Józsi bácsi tegnap ünnepelte 73. születésnapját, Isten éltesse!

Megfelelt egy elő-szülinapi ajándéknak a mérkőzés?
Abszolút! Boldog is vagyok, és titkon reméltem is, hogy így lesz. A sors kegyes volt.

Úgy tűnt, hogy egy-egy rövid időszakot leszámítva kézben tartotta a találkozót a Fradi. A helyszínen is érezhető volt ez?
A hangulat parádés volt, de minden hazai mérkőzésen így van. A szurkolóink ismét kitettek magukért. Gondolom, ők is érezték, hogy ez az ellenfél verhető, és két vesztes meccs után ideje lenne pontokat gyűjtenünk. Nagyon küzdelmes találkozót láttam, azt lehetett érezni, hogy a második félidő nagyobb részében körömszakadtunkig védekezésre kényszerítettek bennünket. Ebbe bele is fáradtunk. Attól tartottam, hogy a cserék esetleg későn jönnek, de minden jól sült el.

A hajrábeli francia kiállítás is jól jött…
Az néha hátrány, ugyanakkor most az előnyünkre vált az emberelőny.

Érdekes volt tapasztalni, hogy némelyek sopánkodtak, hogy csak egy góllal nyert a Fradi. Reális lett volna a többgólos siker?
Az is benne volt a pakliban, mert a második játékrészben minimum kettő, de inkább három tiszta helyzetünk volt kontratámadások végén. Traorénak, Vargának… Felfokozott állapotban nem is tudom pontosan felidézni őket. Könnyebb lehetett volna a vége, ha belőjük legalább a második gólt. A franciáknak is adódtak lehetőségeik, ám jól zárt a védelem, jól védett Dibusz Dénes, minden a helyére került.

Mekkora fegyvertény, hogy topligás csapatot vert meg a magyar bajnok?
Azt gondolom, ezzel az eredménnyel a csapatunk méltóképpen képviselte a magyar futballt, amelynek ezek a győzelmek nagyon kellenek. Olyan ellenfeleink vannak, hogy mindegyik szinte topligás szintű. Adott esetben bármelyik játszhatna a Bajnokok Ligájában is.

Az első három pont után – jó magyar szokás szerint – megkezdődött a számolgatás, álmodozás a továbbjutásról. Ön hogyan kalkulál?
Erre mindig azt mondom, hogy a tyúkokat este kell megszámolni. Nem érdemes előre számolgatni, mert tévútra vezet. Akik például így tettek, biztos belevették az Anderlecht elleni idegenbeli győzelmet, és lám mi lett belőle: kikaptunk. Három fronton kell helytállnunk, a magyar bajnokságban és a kupában, illetve a nemzetközi porondon. Hosszú a kispadunk, szerintem lesz bőven lehetőség, hogy tudjunk frissíteni, ha szükséges lesz. A hétvégén például Győrben lépünk pályára, az sem lesz egy akármilyen meccs.

Jól érzékelem, hogy Önnek a Fradi-meccs ünnep?
Teljes mértékben. Játékosként is úgy éltem meg, és most civilként is. Különösen a hazai fellépéseket, ilyenkor az ember találkozik a régi játszótársakkal, barátokkal, ismerősökkel. Olyan közösségi érzés van bennünk, ami utánozhatatlan! Az az összetartozás, ahogyan a stadionban egyszerre dobban a Fradi-szív.

Középpályásként a Ferencvárossal kétszeres magyar bajnok, négyszeres kupagyőztes lett. A KEK-ben döntőt játszhatott, volt válogatott, edzősködött is. Elégedetten tekint vissza?
Lehetett volna jobb is a válogatottságok számát tekintve, az egy külön történet. Én büszke és elégedett vagyok. A sors ezt írta nekem elő, igyekeztem megragadni a lehetőséget. Magyarország legnépszerűbb csapatában tudtam futballozni tíz évet, és még több ideig edzőként is szolgálhattam a klubot.

A teljes interjú: Mandiner