Az NBI-es csapatok nemzetközi szereplése került nagyító alá.

A magyar futball jelenlegi helyzete kísértetiesen hasonlít ahhoz, amit Ausztriában a Salzburg, Horvátországban pedig a Dinamo Zagreb esetében láttunk. Egyetlen klub viszi a hátán az egész ország nemzetközi megítélését. A Ferencváros koefficiense európai szinten kifejezetten erős, stabil főtáblás szereplő lett és évről évre kézzelfogható pontokat tesz hozzá az ország együtthatójához. Ennek köszönhető, hogy a magyar NBI felzárkózott, sőt reális közelségbe került olyan ligákhoz, amelyek korábban elérhetetlennek tűntek. Ugyanakkor ez a siker nagyon bizonytalan alapon nyugszik.

A probléma ott kezdődik, hogy a Ferencvároson kívül a magyar klubok nemhogy áttörést nem érnek el, de sokszor már a selejtező korai fázisában sem képesek érdemi ponttermelésre. Ez azt jelenti, hogy a magyar koefficiens nem rendszerként működik, hanem egyetlen szereplő teljesítményétől függ. Amíg a Fradi erős, addig a rangsor javul, de nincs mögötte védőháló. Ez rövid távon működhet, hosszabb távon viszont ugyanazt a kockázatot hordozza, mint a Salzburg vagy a Dinamo esetében. Egyetlen botlás az egész rendszert megingathatja.

Érdemes feltenni a kényelmetlen kérdést. Mi történne, ha nem a Fradi lesz a bajnok? A jelenlegi NBI-es mezőny alapján jó eséllyel egy gyengébb nemzetközi rajt, gyors kiesés és jelentős koefficiens-vesztés következne. A Fradi nemcsak bajnokként erős, hanem nemzetközi rutinnal, kerettel és mentális felkészültséggel is rendelkezik. Ezek hiányoznak a kihívókból. Egy Fradi nélküli BL- vagy EL-indulás jelenleg inkább kockázat, mint lehetőség az ország számára.

Ez azonban nem a Ferencváros kritikája, hanem rendszerszintű jelzés. Fontos, hogy legyen rendszeresen csoportkör közelébe, vagy oda bejutó magyar csapat az FTC-n kívül. Ehhez nem elég egy új stadion, nem elég az erős költségvetés és nem elég egy-egy jó idény sem. Versenyképes játékoskeretekre, nemzetközi tapasztalatot szerző edzőkre és hosszabb távú sportstratégiákra van szükség.

A magyar futball most egy ritka lehetőség előtt áll. A Ferencváros teljesítménye lehetőséget teremtett arra, hogy az NBI kilépjen a perifériáról, de ez az ajtó nem marad nyitva örökké. Ha a Fradi mögött nem épül fel egy valódi második vonal, akkor a mostani előrelépés ideiglenes marad. A kérdés nem az, hogy a Ferencváros túl erős-e, hanem az, hogy a többiek mikor lesznek elég erősek ahhoz, hogy ne csak kövessék, hanem tehermentesítsék is.

Tehát én egyetértek azzal, hogy a Ferencvárosnak szüksége van komoly riválisokra. De ezeknek a kluboknak nem csupán itthon kell villogniuk kihasználva a Fradi főként őszi botlásait, hanem nemzetközi szinten is maradandót kell alkotniuk. Amiből láttunk már szerencsére, például idén a Győr esetében, mely őszi bajnoka is lett az NBI-nek. Ráadásul igazán kiemelkedő EL/KL-menetelés kellene a szint tartásához, ha nem a Fradi lesz a bajnok.

Ez pedig nem egyik napról a másikra fog megtörténni. Kubatov Gábor 2011 óta a Ferencváros elnöke. Vezetése ötödik évében lett bajnok a Fradi, majd két nyeretlen bajnokságot követően indította útjára immár hetes szériáját. A 2015-2016-os bajnoki cím és BL-lehetőség után az elmúlt tíz évben a 113. helyről 13.5 koefficiens pontról tornázta fel magát a Ferencváros (a dán Midtjyllanddal együtt) az 50.-re 45.25 ponttal. A dánok a 62. helyen állnak 38.25 ponttal.

A számok, a példák és a régiós összehasonlítások egy irányba mutatnak. A Ferencváros jelenleg az egyetlen stabil pillére a magyar futball nemzetközi versenyképességének. Ausztria és Horvátország esete világosan megmutatja, mi történik akkor, ha egy liga túlzottan egyetlen klubra épít, majd az a klub akár csak átmenetileg is meginog. Magyarország most még nem ezen az úton jár, de veszélyesen közel van hozzá. A Fradi sikerei időt, mozgásteret és lehetőséget teremtenek, de ezt az időt nem elhasználni, hanem kihasználni kell. Ha a következő években nem nő fel mellé legalább egy-két nemzetközi szinten is életképes klub, akkor a mostani előrelépés ugyanúgy ideiglenes lesz, mint a Salzburg vagy a Dinamo aranykora. A kérdés tehát nem az, hogy jó-e, ha a Ferencváros dominál, hanem az, hogy a magyar futball képes-e tanulni mások hibáiból és még időben lépni.

A teljes elemzés a horvát és osztrák helyzet bemutatásával: Coachzone