az összes elemzéssel, amit elvégzünk, hogy minden információ rendelkezésre álljon. Ez egy jó csapatmunka, és aztán Balázs meg próbálja mindig a legjobb döntést meghozni ezekből.

A milánói „networkingről”:

Sok gratuláció volt, most kevesebb személyesen, inkább üzenetekben érkeztek. De a Milan ügyvezető igazgatója a mérkőzés után elismerően beszélt a teljesítményünkről. Kubatov Gábor és Orosz Pál találkozott Alexander Ceferinnel és Giorgio Marchettivel, a kapcsolat megvolt a sportpolitikai részen is, szakmai részről óriási elismerés jött nemzetközi szinten. Ez tényleg olyan eredmény, amire mindenhol felkapják a fejüket, örülünk ennek nagyon, hogy mind saját magunkat, mind a Ferencvárost, mind a magyar labdarúgást, illetve a játékosok saját magukat is ilyen szinten tudták a nagy közönség előtt képviselni.

Dele kiállításáról:

A meccs után beszélgettünk Yusuffal, teljesen magába volt roskadva, és mondta, hogy nem érti saját magát sem. Ő amúgy egy nagyon melegszívű srác, semmi agresszió nincs benne. Még akkor is, ha úgy néz ki, mint egy nagyon erős, dinamikus és fizikálisan domináns játékos, de tényleg egy nagyon jószívű, aki a csapattársakat is nagyon szereti, meg őt is nagyon kedvelik a többiek. Mondta, hogy nem tudom mi volt, ő se vitatkozott ezen az eseten. És amúgy a posztja is, amit kitett, mutatja, hogy ez nem egy mesterséges dolog, nem a klub írta meg az ő nevében, hanem ezt ő saját maga tette ki, és ez mutatja az énjét. Szerencsére nem lett olyan következménye, de ha az eredmény nem így alakul, akkor biztosan most egy picit másképpen beszélgetnénk, de így azért tovább tudunk lépni, és ő saját magát büntette meg a legjobban, mert most valószínű, hogy két nemzetközi mérkőzésen nem tudunk majd számítani rá.

Dibusz Dénesről:

Dénessel nagyon nyílt a kommunikáció minden téren, mindent, ami a csapatot érinti, mint csapatkapitány, vele beszéljük meg, illetve a saját helyzetével kapcsolatos dolgokat is. De ez a Milan mérkőzés, amikor a sorsolás után beszélgettünk arról, hogy a kapusoknak a rotációja, Varga Ádám is egy nagyon fontos kapus a jövőt tekintve, hogyan tudjuk építeni a fiatalokat is, akkor ez a téma volt. De akkor is már erről beszéltünk, hogy a Milan meccs, az azért a Dénesé legyen, mert ez a karrier, amit ő a Ferencvárosban teljesített, és amilyen legenda ő tulajdonképpen, az nem lehet kérdés, hogy ilyen szempontokat is figyelembe veszünk. És még mindig szakmailag olyan szinten van, hogy a csapatnak óriási támogatást nyújt mind a pályán, mind a pályán kívül, egy fantasztikus kapus. Ez egy pillanatig sem volt kérdés.

A folytatásról:

12 pontunk van, ez egy biztos továbbjutás, nagyon jó lenne a 16 pont, a 17 pontra meg azt mondhatjuk, hogy akkor megvan a legjobb nyolc. Ezt a célt most már ki lehet tűzni, és erről lehet beszélni. A Milan elleni egy olyan referencia meccs, hogy ha ellenük mertél 50 méter magasan védekezni, onnan azért sok szint már nincsen feljebb, amit ki lehet tűzni egy csapat elé technikai, taktikai szempontból. Ez is erősíti a csapategységet, a stábbal való viszonyt.

A teljes adás: MédiaKlikk

Nem csupán az eredmény, a mutatott játék is lenyűgözte Hajnal Tamást. A Ferencváros sportigazgatója a San Siro folyosóján elégedetten értékelte a Milan elleni 2–0-s győzelmet, amelynek köszönhetően a zöld-fehérek négy forduló után is százszázalékosak az Európa Ligában. A sportvezető szerint a történelmi siker mögött elsősorban a szakmai munka és a játékosok folyamatos fejlődése áll. „Jó játékosaink vannak, és nagyon jó szakmai munka folyik a klubnál. Amióta Borbély Balázs nyáron átvette a csapatot, folyamatosan fejlődik a játékunk, egyre nagyobb a futballisták önbizalma, és egyre inkább elhiszik, hogy működik a pályán, amit eltervezünk. Minden ellenfelet nagyon alaposan, a legapróbb részletekig elemzünk, a játékosok pedig pontosan tudják, mit kell megvalósítaniuk, milyen ellenszert kell alkalmazniuk. Megvan az egyéni minőség és a jó csapatszellem is. Ha az elmúlt hónapokra visszatekintünk, csak a legnagyobb elismeréssel lehet beszélni arról, amit a csapat, az edzői stáb és az egész klub teljesített.”

A Ferencváros ráadásul nem szerencsés körülmények között, védekezésre berendezkedve nyert Milánóban. A magyar együttes bátran, szervezetten futballozott, és a mérkőzés jelentős részében képes volt ráerőltetni akaratát világhírű ellenfelére. Hajnal Tamás számára különösen sokat jelentett, hogy a játékosokon nyoma sem látszott a megilletődöttségnek. „Jó volt látni, hogy ennyire magabiztosan játszottunk, és ennyire dominánsak tudtunk lenni itt is. Ez a fejlődési folyamat eredménye. Már a mérkőzés előtt érződött a csapaton, hogy egy pillanatig sincs félelem, egy pillanatig sincs bizonytalanság. Megvan a tudás, a képesség és a terv. Jól felkészültünk, és mindezt meg is tudtuk valósítani a pályán.”

A különleges milánói estén Lenny Joseph lett a főszereplő: a francia másodosztályból szerződtetett haiti támadó két góllal járult hozzá a győzelemhez. A sportigazgató elárulta, a lefújást követően személyes pillanatot is átéltek a csatárral. „Lennyvel már a pályán megöleltük egymást, és éreztem rajta, hogy tulajdonképpen köszönetet mond nekem, nekünk. Sérülésből tér vissza, és a pályafutása szempontjából is fontos, hogy a francia másodosztályból érkezve velünk együtt lépegethet előre. Jó ezt látni, és minden játékosunknak azt kívánom, hogy ilyen pillanatokat élhessünk át közösen. Fejlődjenek, és minél nagyobb lehetőségek nyíljanak meg előttük a labdarúgásban.”

Hajnal Tamás ugyanakkor hangsúlyozta, a történelmi siker nem egyetlen futballista érdeme. „Most Lenny volt az, aki két gólt rúgott, de nem szeretnék egyetlen játékosról beszélni. Amit mindenki letett a pályára, és amit a csapat mögött dolgozó teljes stáb elvégzett, azzal mindenki a maximumon túl teljesített.”

A sportigazgató végül a szurkolókról sem feledkezett meg. A Ferencvárost elkísérő drukkerek már Milánó utcáin megteremtették a hangulatot, a stadionban pedig felejthetetlen estét élhettek át. „A szurkolóknak is szeretném megköszönni, mert fantasztikus érzés volt már a városban látni őket. Aztán itt, a San Siróban azt éreztem, hogy magyar kézben, a Fradi kezében volt a stadion. Jó volt ezt átélni, és örülök, hogy ilyen örömet tudtunk szerezni nekik.”

NSO