Női kéziseink korábbi kiváló szélsőjével beszélgettek, aki jelenleg Komáromban játszik és edzősködik.

– Edzésre, vagy edzésről? Bár ez a kérdés most már kétértelmű, hiszen nemcsak játszol, hanem edzőként is dolgozol.
– Most itthon, de majd lesz edzés is, igen. Reggel felkelünk, megreggelizünk, elindítom a gyereket iskolába. Utána elintézem az itthoni teendőket, például főzök. Attól függ, hogy melyik nap, de délután három és négy között tartom a kicsiknek az edzést. Aztán haza, majd vissza és én húzok már szerelést fél hattól fél nyolcig.

– Nyugalomban és jól telnek a komáromi mindennapok ezek szerint.
– Igen, igen. Szeretek itt lenni, élvezem még a játékot, nagyon jó a csapat, a stáb, a környezet. Mást nem is kívánhatnék. 41 éves vagyok és néha nevetek saját magamon és megkérdezem, hogy hány éve hozom a sütit? 20? Úristen! Szóval nincsenek már a kézilabdával nagy terveim, gyerkőc mellett tökéletes ez így.

– Két időszakot töltöttél el a Ferencvárosnál, az eredményeség szempontjából a 2010 és 2016 közötti éra a kiemelkedőbb. Van kedvenc sikered?
– Mindegyiket imádtam, mert bármelyiket is mondanám, más-más kedves érzések fűződnek hozzájuk.

– Milyen volt az akkori Fradi?
– Az első időszakomban, 2007 és 2008 között még nagyon fiatalok voltunk, folyamatosan fejlesztettük magunkat. A Viborg után már Elek Gábor keresett meg és azonnal jöttem. Ott volt már Tomori Zsuzsi, Vérten Orsi, tehát erősebb volt a keret, sok rutinos játékos alkotta az akkori Fradit. Így is mindig volt hova fejlődnünk, de Elek Gabi nagyon összerakta azt a csapatot. Nagy élmény volt ez az időszak az életemben, nagyon jól éreztem magam. Egyet azért hadd emeljek ki. 2015, bajnoki döntő, a második mérkőzés Győrben. Mintha itt lenne a szemem előtt, már csak azért is, mert én lőttem az utolsó gólt. Szuper volt! Ha jól emlékszem, Vérten Orsi pont utána fejezte be a pályafutását. A győriek akkori kapusa, Katrine Lunde mindig a legnagyobb vetélytárs volt, akkor is zseniális volt, de aznap mi nagyon össze voltunk rakva és kijött a lépés.

– A mostani csapat teljesítményét mennyire tudod követni?
– Folyamatosan nézem az eredményeket, igyekszem a tévében is követni, de meccsre nem tudok menni, mert vagy nekem is bajnokim van, vagy ütközik más elfoglaltsággal. Megváltozott a Fradi kerete, sok külföldi van, de azért minőségi magyarokkal van tele a csapat. Az én posztomon, a jobbszélső helyén egy időben Kovács Anett játszott, az ő játékában véltem némi párhuzamot felfedezni. Egyébként jobban tetszik most ez a játék, felgyorsult, színvonalasabb lett, mindig van valamilyen esemény. A nőknél nem tudod eldönteni, hogy mi lesz a végeredmény.

– Szombaton jön az Odense elleni Bajnokok Ligája-negyeddöntő a visszavágója. Meglesz a Final Four?
– Sajnos az odavágót nem láttam, mert meccsem volt, de visszanéztem. Kőkemény küzdelem után lett végül döntetlen. De a kérdésedre válaszolva, igen! Már csak azért is, mert a Fradi hazai pályán játszik és ott van velük egy plusz ember, ugye a szurkolók. Szerintem behúzzák!

– Gondolom, a szurkolókra mindig szívesen emlékszel vissza.
– Fantasztikusak voltak akkor is és most is. Mindig adnak egy löketet, egy megmagyarázhatatlan plusz erőt, akár a padon, akár a pályán vagy.

A teljes interjú: Fradi.hu