Pascal Jansennel beszélgetett a Voetbal International.

Nem számítottam rá, hogy kirúgnak az Alkmaartól. Persze, nagy csalódást okozott, hogy nem jutottunk tovább a csoportból, ezen mindannyian osztoztunk. És a kupában csak nagyon nehezen jutottunk túl a Quick Boys ellen. Az a teljesítmény elfogadhatatlan volt, mindannyian elégedetlenek voltunk. De a bajnokságban a negyedik helyen álltunk, a klub célkitűzéseinek megfelelő helyen. Jónéhány kulcsjátékos is sérülésből volt visszatérőben. Így hittem benne, hogy vissza tudunk térni a jó eredményekhez és a szezon eleji friss játékhoz. Hisz novemberben még a Feyenoorddal a második helyért játszottunk – két hónappal később pedig már munkanélküli voltam. A klubmenedzsment azzal érvelt, hogy nem hittek abban, hogy visszájára tudom fordítani a folyamatokat. Ezt nem vártam. Megvolt a terv a fiatalok beépítésére – olyanokéra, akik ma a kezdőben vannak. De még nem tartottak ott, ahol most. Mindig alkalmazkodtam az AZ felfogásához, soha nem panaszkodtam, hogy a legjobbjaink minden nyáron távoztak. És ami irónikus: lojalitásból soha nem reagáltam más klubok érdeklődésére. Még egy éve sem. De néhány hónappal később kirúgták. Hát így jársz a lojalitással. Behívott az elnökség, hogy meghallgassam az érvelésüket. Nem kérdeztem semmit, megköszöntem a lehetőséget és kezet ráztunk. Másnap összeszedtem a holmimat és elbúcsúztam a stábtól meg a játékosoktól. Ennyi volt. Ha valahol nem kellek, akkor ennyi. Ilyen egyszerűen látom. Utána részletesen kielemeztem, mit tehettem volna másként, az edzésmódszereket, az interakcióimat a játékosokkal, stábtagokkal, a teljes spektrumot. Ha őszinte akarok lenni, nem fedeztem fel semmit. De tanultam a dolgokból, keményebb lettem. Ma előbb döntenék magam szempontjából, ha erre kényszerülnék.

Miután édesanyám kijött a kórházból, már nem tudta ellátni magát. Így hozzánk költözött. Hálás vagyok, hogy így segíthettük. Amikor jobban érezte magát, hazaköltözött. Egy héttel később hirtelen vége volt. Hihetetlen. Apám elég fiatal koromban kiszállt a képből és nem sokkal édesanyám előtt hunyt el. Mindig meglehetősen független voltam, de anyám és én mindig számíthattunk egymásra. És ez már nincs. Nagyon valószínűtlen. Visszatekintve, az nem baj, hogy épp nem volt munkám, amikor beteg volt. Ahogy mindig mondta: Isten útjai kifürkészhetetlenek. Erre gondoltam rögtön. Alighanem így kellett történjenek a dolgok.

Fura volt, hogy megannyi lehetőség közül az AZ-et is kiadta a gép az Európa Liga sorsoláson. De, bár továbbra sem értem az elküldésemet, ez a klub adta meg számomra az esélyt, hogy vezetőedző legyek a legmagasabb szinten. De nem lesz különleges meccs, a nyolc találkozó egyike lesz. Jobban várom a Tottenham elleni párharcot. Sajnos nem Londonban lesz, az otthonomban. De nagyon várom azt a meccset.

– Pascal Jansen