Kiss-Baranyi Sándorral és Palásthy Norberttel beszélgettek a Fradi-utánpótlás működéséről – a két vezető az MLSZ új szabályozásáról is elmondta véleményét.

Kiss-Baranyi Sándor elárulta: amikor a Ferencvároshoz érkezett, a kollégák közül sokan megmosolyogták a döntését. „Azt kérdezték, hogy miért pont a Fradi, ott nem számít az utánpótlás. Pedig számít! Lehetett látni, hogy az első csapat eljutott arra a szintre, amit a klub tervezett: elvárható volt a bajnoki cím, a komoly nemzetközi szereplés. Úgyhogy eljött az ideje annak, hogy az utánpótlás is elinduljon ezen az úton. Amellett, hogy az előbb említett, már beazonosított tehetségeket szerettük volna optimálisan integrálni a felnőtt fociba, feladatunk volt egy olyan szakmai program összerakása, amivel állandósítani tudjuk minden évre, hogy legyen olyan fiatal, aki bekerül a Ferencváros első csapatának keretébe.”

Tóth Alexről elmondta: túlzás lenne azt állítani, hogy teljesen a saját munkájuknak tulajdonítják az idén berobbant tehetséges középpályás sikereit, ugyanakkor egyértelműen a prototípusa annak, amilyen futballistákat szeretnének nevelni. „Igyekszünk ilyen típusú játékosokat felépíteni: akik gyorsan gondolkodnak, alkalmazkodni tudnak, szorongás nélkül játszanak, és szociálisan is érettek a felnőtt futballra. Mert itt egy nemzetközi csapatban állandó teljesítménykényszer van. Ilyen szempontból Tóth Alit mi is a magunkénak érezzük, és látjuk már a mögöttük lévőket, akikben felfedezzük ezeket a képességeket, úgyhogy megígérhetjük, hosszú távon sok Tóth Ali meg Lisztes Krisztián fog érkezni a felnőtt csapatba.” Palásthy egy történetet is elmesélt arról, amikor ő már a Népligetben dolgozott megfigyelőként, és Tóth Alex a szüleivel úgy döntött, elhagyja a Ferencvárost. „Akkor még idősebb Lisztes Krisztián volt az utánpótlást vezető Theo Schneider jobbkeze. Emlékszem, hogy tavasszal Tóth Ali szülei kértek egy időpontot Krisztiántól, és bejelentették, hogy elmennek a Honvédhoz. Ott ültem még zöldfülűként, próbáltam indokokat mondani, hogy miért ne, de igazából nem tudtam, mert akkor nem volt olyan perspektíva egy fiatal számára, mint most. Eltelt másfél-két év, és Alit eltanácsolták a Honvédból, mert fizikailag nem úgy fejlődött. Azt mondták neki, keressen magának másik csapatot. Az apukája felhívott, hogy visszajöhetne-e, én pedig mondtam, hogy Laci, persze, de csak akkor, ha tényleg tiszteletben tartod a klubot, maradsz a fenekeden, bízol bennünk. Majd kiderül, mire lesz elég, de mindig őszintén fogunk veled kommunikálni. Ali ügyes kisgyerek volt, futsalozott, technikailag nagyon képzett, de akkor még nem nőtt meg, az átalakulás időszaka előtt állt. Belekerült egy nagyon jó korosztályba, fejlődött, elkezdett nőni, erősödni, nagyon alázatosan, szorgalmasan, becsületesen és szerényen tette a dolgát. Annak ellenére, hogy már válogatott játékos, ugyanolyan szerény maradt, mint gyerekként volt. Ez érdekes egyébként: ha akkor nem megy el, aztán nem jön vissza, nem tudjuk, hogyan alakult volna a pályafutása.”

A fiatalok sorsáról, hogy ki, milyen korosztályban szerepeljen, nem hasra ütve döntenek, hanem egy szakmai grémium vitatja meg mindig ezeket a kérdéseket. Ennek a többiek közt Hajnal Tamás sportigazgató is a tagja. Kiss-Baranyi szerint ez is az egyik nagy vívmánya az elmúlt öt évüknek. „Ez a testület a csúcs, de mögötte van nyolcvan kollégám, akik hétről hétre azért dolgoznak, hogy Tóth Alik, Lisztesek jöjjenek ki a rendszerből” – tette hozzá Palásthy. – „Olyan kémia, együttérzés és komoly szakmai munka van az alkalmazottak között, ami megalapozza annak a lehetőségét, hogy itt, fent nyolcan arról tudunk beszélgetni, mi legyen a tehetségekkel. Ez a nyolcvan kolléga talán még fontosabb, mint mi. Ebben a szertáros, az egészségügyi stáb, mindenki benne van. Majdnem a kilencven százalékuk ebben az öt évben végig velünk volt, aki meg elment, mind tovább tudott lépni – például Borbély Balázs, aki az NBI-ben lett edző.”

Kiss-Baranyinak mindemellett egykor az volt a ma már tökéletesen működő víziója, hogy az akadémiai korosztályokat is saját nevelésű játékosokkal kell feltölteni, nem pedig máshonnan igazolni. „Abban hiszünk, hogy nekünk elsősorban olyan játékosokra van szükségünk, akiknek a végső célja bekerülni a Ferencváros nemzetközi szinten játszó felnőtt csapatába. Ezt pedig identitás nélkül nem fogják tudni elérni. Ez egy olyan nagy cél, amire csak rendkívüli gyerekek, rendkívüli játékosok vállalkoznak. Ehhez a Fradinak a tradíciója és a jelenlegi kultúrája tudja az erőt adni. A klubvezetés erre a garancia azzal, hogy támogatják ezt a stratégiát. Most már szerencsére majdnem minden játékosunk, aki végigmegy a ranglétrán és eljut az U19-es csapatig, valamelyik profi szinten játszik, legrosszabb esetben az NBIII-ban.” És az identitás kialakításánál jönnek képbe a partneregyesületek Kaposváron, Kecskeméten vagy Sopronban, és lehetne sorolni hosszan. „Ezek a műhelyek úgy lettek a partnereink, hogy ezzel a filozófiával, szakmaisággal, szellemiséggel azonosulni tudnak. Nem egy ilyen mesterkélt, területi vagy más alapon létrejött kapcsolatról beszélünk. Az ezekben a kluboknak futballozó gyerekek – legyen az a Budakeszi vagy a Kis Tigrisek – hat-nyolcéves koruktól bejárnak a Népligetbe, találkoznak a Fradi csapataival, szakembereivel, az edzőik pedig az itteni szakmai programnak az elemeivel. Vérükké válik a zöld-fehér szín és identitás, így nekik egy természetes dolog lesz, hogy a Ferencváros első csapatában akarjanak játszani, és ezért az álomért tegyenek meg minden tőlük telhetőt.”

Kiss-Baranyi úgy látja: Magyarországon jelenleg az FTC utánpótlásán keresztül van talán a legnagyobb esélye egy fiatal magyar játékosnak arra, hogy az európai élfutballba kerüljön. „Ezt nyugodtan írja le! Magyarországon ez a szakmai műhely az – elsősorban a felnőtt csapat nemzetközi szereplései miatt –, ami a felnőttkorba való integrációnak minden ideális lépését biztosítani tudja: NBIII, NBII, NBI, aztán nemzetközi porond és magyar válogatott. A Fradiból lehet külföldre kerülni úgy, hogy külföldön vágyott játékos is legyen, nem pedig olyan, akit ilyen-olyan kapcsolatrendszeren keresztül odaigazolnak, hogy egy legyen a sok közül, aztán a nagy számok törvénye alapján vagy lesz belőle valaki, vagy nem. Aki a Ferencvárosban pályára lép európai kupamérkőzésen, annak a teljesítménye beazonosítható egy külföldi klub számára, valódi értéket jelent, nem próba-szerencsét.”

Az MLSZ a most következő idénytől kezdve – először még türelmi idős jelleggel – bevezeti új szabályát, miszerint a félmilliárd forintos támogatáshoz az NB I-es együttesekben 90 percen keresztül 5 magyarnak kell a pályán lenni, köztük egy 21 évesnek. A Ferencvárosi Torna Club elnöke, Kubatov Gábor már többször jelezte, hogy nem lettek megkérdezve előzetesen erről – kíváncsiak voltunk tehár, hogyan látják ezt a kérdést az utánpótlás-vezetők. Kiss-Baranyi szerint akaratukon kívül valójában ők már akkor készültek erre, amikor még ez a szabály nem is létezett – és nem azért, mert előre tudtak róla. „Sorakoznak a fiatal játékosok. A klub egy olyan természetes fejlődésen megy keresztül, hogy egyébként is ezen az úton halad, mint azt már az előző bajnoki idényben is bizonyította. Megérkeztek azok a játékosok, akik a teljesítményükkel hozzá tudnak járulni a bajnoki címhez és a nemzetközi szerepléshez. Mi azt gondoljuk, az elkövetkező időszakban nagyon nagy számban tudunk majd olyan játékosokat biztosítani a klub számára, akik alkalmasak lesznek a felnőtt csapatban megfelelő teljesítményt nyújtani.”

A szabállyal, annak kialakítási folyamatával az elnökhöz hasonlóan ők sem értenek egyet. Palásthy is úgy látja, hogy szakemberekkel kellett volna előzetesen egyeztetni róla. „A Fradi az elmúlt időszakban rengeteget segített abban, hogy a magyar foci újra térképre kerüljön nemzetközi szinten. Az elmúlt három évben a magyar válogatottba a legtöbb játékost a Ferencváros adta. A koefficiens pontokat szinte egyedül az FTC növeli, emiatt léphetnek be a magyar csapatok az első helyett a második fordulóban a selejtezőkbe. Rengeteg pénzt is kaptak az UEFA-tól a klubok a Fradi nemzetközi szereplése miatt. Ezen kívül a Ferencvárosnak van a legtöbb nemzetközi tapasztalata abban, hogyan lehetne ezt kettő-öt magyarral úgy megoldani, hogy a versenyképesség is megmaradjon. Beépítesz magyar fiatalt, emellett értékesítesz magyar fiatalt – hogy lesz ennek a folyamata? Kineveled, bemutatkozik, és akkor eladod vagy sem? Tovább kéne lépnie, de nem engedheted el, mert szükség van rá a szabály miatt? Akkor most a fiatalokat vagy a magyar játékosokat segítjük? Mert nem az lenne a lényeg, hogy majdnem harminc éves labdarúgókat próbáljanak meg az NBII-ből az élvonalba beépíteni. Mi fog történni? Túl lesz értékelve a magyar játékos, nem lesz piacközpontú az egész.”

Kiss-Baranyi szerint ez a szabály egyelőre szembe megy azzal, amit ők képviselnek, hogy ne alanyi jogon akarjanak bekerülni a fiatalok a csapatba, hanem, mert kiérdemlik a teljesítményükkel. „Ahelyett, hogy azt mondanánk: a teljesítményeddel érd el a csapattagságot, teremts valódi piaci értéket, a klubodnak pedig az legyen az érdeke, hogy téged értékesítsen egy európai topbajnokságba, és ez a pénz biztosítsa a hosszú távú életképességét. Ezért gondolom, hogy ez, ebben a formájában egy indifferens, rossz döntés. Reméljük, lesz még lehetőség a finomhangolásra.”

Ha már értékesítés: felvetettük, hogy egyszer elérhető lesz-e, vagy egyáltalán cél-e a Red Bull Salzburg modellje, amely gyakorlatilag a labdarúgók eladásából tartja fenn magát. Persze az alapkoncepció más: az osztrákok 16 éves kortól vesznek általában külföldi tehetségeket, akiket néhány éven belül óriási haszonnal adnak el, ahogy tették azt Szoboszlai Dominikkel is. „Jó néhány éve volt egy megbeszélésünk a klub vezetőivel” – fogott bele az újabb anekdotába Palásthy. – „Felmerült: mikor jön el az az idő, amikor lesz komoly és folyamatos bevétele a Fradinak saját nevelésű játékos eladásából. Mi mondtuk Sanyival, hogy biztosan tudunk majd egymillió eurós játékosokat értékesíteni. Nem hitték el. Pedig megtörtént azóta, és most nem Lisztesről vagy Tóth Aliról beszélek: olyan gyerekek, akik kevesebb lehetőséget kaptak nálunk, de a klub eladta őket külföldi vagy NBI-es, NBII-es csapatokhoz. Már most is minden évben több száz millió forint bevételünk van belőlük. Magyarországon ez már meghatározó tétel, ami a következő években radikálisan fel fog menni, ebben mi biztosak vagyunk.”

A teljes beszélgetés: Mandiner