Simiék megtették – a Dózsa volt irányítója és Lipcsei Peti beszélt Garami Józsefről.
– Egészen különleges kapcsolat fűz Garami Józsi bácsihoz – emlékezett vissza Véber György, az újpestiek egykori technikás válogatott irányítója. – Amikor a 90-es évek elején hozzánk került Újpestre, nem örültem neki. Tiszteltem az edzőnket, a klubikont, a leváltott Bene Ferencet, s nem értettem, miért kellett elküldeni őt. Garami mester a tavaszi idényben csatlakozott hozzánk, s az a fél év botrányos volt. Nekem és a csapatnak is. A nyolcadik pozícióból kiesőhelyre kerültünk. Engem pedig menet közben a juniorcsapathoz száműzött. Ott edzettem összeszorított fogakkal, magamban szentségelve. Aztán jött egy sorsdöntő meccs Veszprémben, ahol mindenképpen nyernünk kellett. Józsi bácsi visszarakott a csapatba, és mi kínkeserves játékkal győztünk 1-0-ra. De ahhoz, hogy legalább osztályozót játsszunk, kellett az is, hogy a Fradi, számára már tét nélküli meccsen, megverje a Nyíregyházát. Emlékszem, csapattársammal, Aczél Zolival bementünk a Simon Sörözőbe, hogy beszéljünk Simon Tibivel. Lehet, hogy furcsa, amit most mondok, de arra kértük, hogy hajtsanak miattunk, az Újpest miatt is. Simi kezet adott, s azt felelte, az Újpest nélkül nincs NBI. Nyertek is 2-0-ra, mi pedig osztályozót játszhattunk a Hatvannal. Felejthetetlen két meccs volt az! Amikor a visszavágón Hatvanban nyertünk 2-1-re, úgy ünnepeltünk, mintha mi lennénk a bajnokok. Itt van előttem a pillanat, ahogy pezsgőzünk a zuhanyozóban, bejön Garami József, odaáll ruhástól a tusoló alá, ömlik rá a víz, átölel, s azt mondja: Gyurikám, neked volt mindenben igazad! A következő három szezonban két ezüstöt és egy bronzot nyertünk vele. Csodálatos ember és különleges edző volt – mesélte Véber György.
A lilák legendáját a közelmúltban azzal keresték meg Pécsről, hogy küldjön egy nevével díszített lila-fehér mezt az ott készülő Garami Múzeum számára. Az már csak külön érdekesség, hogy Véber később edzőként is folytatta sikeres pályafutását, és az első NBI-es meccsén, a Pápa kispadján az az MTK volt az ellenfél, amelyet éppen Garami József irányított akkor.
– Rengeteget tanultam Józsi bácsitól. Taktikát, játékrendszereket, szervezettséget – vette át a szót Lipcsei Péter, az FTC egykori klasszisa. – S bárcsak megtanulhattam volna tőle azt is, hogyan kell nyugodtnak, higgadtnak maradni a kispadon a legfeszültebb pillanatokban is! Ebben utánozhatatlan volt. Én nem emlékszem rá, hogy edzőként valaha is felemelte volna a hangját. A Ferencvárossal bajnoki címet ünnepelhettünk a vezetésével. Mindenki tudta, hogy korábban a nagy rivális Újpestnél dolgozott, ezzel együtt is tisztelte őt nemcsak minden játékos, de a Fradi-tábor is. Abban is utánozhatatlan volt, hogy tökéletesen felkészült az ellenfelekből. Minden meccs előtt videóztunk, elemeztük a riválist, pedig ez akkoriban még nem volt szokás. Garami Józsi bácsi mindenhol maradandót alkotott, és beírta a nevét a Ferencváros történelmébe is.
forrás: blikk.hu
