Női csapatunk játékosával, az év felfedezettjének választott Hanász Vandával beszélgettek.

Szívből gratulálok, Vanda, a szezon felfedezettje elismeréshez, és ehhez az úthoz, amit eddig bejártál. Mit jelent ez számodra? Az NBI-es csapatok vezetőedzői, legidősebb, legfiatalabb játékosai és csapatkapitányai gondolták úgy, hogy te legyél az év felfedezettje egy olyan mezőnyben, ahol nagyon sok fiatal tehetség van.
Először is köszönöm szépen, ez egy hatalmas elismerés. Nagyon sok fiatal játékos van még rajtam kívül is, csak köszönni tudom mind a stábtagoknak, a családomnak, hogy idáig el tudtam jutni.

Hova kerül ez az egyéni elismerés, és mire emlékeztet, ha rá fogsz nézni a későbbiekben?
A polcnak a tetejére, ha kinyitom a szememet, felébredek reggel, egyből ezt láthassam. Ha erre később, pár év múlva is ránézek, akkor eszembe jut ez a pár év, az itt töltött idő.

Kurityánból, egy kis községből a Ferencvárosba. Te is meglépted azt a nem könnyű döntést, hogy 14 évesen azt mondtad, hogy ott hagyod a kis falut és feljössz a fővárosba. Egyértelmű volt, hogy ez lesz az utad?
Egyértelmű volt, hogy ha én ezt szeretném csinálni, ezzel szeretnék foglalkozni, akkor onnan lépnem kell. Lépni kell egy szintet, egy lépcsőt. A szüleim nagyon támogatók, édesapukám futballedző, edzőm is volt, ő azért bíztatott ebben, mondta is, hogy meg fogom tudni állni a helyemet. Anyukám kicsit féltett ettől, de szerintem minden anyuka ilyen. Ilyen fiatalon ennek szerintem két oldala van: az, hogy elszakadok a családtól, az nem annyira jó, viszont az, hogy 14-15 évesen magamról már meg kell tudnom tanulni gondoskodni, ott vagyok fent Pesten egyedül, az egy nagyon jó dolog benne, és egy pluszt ad hozzá az egészhez.

Apukád mennyiben járult hozzá, hogy labdarúgó lettél, és hogy ilyen labdarúgó lettél?
Sosem erőltették rám ezt az egészet, szerintem ez egy nagyon jó dolog, hogy én ezt szeretnem csinálni. Sokban hozzájárult az egészhez, részese volt az egész gyerekkoromnak, még most is minden meccsemen kint van szerencsére, bíztat, segít mindenben, ha szükségem van a szüleimre, bármikor hívhatom őket, itt vannak nekem mindig. Amikor felkerültem, és nem volt még olyan kapcsolatom se a csapattársaimmal, se az edzővel, akkor apa volt az első, a szüleim voltak az elsők, akiktől kérdeztem, és a tanácsokat elfogadtam. Most azért vannak náluk már jobban hozzáértő emberek is, akik ezt el tudják mondani és segíteni tudnak nekem.

Hogyan élted meg ezt az évet a Ferencváros első csapatában? Már tavaly tavasszal gyakorlatilag berobbantál a Fradi kezdőjébe.
Ilyen fiatalon az, hogy én idekerülhettem, az egy hatalmas dolog itt Magyarországon, főleg a Fradiban. Az meg, hogy megkaptam a lehetőséget Flóritól, az egy hatalmas elismerés, nagyon nagy dolog, és nyilván ezzel élni kell, meg kell ragadni a lehetőséget. Most mondhatjuk azt is, hogy szerencse, de azért ebbe én is beleraktam a melót.

Azért a Ferencváros kezdőjébe csak szerencsével nem lehet bekerülni, egy ilyen csapatba, amely ennyire domináns volt az előző szezonban és most is, a kupát is megszereztétek a bajnoki serleg mellett. Minden klappolt idén?
A bajnokság első felében a Puskástól kikaptunk, de az adott egy löketet a csapatnak, meg bizonyítási vágyat, hogy nekünk ezt nem szabad hagyni, mégis a Fradi vagyunk, meg kell nyernünk a bajnokságot. A kupa is egy nagyon fontos célunk volt, itt a Fradinál azért teljesítménykényszer van. Mindenki meg akarja mutatni, hogy mi vagyunk a Fradi, nyernünk kell, klappolt minden.

Fenyvesi Evelin mellett, mögött kapsz szerepet a középpálya közepén. Mit jelent ő számodra és a ti együttműködésetek a pályán, vagy akár azon kívül?
Nekem a Fenyő, olyan, mint egy második anyukám. Amikor idejöttem, ő nagyon sok mindenben segített, ő a csapatkapitány, mindenki egy rettentő jó játékosnak tartja Magyarországon. A pályán kívül is tudott nekem segíteni rettentő sok mindenben. Ez is hozzátartozik ahhoz, hogy én így ki tudtam bontakozni itt, mindenben 100%-ot tudtam nyújtani és teljesíteni.

Mire motivál a továbbiakban ez a díj? Ez az egyéni elismerés, hiszen egy csapatsportágról beszélünk, ahol a legfontosabbak a közös sikerek. Na de mégis azt gondolom, hogy ez egy visszaigazolás számodra is, hogy jó úton jársz.
Hogy a szintet megtartsam, napról napról fejlődjek. Szerintem minden sportoló nevében beszélhetek, hogy keressük a kihívásokat, a lépcsőn szeretnék minden egyes nap feljebb lépni, ha itt folytatom, akkor itt a legtöbbet hozzá tudjam adni a csapatnak, a szurkolóknak, a stábtagoknak, mindenkinek.

A nemzetközi tapasztalás az mennyit adott hozzá a karrieredhez?
Az egy hatalmas nagy plusz. A Fradinak is ez egy történelmi esemény volt. Hogy ilyen fiatalon pályán tudtam lenni olyan játékosokkal, akik ebben nőttek fel, ebben játszanak egy ideje, nagyon nagy különbség volt, de ez egy nagyon jó mérce ahhoz, hogy felmérjük, Magyarország és külföld között miben vannak a különbségek, és honnan hova kell fejlődnünk.

Ebben a válogatott is segít?
Igen, az U19-es válogatottban játszom, ott az A-ligában voltunk, sajnos most visszaestünk a B-ligába, ott például Spanyolország ellen játszani azért egy hatalmas dolog volt és azért ott kijön, hogy már ilyen idősen is mennyivel másabb focit játszanak és mennyivel másabb minden.

Ez mennyire inspirál, mennyire motivál téged, amikor látod, hogy hova lehet fejlődni?
Nagyon. Nyilván Magyarországon szerintem most már a topon vagyunk, de évről évre fejlődik is a női foci. De minden játékosnak az a célja szerintem, hogy Magyarországról esetleg feljebb lépjen, és magasabb szinten tudjon focizni, sportolni.

Hogy látod a saját utadat, vagy most ezzel meg is fogalmaztad? Gondolkozol távlatokban, nem csak a következő szezonra?
Persze. Hogy már ennyi idősen a Fradit úgymond kipipálhattam, ha fogalmazhatok így, ez egy visszajelzés, hogy jó úton haladok, jól csinálom az egészet. Az meg, hogy külföld, szerintem minden játékosnak ez az álma, a fő célja, hogy ott játsszon. Nyilván ez azzal jár, hogy több munka kell, de szeretnék külföldön játszani, igen. Ezzel nem árulok el nagy dolgot.

M4 Sport