Labdarúgóink mestere azt is elmondta, hogy miért határozott így – a Voetbal International riportjából már közöltünk egy részletet, azóta pedig sikerült hozzájutnunk a teljes anyaghoz.

A Ferencváros első két megkeresésére nemet mondtam, de amikor a klub meghívott Budapestre, lecsaptam a lehetőségre. Azonnal belelkesedtem. A profi munkakörnyezet, az emberek, a város miatt. És azért, mert kiderült, pontosan tudták, mit várhatnak tőlem, mi az ami tetszett az Alkmaarnál végzett munkámban és hogy mit képzelnek el a Ferencvárosnál. Később megtudtam, hogy Kerkez Milosnál is utánam kérdeztek, Milos is jókat mondott nekem. Ezt jó volt hallani.

Nem akartam az AZ-től játékosokat vagy stábtagokat hozni. Knoester már itt volt, Rommens és Misidjan is ott volt a megfigyelt játékosok közt. Szándékosan csak két stábtagot hoztam. A tapasztalt edzőktől megtanultam, hogy ha más országban, más körülmények közt dolgozol, nem mindent holland módon kell intézni – különben hamar pórul járhatsz. Úgy gondolom, fontos, hogy a stábban legyen jópár olyan ember, aki régóta a klubnál dolgozik.

Az elején sok mindent meg kellett oldani. A játékosoknak meg kellett szokniuk a mi nagy intenzitású edzéseinket, a más játékmódot. Hogy sokszor dolgozunk videókkal. Ráadásul öt, korábban a keretből kitett játékost kellett újra bevonni a munkába. A közösségi szellemet is erősíteni kellett. Ezért kötelező közös reggeliket és ebédeket vezettük be. Itt természetes mederben erősödhetnek a kapcsolatok. Volt közben bőven mozgás is a keretben, érkező és távozó is. Ilyenkor fontos a prioritásokat tisztázni. És ez a selejtezős szereplés volt. A bajnoki cím itt a norma – a különbséget a nemzetközi szereplés jelenti. A sorsolás lehetett volna rosszabb, de így is nehéz lesz továbbjutni a ligaszakaszból, pláne úgy, hogy közben a bajnokságban is jól kell teljesíteni. Az a cél, hogy több fronton is sikeresek legyünk. Mondtam a játékosaimnak, hogy az abszolút topklubok képesek erre – nekünk azt kell bebizonyítani, hogy a Ferencváros is az.

Hogy milyen céljaim vannak? Elsősorban itt akarok sikeres lenni, aztán remélhetőleg egy nap Angliában is tudok majd dolgozni. Voltak múlt nyáron ajánlataim, konkrétak is, de máshogy döntöttem. Egy nap ezt az álmom meg akarom valósítani. Ennek meg kell történnie és meg is fog történni.

Miután Kerkez bekerült a magyar válogatottba, követni kezdtem a csapatot, így van képem arról, mi vár a holland csapatra. Az első időszakban feltűnt, hogy nagyon agresszívan, támadóan játszanak. De az EB-n azt láttam, hogy hezitálnak és reaktív focit játszanak. Még mindig harcos csapat azért. A pontrúgásoknál rengeteg jól fejelő játékosuk van. A németek teljesen lejátszották őket, de ettől még kellemetlen ellenfél tud lenni a magyar csapat. Érdeklődéssel ülök majd a lelátón.

– Pascal Jansen

Többször összefutottam Pascallal különböző stadionokban és az AZ edzőközpontjában. Jó beszélgetéseink voltak, emlékszem, mondtam is a nejemnek, hogy egy nap szeretnék Pascallal dolgozni. Közös barátaink is úgy gondolták, hogy ez jó ötlet. Aztán hirtelen felhívott, hogy szeretné, hogy a következő klubjánál segítsem a munkáját. Ez a Ferencváros. A külföldi munka szakmailag és emberileg is sokat jelent. Új lehetőségek, más nézőpontok. Szeretnék fejlődni edzőként, ehhez segít ez a megbízás is. Meg kell tanulni, hogy kell az elképzeléseket a stábbal közösen egy idegen környezetben megvalósítani, a támadó, győztes focira fókuszálva. És a vezetőedzőtől is sokat tanul az ember, ez mind összeadódik.

Az a módi, ahogy Pascal az AZ-tel játszott, Európában is, nagyon imponáló volt. Hasonló a saját DNS-emhez. Erősíthetjük egymást, anélkül, hogy folyton egyetértenénk. A viták a stábon belül egészségesek, legyen szó taktikáról, edzésmódszerekről, pontrúgásokról, bármiről. A vezetőedző lehetőséget ad, hogy elmondjam az ötleteimet és hozzátehessem a magamét az edzésmunkához. Ez jól működik. Egyszer szeretnék vezetőedző lenni, ehhez persze Pro-licenc kell, amit időbe telik megszerezni. De tapasztalatot is gyűjtenem kell még. Szerencsés vagyok, hogy olyan edzőkkel dolgozhattam, mint Stam, van Bronckhorst, ten Cate, van den Brom, vagy mint az új fejezet során Pascal Jansen.

– Denny Landzaat