Ádámnak a válogatottban kapusposzton is helyt kellett állnia.
Madarász Ádám
A hajrában sajnos megsérült a kapusunk, Bozó Mirkó, akinek eltört a kulcscsontja, innen is kívánok neki mielőbbi felépülést. Szlovákia 4-2-re szépített, de Mirkó már nem tudta folytatni, így változtatni kellett. Mivel azonban már nem volt több cserénk, így kénytelen volt valaki beállni a mezőnyjátékosok közül a kapuba. Abban egyetértettünk, hogy ne a védelemből legyen az illető, így magamra vállaltam az új kapus szerepét. Szerencsére gólt nem kaptam, de volt egy védésem. Egy szlovák támadás után a tizenhatosról érkezett egy átlövés, de pont középre jött, így magamhoz öleltem és lefeküdtem vele a földre. Utána pedig amilyen messze csak tudtam, kirúgtam! Nagy élmény volt, ráadásul győztünk is. A meccs után persze ment a jó hangulatú és vicces szekálás, de gratuláltak a srácok. Amikor visszatértünk a Fradihoz, akkor a csütörtöki edzés előtt kapusedzőnk, Balogh Tamás, illetve Dibusz Dénes és a többi kapus is jó fej volt, kérdezték, hogy akkor most már velük edzek? Jót nevettünk, de persze tőlük is jött a gratuláció.
