Robbie Keane az amerikai labdarúgó bajnokság This is MLS beszélgetős műsorának volt a vendége a Genk elleni EL-meccs után.

Háromnegyed 4-kor szálltunk le, szóval valószínűleg csak fél 5-kor kerültem ágyba. Aztán ma edzés volt azoknak a srácoknak, akik nem játszottak, a többieknek pedig, akik játszottak, medence és egy kis levezetés. Készülünk a vasárnapra, mert akkor újabb meccsünk van. Szóval nincs pihenés. De idegenben nyerni az Európa Ligában nem könnyű.

A Ferencváros szurkolótábora nagyon jó, és sokan is utaznak. Tegnap is sokan ott voltak. A legtöbb meccs majdnem teltházas. Az Európa Liga meccsek persze mind teltházasak, nagyon-nagyon szenvedélyes szurkolók. Sok ultra, sok éneklés. Szóval jó. Imádom. Imádom a hangulatot, imádom, hogy mennyire szenvedélyesek a foci iránt.

Nehéz a pálya szélén, mert játékosként mindig úgy éreztem, hogy én irányítok. Mindig azt gondoltam, hogy tudok valamit tenni, bármelyik pillanatban gólt szerezhetek. De edzőként a játékosokra kell támaszkodni, hogy ők lőjenek gólt. Adhatsz nekik egy struktúrát, de rajtuk múlik. Azt hiszem, menedzserként ez a legnehezebb dolog, őszintén. Folyamatosan a megoldásokon gondolkozunk. Mindig figyeljük az ellenfelet, hogy mit csinálnak. Például tegnap az első félidőben nem igazán működött a játékunk, ezért taktikailag változtatnunk kellett. A két középpályás helyét lényegében megcseréltük, mert az egyik középpályásunknak sokkal több energiája van, mint a másiknak. És a másik oldalon lévő srác nagyon agresszíven futott be az emberek mögé. Szóval megcseréltük őket, és ez teljesen megváltoztatta a meccset. Tehát folyamatosan gondolkozol. Soha nem állsz meg. És elképesztő, hogy mentálisan mennyire elfáradsz a meccsek után. Játékosként is, de ott az adrenalin hajt. Edzőként viszont teljesen kimerülsz, mert az agyad száz mérföldes sebességgel pörög.

Azt hiszem, a legfontosabb dolog, amit meg kell értenie egy edzőnek, az az, hogy az emberek nem olyanok, mint te. Azt hiszem, ez a lényeg. Nem mondhatom egy csatárnak, hogy csinálja azt, amit én csináltam. Óvatosnak kell lenni ezzel. Tudom, hogy sok volt játékos beleesik ebbe a hibába, dühösek és idegesek lesznek. Úgy érzem, én nem estem ebbe bele. Beszéltem néhány volt játékossal és menedzserrel, és ez volt az egyik legfontosabb dolog, amit mondtak. Mindenkit máshogy kell kezelni, mindenkit egyénileg. És meg kell próbálni segíteni nekik az erősségeikben, amennyire csak lehetséges. Nem lesz olyan mozgásuk, mint nekem, de valószínűleg más területeken jobbak, mint én voltam. Szóval hogyan segíthetek nekik abban, hogy javuljanak? Ha csak 5%-kal tudom javítani egy apró mozdulatukat, az is hozzáadhat a játékukhoz. Emellett a menedzseri munka taktikailag mondjuk 20-30%. A 70% az, hogy hogyan kezeled a csapatot, a játékosokat, hogyan tartasz boldogan 25 játékost. Soha nem fogod tudni mindegyiküket boldoggá tenni. Hogyan tudom őket motiváltan tartani minden nap? Csak azzal, hogy tisztelettel bánok velük. Az edzési szokások, hogy mindig ott vagyok velük a pályán, hajtom őket, amennyire csak lehet.

Normális, hogy az emberek azt várják tőlem, hogy Angliában edzősködjek, mert sokáig játszottam ott. 15 évesen mentem oda. De én nem Angliából származom. Írországból. Szóval, hogy két órányit repülök vagy egyet, az nekem és a családomnak nem számít. Szóval nem félek kilépni a komfortzónámból. Ezt mondom a fiatal edzőknek is. Ne skatulyázzátok be magatokat Angliába. Nyissatok ajtót más lehetőségek előtt. Például én most már pár éve edzősködöm Európában, az Európa Ligában, a Konferencia Ligában, jól ment, bejutottunk a legjobb 16 közé. Fontos a tapasztalat, amit ezek ellen a nagy csapatok ellen szerzek. Ha például most a Championshipbe mennék és elveszítenék hat-hét meccset zsinórban, nyomás alá kerülnék. Sir Alex Ferguson azt mondta nekem egyszer, amikor vacsoráztunk: „Az embereket válaszd, ne a klubot. Az embereket, akik mögötte állnak.” Ez mindig megmaradt bennem. Persze, voltak ajánlataim Angliából, de egy hatalmas klubnál lenni, ahol azt a futballt játszathatom, amit akarok, az jobb.

Ha pár éve kérdeztél volna, valószínűleg azt mondtam volna, hogy igen, persze, érdekel az MLS-beli edzősködés. De most, hogy Európában vagyok, az európai fociban, és nyerünk, elképesztő, hogy most mennyi ember szeretne a klubjánál, mert jól teljesítünk. De az elején nem akartak, mert nem volt tapasztalatom. Nem tudom, őszintén. Csodálom az MLS-t, nagyszerű időszakom volt ott, szoros a kapcsolatom az LA Galaxy-val. Soha ne mondd, hogy soha. Soha nem tudhatod, amíg a lehetőség eléd nem kerül. De most kérdezel, azt kell mondanom, hogy valószínűleg nem, mert élvezem, amit itt csinálok, Európában.

Igen, a mai focisták sokszor olyanok, mint a robotok. Olyan, mintha megmondanák nekik, mit tegyenek, hol legyenek, mit mondjanak. Ezért szeretem Jack Grealisht. Ő egy szabad szellem. Nagyon jól ismerem, ő a legkedvesebb srác, de imádja a focit. Az interjúi annyira lazák. Szeret eljárni, meginni egy sört a megfelelő időben. Ma már mindenki a telefonján lóg. Nincs beszélgetés, nincs móka a buszon sem.