Egy kis csapat nagy napja – összeállítás a szarvaskendi kupameccsről, valamint Tompa Róbert technikai vezető nyilatkozata.
A Góóól!2 teljes adása a Magyar Kupa fordulóról: M4 Sport
– Őrült, munkás három hét van mögöttünk, de minden pillanata megérte! – összegzett Tompa Róbert, a Szarvaskend SE technikai vezetője. – Igyekeztünk jó házigazdái lenni a történelmi meccsnek, ami szerintem sikerült is. Legalábbis a visszajelzések erre utalnak: elégedettek voltak a Magyar Labdarúgó Szövetség és a televízió munkatársai, akárcsak a Ferencváros játékosai, vezetői. A Fradiról csak jókat tudok mondani – mindenféle sztárallűrök nélkül érkezett Szarvaskendre a csapat. Megtiszteltek minket azzal, hogy jó keretet játszatott a szakmai stáb – ráadásul komolyan vették a meccset, kiszolgálták a szurkolókat. Az FTC elnöke, Orosz Pál ajándékokkal érkezett: kaptunk egy aranyszínű Fradi-mezt, amelyet aláírtak a játékosok, a szakmai stáb és a vezetőség tagjai. Valamint egy ugyancsak aláírt Fradi csapatzászlót. Továbbá mindkét kezdőrúgást elvégző kisgyereknek hoztak egy ajándékcsomagot. Végtelenül barátságosak voltak a játékosok, a mérkőzés után készségesen álltak a szurkolók rendelkezésére. Szerettük volna a Ferencváros vendégül látni, de arra nem volt idejük, hogy beüljenek velünk egy étterembe. Ezért 60 adag ételt rendeltük – pizzát, bolognai spagettit és natúr csirkemellet. Robbie Keane nagyon közvetlen ember, még egy kis pálinkát is elfogadott, koccintott velünk – a másodedző, Leandro társaságában, akit rengeteg régi ismerős, korábbi csapattárs köszöntött. Néhány órával a meccs előtt nagy örömünkre Varga Barnabás is bejelentkezett, kért egy parkoló helyet és egy belépőt a meccsre – nagyon szerényen, csendesen érkezett, nem kért semmilyen extra bánásmódot. És örömmel vállalta el, hogy segédkezik a kezdőrúgásoknál. Szimpatizálok a Ferencvárossal, nem gondoltam soha, hogy egyszer részese lehetek egy Fradi elleni tétmeccsnek. A szombaton tapasztaltak pedig megerősítettek abban, hogy a Ferencváros egy igazi nagy csapat, minden ízében profi együttes – amelynek nagyon fontosak a szurkolói!
– Egyébként elég komoly VIP-részleget hoztunk össze, gulyást, sült kolbászt, sült csirkét tálaltunk fel, korlátlan italfogyasztással – folytatta Tompa Róbert. – Csodálkoztak is a sajtó munkatársai, a technikai személyzet tagjai, mert ilyet még sehol nem tapasztaltak. Nagy örömömre sikerült személyesen is megismerkednem Hajdú B. Istvánnal, aki szerintem az ország legjobb sportriportere. Nem tagadom, amikor az M4 Sport csatorna kollégái terepbejárást tartottak nálunk, arra kértük őket, ha lehet, Hajdú B. István jöjjön Szarvaskendre. Hajdú B. István felkészülten érkezett, mindent tudott a faluról, a csapatunkról – tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mennyi munka előzte meg a mérkőzést. És szerintem még jól is érezte magát nálunk. Viccesen megjegyezte, hogy mostanában csak telt házas meccsekről tudósít – utalva arra, hogy kedden még a portugál-magyar válogatott mérkőzésen dolgozott. Figyeltünk a szurkolókra is: 17 sörcsapot állítottunk „hadrendbe”, 86 hordó sör fogyott el szombaton délután – ami azért szép teljesítmény. A beléptetés, a parkoló autók koordinálása, a pálya körüli rendfenntartás is jól, zökkenőmentesen zajlott – köszönhetően elsősorban a Dobos Security munkatársainak, valamint a polgárőröknek és az önkénteseknek. Egyébként óriási összefogás, rengeteg társadalmi munka kellett ahhoz, hogy rendben legyen a rendezés – ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek!
– Szakmailag a meccset nehéz értékelni, mert akkora különbség volt a csapatok között, ettől függetlenül az első 10-15 perc kifejezetten tetszett, de szerintem az első félidőben is remekül helyt álltunk, aztán kijött a különbség, elfáradtunk – folytatta Tompa Róbert. – A mérkőzés után beszélgettünk a játékosokkal, akik elmondták, hogy sokszor még felborítani sem tudták ellenfelüket, annyira erősek, gyorsak voltak. Jellemző az iramra az egyik focistánk esete, aki kinézett az eredményjelzőre, mert annyit futott, hogy azt hitte, mindjárt vége az első félidőnek – a 8. percben járt a meccs… De a játékosok, és mi vezetők is óriási élmenyekkel gazdagodtunk, nem beszélve a vasi Fradi-szurkolókról – és egy picit bepillanthattunk a profi futball kulisszái mögé. A meccs után fújtunk egyet, kibontottunk néhány sört, volt, aki csak másnap hajnalban ért haza, de a játékosok többsége annyira fáradt volt, hogy nagy mulatságra már nem igazán maradt erő. És egyébként is vasárnap reggel-délelőtt már 30-40 fővel kint voltunk a pályán. Összeszedtük a szemetet, terepet rendeztünk, elbontottuk a kordonokat, sátrakat, pultokat. Aztán majd folyamatosan bontjuk a lelátókat. A hét második felére talán rendben is leszünk – aztán szépen lassan helyreállnak a dolgok, a szarvaskendi hétköznapok visszakerülnek a rendes kerékvágásba. Sőt, a remek kupaszereplésünknek most isszuk meg a levét, ugyanis van két elmaradt bajnokink – a Körmend elleni idegenbeli szomszédvári derbit például most szerdán pótoljuk. Remélem, hogy addig a srácok tudnak regenerálódni…
– Sokan kérdezik, hogy mennyire érte meg nekünk anyagilag ez az egész történet. A számok nem titkosak. A jegyértékesítésből 9 millió 900 ezer forint folyt be, a Magyar Labdarúgó Szövetségtől pedig 2 millió forintot kaptunk a kupaszereplésért. De a Fradi elleni meccset például megelőzte egy roppant költséges sárisápi „kirándulás”. Aztán csak a két mobil, kamionos lelátó, illetve a biztonsági cég több mint 3 millió forintba került. És meg voltak további – igen költséges – kiadásaink. Ettől függetlenül persze haszonnal járt a rendezés, de szerintem minden forintért alaposan meg is dolgoztunk. Egyébként nem az volt a fő célunk, hogy meggazdagodjunk, mert akkor adhattunk volna például magasabb áron is a belépőket. Csak szerettünk volna egy futballünnep házigazdái lenni, szerettünk volna felírni Szarvaskend nevét a magyar futball térképére, és ki akartuk szolgálni a vasi FTC-drukkeret. Ami szerintem sikerült is! – zárta szavait Tompa Róbert.









