Magyarország miniszterelnöke szerint Varga Zoltán a sztratoszféra Szoboszlaihoz képest is.
Orbán Viktor
Úgy nőttem föl, hogy ültünk a nagyapámmal az alcsútdobozi konyhában, föl volt téve magasra a rádió, körkapcsolás bajnoki labdarúgó mérkőzésekről. Ki volt téve a veretlenül bajnokságot nyerő Fradinak a képe, alatta egy Fradi-zászló lógott háromszögben. Tehát ez volt ott, ahol én felnőttem. Én pedig Újpest-szurkoló lettem egy ilyen háttérrel gyerekkoromban. És erre csak az a válasz van, hogy Fazekas, Zámbó, Dunai, Törőcsik.
Détári Lajos az utolsó zsenink, most Szoboszlai jó, de Döme világklasszis volt. Amit most ilyen öreg amatőr futballistaként vagy ilyen futballvilág széléről mondhat az ember, szerintem fantasztikus képességei vannak Szoboszlainak. Éjszaka nem tudok aludni, ez néha előfordul és nem akarom engedni, hogy a meló pörgesse az agyamat, akkor csak régi meccseket nézek hajnalban vagy éjjel. Nagyon kevés régi meccs van, magyar meccs, amit nem láttam, ha van egyáltalán. Amikor Szoboszlait látom, az olyan, mintha Albert Flórián reinkarnációját látnám. Az ugyanaz a mozdulat. Szoboszlaiban ezt az Albert Flóriánt én látom, a Farkast keresem. Szerintem akkor leszünk ott a csúcson, vagy a csúcsot ostromlók között, amikor meglesz a mostani Farkas Jancsink, ez most nincsen meg.
Varga Zolival még futballoztam is együtt, mert váli gyerek volt, Isten nyugosztalja. Az két faluval van Alcsút után. Játszottam vele öregfiúkmeccset az alcsúti futballpályán, ami nagyon ferdén áll és egy volt honvédos kapus volt a mi kapusunk. Varga Zoli szögletet rúgott, életemben nem láttam ilyet. Szoboszlait is nézem, de Varga Zoli a sztratoszféra Szoboszlaihoz képest is. Az történt, hogy letette oda és izomból szögletből a rövid fölsőbe, de olyan erővel, amit a Lévay nevű volt Honvéd-kapusunk kiütött. Újabb szöglet. Másodszor, még nagyobb erővel, de pontosan ugyanoda, azt is kiütötte, és harmadszorra letette, ugyanúgy még nagyobb erővel és az be is ment. Tehát nem egyszer, én még ilyet nem láttam. Öcsi bácsit is tisztelem, meg sok mindent láttam, de ilyen rüsztöt. Megbabonázva álltam ott a 16-os sarkán, hátha kipattan. Hát az nem pattant ki.
Örülök, hogy Nyilasi Tibor túlélte, nagy harcos. Amikor fiatalabb voltam, és a Normafához rendszeresen fölmentem hajnalban futni, hogy meglegyen a kondícióm – erre most már nincs se erőm, se időm –, volt amikor hallottam, nagy talpakon valaki jön mögöttem és zihál és Nyíl ott elhúzott mellettem rendszeresen. Nyílról ilyen személyes emlékeim is vannak.
Kozák Danuta a csendes gyilkos. Többször is beszéltem vele, ő egy hangos szót nem mondott szerintem egész életében, vagy legalábbis ott, ahol én voltam sose. Beült a kajakba és ott elszabadult, és akkor leölt mindenkit, nem volt kegyelem. Nagyon tisztelem őt.
