Hét gólt tettünk közé az Újpest elleni párharc odavágóján – Leimeter Dóra, Vályi Vanda és Matajsz Márk értékelt a meccs után.
Női vízilabda, Bajnokok Ligája, negyeddöntő, odavágó
Ferencváros 16-9 UVSE
Negyedek: 5–3, 5–1, 5–0, 1–5
Gólok: Ortiz 4, Vályi 3, Plevritu 2, Szilágyi 2, Bonca 1, Gurisatti 1, Hertzka 1, Kuna 1, Leimeter 1
Beszámoló: Fradi.hu
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk
Leimeter Dóra és Matajsz Márk a FradiMédiának:
Vályi Vanda
Gratulálok a csapatnak, tudok örülni ennek a győzelemnek. Ezt a meccset az első három negyed védekezésével megnyertük, és az utolsó negyed „nem védekezésével” azt a negyedet elveszítettük. Nagyon örülök, mert ami ma történt a csapattal, meg ahogy alakult a meccs, az csalóka, mert nagyon kemény volt ennek a különbségnek az ellenére is. Azt éreztem, hogy jól helyettesítettük egymást. Lehet, hogy sablonnak tűnik, de tényleg, ha nem állt ott a blokk, a Bogi be tudott védeni mögénk, folyamatosan segítettük egymást. Ami extraként számít, hogy Keszthelyi Rita a sérülése miatt nem tudott velünk lenni, mindenki felfogta azt, hogy akkor még plusz 10-15 százalékkal kell menni, már csak miatta is, érte is, a csapategység miatt is, hogy tudjunk ilyen feszesen és fókuszáltan játszani. Nagyon örülök, hogy összezárt a védelem, mindig szoktuk mondani, hogy 10 gól alatt kapni bármilyen ellenfél ellen jó, és örülök, hogy ez is sikerült, mert kilenc lett. Összességében elégedettek lehetünk. A lefordulásos gólok is sokat számítottak, mert demoralizálja az ellenfelet, ők vannak előnyben, mégis ők kapják utána a gólt. Ez az edzők rémálma is egyben… Fel tudtunk ülni erre a ritmusra, és ez a ritmus hál’ Istennek ment tovább addig, amíg 11 gól lett közte. De borzasztó nehéz volt, nem tudtam ezen gondolkodni, mert bármennyi lett a különbség, egy nagyszerű csapatról beszélünk és nagyon nehéz volt ellenük játszani. Most egy kicsit edzőmeccsezünk, és utána megyünk a válogatotthoz.
Matajsz Márk
Gratulálok a csapatomnak és az UVSE-nek is, egy nagyon jó mérkőzést játszott a két csapat egymás ellen. Kicsit úgy érzem magam, mint egy hegymászó, aki egy nagyon nehéz hegyre felmegy és a vége előtt 50 méterrel már nem akar tovább menni, visszalép kettőt. Álomszerű játék, álomszerű kezdés, minden működött, és megint sikerült egy 1-5-öt csinálni az utolsó negyedben. Ezt még tanulnunk kell, át kell beszélni, most lesz több mint egy hónapunk rá, de összességében azért ez a 7 gólos győzelem. A 16 gól önmagáért beszél, hoztuk azt a játékot, amit ez a csapat tud. De kiemelném a védekezést, az élén Bogival, nagyon jól védett, és rengeteg blokkunk volt – amik a végén viszont elmaradtak. Már nem voltak ott úgy a blokkok, nem voltam feszes a történet, kiestünk az emberekre, csinálták az ötmétereseket rólunk, ami nem fog beleférni, ha mi olyan célokat akarunk elérni, amit kitűztünk magunk elé. De összességében azért elégedett vagyok. Lehet mondani, hogy ez törvényszerű, amikor csapatsportban látjuk, kézilabdában is akár, ha elmegy egy csapat sok góllal, ott van egy törvényszerű megtorpanás, visszaesés. Ezen kell javítani, hogy ne legyen egy ekkora a visszaesés. Lesz több mint egy hónapja a két csapatnak felkészülni újra egymásból, egy teljesen új mérkőzés lesz a visszavágó. Egy nagyon nehéz uszodába fogunk menni, a Margitszigetre, egy nagyon jó szurkolótábor előtt fogunk játszani, meglátjuk, hogy mire lesz elég ez a hét gól.
