Blanit kérdezték az Euro Kupa négyesdöntője előtt.

Milyen újra itt lenni a válogatottnál?
Nagyon jó érzés. Ugye azért elég régre nyúlik vissza a válogatott pályafutásom, de én úgy gondolom, hogy ha az ember képviselheti az országát különböző eseményeken, és felveheti a címeres mezt, az óriási dolog, és ezt csak boldogan lehet.

És ez az első alkalom, hogy immáron anyaként jöttél ide, és úgy hallottam, hogy van új szobatársad is.
A szobatársam voltaképpen új, mert még a felnőtt válogatottban nem voltam így egy szobában… De igen, a mellettünk lévő szobában lakik Dávid édesanyámmal. Úgyhogy nagyon jó, hogy partnerre találtam a szövetségben ebben, szerettem volna, ha ő, amíg legalább Magyarországon tartózkodunk az edzőtáborok során – ezeknek a heteknek majdnem a felét itt töltjük –, akkor tudjon velem lenni, az üres időket vele tudjam kicsit tölteni. Mert azért így is egy BL-forduló idegenben elég sok időt elvesz.

Milyen energiákat adott neked az anyaság?
Pont most az ebédnél beszélgettünk róla. Kérdezték, és mondtam, hogy ezzel a fejjel most olyan problémákra, amin akkor nagyon sokat rágódtam, most már legyintenék, és azt mondanám, hogy most tényleg ezen kellett akkor ennyit rágódni? Sokkal türelmesebb lettem magammal szemben is, vagy éppen amit előbb említettem, lehet, hogy régebben olyan dolgokon fennakadtam, amin most már továbbmegyek. Illetve, amit már korábban is hallottam édesanyáktól, hogy a mérkőzések után tudnak nagyon sokat segíteni. Ha van az embernek egy rosszabb mérkőzése vagy valami az edzésen, akkor az a napom hátralévő része mehetett a kukába korábban. Most meg nem tehetem meg azt, hogy hazamegyek, és otthon szomorú vagyok a gyerek előtt, vagy bánatos, mert otthon hátra kell dobnom mindent és egy új történet kezdődik, ott is 100%-ot kell nyújtanom.

Amit nagyon sok édesanyától hallottam, hogy amikor ott vannak az edzésen, akkor sokkal fókuszáltabb, mint korábban. Ez nálad is így van?
Mindegyik edzést nagyon élvezem, és tényleg úgy megyek, hogy akkor csináljuk, mert ha már Dávidot otthon hagyom, akkor ne feleslegesen hagyjam otthon, hanem tényleg mindent beleadjak. Néha jókat szoktam mosolyogni, amikor valaki fáradtságról beszél az öltözőben, mert beszélve pár édesanyával, azért nálunk ez a fáradtság fogalma már más, mint ami korábban volt.

Januárban tértél vissza a pályára, és a Ferencvárossal most végigcsináltad már az egész alapozást. Milyen formában vagy?
Kérdezték a visszatérés után is ott januárban, hogy hogyan érzem magam, és mondtam, hogy még nem nagyon tudok hasonlítani, mert én azt érzem, hogy akkor tudnék erre jó választ adni, ha megcsinálnék egy nyári alapozást. Szerencsére azt tudom mondani, hogy jól sikerült, nyilván voltak kisebb sérülések, meg kisebb ez fáj, az fáj, de szerintem harminc felett már sajnos ki kell mondani, nincs olyan, hogy valami ne fájna egy picit. Testileg-lelkileg jó formában érzem magam.

Anna Kristensen mit adott számodra? Ugye bejött kapusfronton is az északi mentalitás, ebből tudtál-e te már bármit átvenni?
Nagyon jó vele edzeni, nagyon maximalista ő is, szóval mindenben próbálja a kis nüanszokat megtalálni. Meg nagyon segítőkész is, illetve ő is olyan, ha bármit az ember mond neki, nyitott rá, látszik edzésen is, hogy próbálja megvalósítani. És én úgy gondolom, hogy – lekopogom – szerintem a Fradiban eddig nagyon jó párost alkottunk, tudtuk segíteni a csapatot, nagyon bízom benne, hogy ez folytatódik. Ha így folytatjuk, hogy valamelyikünk mindig jól véd, akkor szerintem nagyon jó lesz.

Hogyan várod a hétvégi Euro Kupa négyesdöntőjét?
Nagyon örülök, hogy ilyen mérkőzéseket tudunk játszani, hogy a világelittel mérhetjük össze a tudásunkat, a világ legjobb válogatottjával találkozunk szombaton. Ez ahhoz jó, hogy fejlődhessünk, hogy lássuk, mit csinálnak az ilyen csapatok, és hogy épp hol tartunk mi. Tisztában vagyunk a realitással, és persze, nincs igazán jelentős tét, de fontos, hogy emelt fővel tudjunk majd lejönni a pályáról.

Olyan lövők vannak, például a norvégoknál, akik elég sokszor át tudják juttatni a falon a labdát. Reistad, Mörk, visszatér Brattset, lehetne sorolni a klasszis játékosokat. Ez ilyenkor téged mennyire tüzel?
Nem kell bemutatni a norvég válogatottat, magasan a világ legjobbjai. Az ember az ilyen meccseket szereti. Mindenki sokkal jobban szeret szerintem egy olyan ellenfél ellen játszani, aki tényleg nagyon magas szintet képvisel, mint – semmiképpen nem lebecsülve őket – amikor a bajnokságban azért klubszinten tudunk találkozni olyan ellenfelekkel, akit sokkal magabiztosabban le tudunk győzni, kicsit vontatottabb a játékuk, kevesebb lövés jön kapura, ritkábban. Ezek a mérkőzések meg rettentő dinamikusak és ide nagyon fel kell pörögni, testileg, de legfőképpen fejben.

Mi lehet a cél Norvégia ellen?
Tudjuk a realitást, ez nem kérdés, nem véletlenül vannak a világ élén, de azt gondolom, hogy a legeslegfontosabb, hogy tényleg úgy jöjjünk le a pályáról, hogy magunkból a legtöbbet kihozzuk azon a mérkőzésen, és a végén meglátjuk, hogy ez mire lesz elég.

Azt tudjuk rólad, hogy kifejezetten szereted a románok elleni mérkőzéseket. Ez most is benne van a pakliban, hogy összejöjjön. Ráadásul Bukarestben. Ez mit jelentene neked?
Attól függ, hogyan van előtte a forgatókönyv, hogy jutunk velük össze, de egyértelmű, ha ezen a hétvégén összefutunk a románokkal, akkor a mi szemszögünkből szerintem azon a mérkőzésen már fixen kijelenthetjük, hogy mi egyértelműen a győzelemért megyünk, és a papírforma sem érdekel minket, csak a győzelem.

A teljes interjúk: Fradi.hu, M4 Sport