Korábbi hátvédünk mesélt arról, hogyan sikerült a belgiumi kalandja.

„Tavaly októberben, egy személyes kapcsolat révén kikeveredtem a Royal Charleroi meccsére, ahol beültettek a román tulajdonos mellé. Végigbeszéltük a kilencven percet, úgy váltunk el, hogy kapcsolatban maradunk, nem sokkal később járt is nálam az elnök Budapesten, majd visszahívott Brüsszelbe. A vége ez lett, hogy idén januárban kinevezett a klub sportigazgatójának. Kifejezetten tetszett neki, hogy beszélek nyelveket, rendelkezem UEFA Pro-licenccel és sportigazgatói képesítéssel is” – mondta Mátyus János.

Az együttműködés azonban nem várt fordulatot vett. „Az volt az elképzelésem, hogy megerősítjük a csapatot, vittem volna magyar játékosokat is, de pár hét múlva kiderült: adminisztrációs hiba miatt a klubot kizárták az átigazolásból. Elkezdődött a bajnokság tavaszi idénye, és gyorsan megpecsételődött a sorsunk, az én szerepem pedig elhalványult, hiszen igazolások híján nem tudtam azt a feladatot ellátni, amire szerződtem, így elnöki tanácsadóként segítettem a tulajdonos munkáját.”

A csapat kiesett a belga másodosztályból, de az elnök a harmadik vonalban is számolna a magyar szakemberrel, akit érdekelne a feladat, ugyanakkor azt sem zárja ki, hogy Magyarországon vállal munkát. „Egyelőre nem tudom mi lesz, még az is előfordulhat, hogy a zöld asztalnál megmarad a másodosztályú tagságunk, ez egy-két héten belül eldől. Ha ott tudnánk indulni, az komoly kihívás lenne számomra, hiszen a belga második vonal jóval erősebb, mint a magyar NBII, közelít az NBI szintjéhez” – tudtuk meg Mátyustól, aki azt is elmondta, a belgiumi félév arra mindenképp jó volt, hogy rájöjjön: Magyarországon kivételezett helyzet az övé. „Kint megtanultam értékelni, hogy itthon milyen jó dolgom van. Ha belépek egy öltözőbe a megye I-től az NBI-ig, mindenhol tudják, hogy ki vagyok, a játékosok itták a szavaimat. Belgiumban pedig egy senki vagyok, és mindennap, minden egyes órában el kell magam fogadtatni. Magyarországon a szurkolók és a sajtó is kesztyűs kézzel bánt velem, kint teljesen más a helyzet. Ha legközelebb itthon kapok munkát, ezeket a gesztusokat biztosan jobban fogom értékelni, eddig azt gondoltam, ez jár nekem, mert én vagyok Mátyus János. Okosabb, tapasztaltabb sportvezető lettem, azt is mondhatnám, hogy most értem meg maximálisan erre a feladatra.”

Mátyus hat évvel ezelőtt egy interjúban azt mondta, soha nem adja fel az álmait, ha egyszer eljut oda, hogy nem a Honvéd vagy a Fradi kispadjáról fog álmodni, akkor befejezi. „Ilyet mondtam volna? Ez k…a jó mondat” – dicséri meg magát viccesen. „Ezzel a gondolattal most is maximálisan azonosulni tudok. Ha valakiben kialszik a tűz, elveszik a motiváció, akkor abba kell hagyni, nincs értelme folytatni. Az elmúlt években kétszer is nagyon közel voltam a Honvéd padjához, de végül nem jött össze. Most biztosan nem én leszek Kispesten az edző, de természetesen nem adom fel.”

Bővebben: Index