Dávid értékelt az EB-arany megnyerése után.

3 km – kieséses verseny: Fradi.hu, M4 Sport, MÚSZ

Betlehem Dávid

Nem tudok mit mondani, összejött, sikerült, megcsináltam. Nagy verseny volt. Rassel jól jöttünk ki a rajtból, aztán láttam, hogy a két német nem tud elmenni tőlünk, szóval jól jött ki az egész. Vagy ők voltak sz*rabb helyzetben, amikor befordultunk, onnantól elvesztettem őket egy egész versenyre, nem láttam őket. Ott a Ras előttem volt egy fél testtel, aztán gyorsan átmentem én belülre, ott elfordultunk egymás mellett, hál’ Istennek. Utána én mondtam, hogy én senkinek nem akarok ártani, meg bemenni senki elé, szóval bementem a Szajna bal oldalára, amennyire csak tudtam, és bíztam abban, hogy gyorsabb vagyok, mint a többiek. És hát gyorsabb voltam. Láttam, hogy ez jönni fog, és bennem van, és láttam magam a dobogó tetején. Szóval minden összejött, amit szerettem volna. Tényleg nagyon hálás vagyok, hogy van nekem ez az egész, hogy kaptam egy isteni tehetséget, és kapok erőt minden nap, hogy dolgozhassak az álmaimért. És azért, hogy egy jobb életem legyen nekem, a családomnak. Persze nem ebből fogok palotákat meg Ferrarikat venni, de örülök, ha meg tudom lepni például a nővéremet azzal, hogy veszek neki egy repjegyet, hogy jöjjön ki, és nézze meg, ahogy Európa-bajnok leszek. Nagyon hálás vagyok ennek az egésznek, hogy a részese lehetek. És tényleg van erőm küzdeni az álmaimért abban, amiben jó vagyok, szóval nagyon hálás vagyok. Nem szoktam ennyire megnyomni a végén a panelt. Féltem is, hogy eltörik a kezem, annyira fájt utána, de kijött úgy minden. Nem voltam csalódott a két ezüst után, de bennem volt, hogy azért illene áttörni ezt a jeget, és tényleg nyerni egyet. Az 1000-re már úgy mentem bele, hogy kicsit taktikázok, inkább nem ugrok be egyből, megyek a lábukon, és próbálok minél közelebb lenni az ötödik helyhez, hogy én ugorhassak balról. A németek nem gondolkodtak ezen, ők bejöttek úgy, hogy a három német egymás mellett, és mind a három világranglista vezető szinten 1500-on. Szóval nem teljesen értettem őket, hogy miért akarnak egymással bunyózni az elején, de örültem neki. Bementem balra, beugrottam, tudtam, hogy balról kell venni a bóját, nem jobbról, tehát nem értettem azt se, hogy miért a jobb oldalon akarnak lenni. Láttam ezt jönni, és láttam magamat, hogy elsőnek csapok be, és láttam, hogy én állok a dobogó tetején. Ennek nagyon örülök, hogy úgy tudtam odaállni fejben, hogy elbírtam ezt a nyomást. Hiszen mind a 10 km-en, mind az 5 km-en éreztem a végén, hogy egyszerűen nem tudok többet adni, és valahogy akaratom ellenére is feladom az utolsó 20-30 métert, mert érzem, hogy nem tudom megfogni Floriant, annyira erős. És most én voltam az, aki bementem belülre, és nem gondolkodtam, csak számoltam a tempókat. Azt se tudom, már hány százig számoltam el, csak vertem a vizet, amilyen gyorsan csak tudtam. Örülök, hogy úgy értem be a két bójasor közé, hogy van bőven előnyöm, és nem lassítottam, és még bennem volt a vége, szóval ez egy fantasztikus érzés. Láttam, hogy kicsit közel lesz a bal oldali híd, szóval gondoltam, hogy nem akarom kizáratni magamat. De csak azt csináltam, hogy néztem a többieket, láttam, hogy talán előttük vagyok, és akkor szépen lassan csorogtam be. Úgy akartam mindenképp ideérni, hogy már bőven előttük vagyunk, szóval nem úgy jövök be, hogy melléjük érek be. Mert akkor tudom, hogy valószínűleg levertek volna, nem mondok nemzetiséget, de megoldották volna ők ott a dolgot. Úgy voltam vele, hogy én nem akarom, hogy ebbe kerüljek, mint például Setubalban, hanem tényleg a flowt láttam, tudtam, hogy én vagyok a leggyorsabb most itt a mezőny elején. És éreztem, hogy nyúlok el a többiektől. Úgy voltam vele, ha egy 50 méterrel többet is úszok, akkor is be fogok tudni érni eléjük, és amikor odaértem a két bójasor közé, láttam, hogy első vagyok, onnan tudtam, hogy ez megvan. Floriannal ellenfelek vagyunk, nem ellenségek. Mint ahogy a Kristóf is elért mindent, amit el lehet ebben a sportban: világcsúcstartó, olimpiai, világ-, Európa-bajnok, és szerintem ő is örül neki, hogy van egy olyan fiatal riválisa, aki jön föl, és próbálja az ő taktikáját lemásolni, és az ő taktikájával, az ő úszásával megverni. Ez az, ami nagy dolog szerintem, és amit becsül bennem, és amiért tisztel engem mint sportolót. Akár a Greget mondom, vagy a Floriant, vagy a Clemet, jó barátok vagyunk, és nem az van, hogy azért küzdünk, hogy az első érmünket nyerjük meg, hanem tényleg már évek óta itt vagyunk, és egymás ellen versenyzünk.