Csak egyszer, az első világháború elején, egy a bajnokságot pótló, az Auguszta-serlegért játszott találkozón lőttünk többet tétmeccsen.

Az Erzsébeti Torna Club csapatát akkor 18-0-ra győztük le (Schlosser egymaga hatot szerzett), és a szombatihoz hasonlóan 15 gólt lőttünk 1906-ban a Typographia kapujába. A Sport Világ azt állította, hogy mindez azért volt lehetséges, mert a meccs elején Weinber lerúgta a nyomdászok kapusát, Kostyált, aki ezután semmit nem tudott védeni. Az állítást követően Weinber János helyreigazítást kért, mondván, ő a kapus környékén sem járt, míg csapattársa, Schön József egy másik levélben jelezte, hogy ő volt a „tettes”:

B. lapjuk legutóbbi számában a F.T.C.—Typographia mérkőzésről szóló tudósí­tásban többek között az foglaltatik, hogy a Typographia kapusát Weinber klubtársam úgy mellbe rúgta, hogy harczképtelenné vált. Az igazságnak tartozom azzal a kijelentéssel, hogy a Typographia kapusát — mikor mindketten a labdára szaladtunk — én rúgtam meg véletlenül, de akkor sem úgy, hogy harczképtelenségről beszélni lehetne. Weinber a kérdéses alkalommal a kapus közelében sem volt.

Az igazság érdekében kérem soraimnak szives közlését.

Kiváló tisztelettel

Schön József, a F.T.C. tagja.

A lap reakciója:

E levélből kitűnik, hogy a szóban forgó mérkőzésen a F. T. C. játékosai tényleg megrugdalták a Typographia kapusát. Hogy a Typographia kapusa harczképtelenné vált-e a rúgás következtében, azt nem Schön úrtól, hanem a Typographia kapusától kellene megkérdezni ? Az igazsághoz hí­ven kijelentjük, hogy a Typographia—F. T. C. mérkőzésről szóló tudósításunkat nem ifj. Osztrovszky József rovatvezetőnk, hanem a mérkőzésre kiküldött tudósí­tónk irta.

(Hogy honnan ismerős ez a hozzáállás 2025-ben is…?)

Közte mócsing, azaz közte tíz nemcsak megyei kiscsapatok, vagy a századelőn, ma már nem ismert klubok ellen jött össze, hanem a Győri ETO ellen (1948-49, 13-0), a Kispest ellen (1936-37, 10-0), vagy a Dózsa ellen (11-1) is, utóbbi a Magyar Kupa döntőjében.

Említést érdemel még két barátságos találkozó: 1932-ben Fezben 22-0-ra győztük le Észak-Marokkó válogatottját Turay és Takács 7-7 és Sárosi 6 találatával, míg 1983 augusztusában az 500 lakosú osztrák falucskában, Gutenbrunnban 30-1-re nyertünk. A találkozót Nagy Béla természetesen feljegyezte, a gólszerzőkről azonban nincs adat.

A talán a világon is egyedi testvéroldalunk, a Tempó Fradi! adatbázisa alapján a teljes lista: