Arról is beszéltek a város szélén, hogy nincsenek olyan lehetőségeik, mint nekünk.
Benczédi Balázs, az Újpesti Dózsa ügyvezetője
A tulajdonosnak köszönhetően az Újpest működése stabil. Viszont annak ellenére, hogy a MOL áll mögöttünk, legyen szó az első csapatról vagy az utánpótlásról, nem vagyunk végtelen pénzzel eleresztve anyagilag, el kell számolnunk minden fillérrel. Ugyan több olyan labdarúgót sikerült leigazolnunk a nyári időszakban, akikről Dárdai Pállal egyeztetve úgy láttuk, hogy segítségére lehetnek a csapatnak, több tárgyalásban nehéz helyzetben voltunk, mivel itt Újpesten sincs kolbászból a kerítés, bárki bármit is gondol, irreális árat nem fogunk kifizetni. Kizárólag pénzzel egyetlen labdarúgót sem tudunk meggyőzni. Igazából ezzel nincs semmi baj, mert nagyon figyelünk az öltözőre, hogy kohézió legyen, és ehhez elengedhetetlen az is, hogy ne legyenek magasan kiugró fizetések néhány labdarúgónál. Egyébként meg sem tudnánk nekik azt adni, mert attól függetlenül, hogy az Újpest nagy múltú klub, és beszállt a MOL, még nem jelenti azt, hogy olyan fizetéseket tudunk adni, mint például a Ferencvárosnál vagy néhány másik magyar csapatnál. Aki hozzánk jön futballozni, az tiszta szívből az Újpestben szeretne játszani, és ez a legfontosabb. Az összetartó erő, az egymásért küzdés megerősítése volt az egyik legfontosabb feladatunk az elmúlt időszakban.
Dárdai Pál, az Újpesti Dózsa sportigazgatója
A minapi ankéton is morgott valaki, miért nem a bajnokságért játszunk, megint más pedig azért dörmögött, hogy a negyedik helyezés is sok lesz. Ami baj, hogy van egy nagyon negatív, sőt, toxikus elkeseredés, amire persze rátett egy lapáttal, hogy az előző bajnokságban eltángált minket a Fradi, átrohant rajtunk a Puskás Akadémia, s visszavetette a kezdeti hangulatot, hogy nem tudtuk felvenni a versenyt ezekkel a csapatokkal. Egyébként ezeket a pofonokat amiatt nem is bánom, hogy legalább mindenki felkapta a fejét, és látta, amiről előtte én is papoltam: a futballban nincsenek egyik napról a másikra csodák. Itt a „kell” játszik. Melózni kell, le kell tenni az alapokat, változtatni kell, a környezeten, a munkán, ki kell javítani a hibákat, őszintének kell lenni, észre kell venni azt, hogy a riválisoktól, sőt, önmagunktól miben vagyunk elmaradva. Amit most, nyáron az edzőmeccseken lehetett látni, az jó. Erős lett a csapat, sőt, inkább azt mondom, hogy így együtt erősebbek lettünk! És ami a fontos, hogy fejben is! A játékosok még fáradtabban is rendben voltak mentálisan. Na, nem szoktam mellébeszélni, ráadásul magamra is kell tegyek valami nyomást, úgyhogy a négy közé várom a csapatot. Megtörténhet, hogy hatodikok leszünk, például ha sok a sérült – mondjuk, lekopogom, hogy a felkészülés idején súlyos izomsérülés nem volt, és ez azért nagyon jó jel –, mert ott még nem tartunk, hogy két-három kulcsjátékost pótoljunk. Persze, sokkal egyszerűbb lenne négy saját fiatal bevetése, de a hátországot is épphogy elkezdtük építeni, eltelt néhány hónap, minden beindult, lélegezni kezdett a klub, szóval, meglátjuk, mi lesz ebből, ám bajnoki aranyat nem ígérhetek.
