Clubunk olimpikon úszójával, Fábián Bettinával és barátjával, az olimpiai bronzérmes Betlehem Dáviddal beszélgettek.

– Harmadik, negyedik, ötödik helyezés Párizsból – előzetesen aláírták volna mindezt?
– Fábián Bettina: Dávid biztosan.
– Betlehem Dávid: Mivel ott van közte a harmadik hely, vagyis az érem, bármikor aláírtam volna előzetesen.
Bettina: Amúgy, ha januárban vagy februárban kérdezi ezt meg, biztosan bólintok, hiszen akkor nagyon beteg voltam, és még az sem volt biztos, hogy kijutok az olimpiára. Még maga az indulás is kérdéses volt, mert a kvótát csak a februári dohai világbajnokságon szereztem meg – hosszabb betegség után. Úgyhogy, akkor biztosan elfogadtam volna az ötödik helyet.

– Ez azt jelenti, hogy nem feltétlenül elégedett a szereplésével?
– Bettina: Érdekes kérdés, hiszen láthattuk, hogy nagyon jó úszók végeztek mögöttem, vagyis én is szerepelhettem volna rosszabbul – de lehetett volna sokkal jobb is… Ez valahol a kettő között van, jó így.

– Nyílt vízi úszók esetében óhatatlan a kérdés: miért ezt a sportágat választották? A tíz kilométer nagyon sok, a felkészülés kemény, meg ne bántódjanak, de lennie kell egy kattanásának annak, aki erre adja a fejét.
– Bettina: Ezzel nem is vitatkozom. Aki hosszú távon fut vagy úszik, biztos, van benne fanatikusság és mellette mazochizmus is, mert egészen hihetetlen, mit művelünk a testünkkel nap mint nap. Állandóan kimerítjük az energiakészületünket, én például az olimpia előtti hónapokban már képtelen voltam bármi mást csinálni az edzés mellett. Nem tudtam külön elmenni ebédelni, egyéb programon részt venni, annyira sokat edzettünk. Testileg és lelkileg is nagyon megterhelő tud ez lenni. Viszont az a szerencse, hogy mi már évek óta így élünk, vagyis olyanok vagyunk, mint egy robot, szinte fel sem fogjuk, mit is csinálunk – ugyanakkor ha tíz év múlva visszanézünk erre az időszakra, biztosan megkérdőjelezzük, hogy erre mi valóban képesek voltunk, és feltesszük a kérdést is, vajon miért csináltuk.

– Nem titok, hogy egy párt alkotnak jó ideje, de míg Dávid Veszprémben edz, a Balaton Úszó Klubban, Bettina Budapesten, a Ferencvárosi Torna Clubban. Ilyen kemény munka mellett hogyan lehet működtetni egy kapcsolatot?
– Bettina: Hetente egyszer találkozunk általában. Olyankor töltekezünk kicsit.

– Kalandos a közös életük, de a legnagyobb kalandba ezután vágnak bele: augusztus 24-én Amerikába utaznak, mert a North Carolina Egyetemen tanulnak tovább. Kinek a döntése volt?
– Bettina: Már akkor elhatároztam, hogy szeretnék Amerikában egyetemre járni és mellette úszni, amikor még nem voltam együtt Dáviddal. Vagyis valójában az én álmom volt – Dávid pedig csatlakozott hozzá. Szeretné, ha együtt élnénk át.

– Gondoltak rá, mi van akkor, ha egyiküknek nem jön be az amerikai életmód, ha nem tetszik az új környezet?
– Bettina: Majd leülünk, megbeszélünk mindent, s találunk megoldást. Ha ez az eset előfordulna, nem hiszem, hogy a másik ne engedne, vagy hogy külön kellene válnunk egymástól. Én azért abban bízom, hogy mindkettőnknek tetszeni fog az új élet – ha mégsem, megtaláljuk az új lehetőséget. Egyébként is olyan sok mindenben gondolkodunk már hasonlóan, hogy szerintem vagy mindkettőnknek bejön a kaland, vagy egyikünknek sem.

– Amerika kapcsán mire számítanak?
– Bettina: Nekem semmiféle konkrét elvárásom nincs, először csak az lesz a fontos, tetszik-e nekünk az új élet. Az új impulzusok engem mindig is vonzottak, emellett az egyetemet is várom, már nagyon szeretnék tanulni – az olimpia miatt egy év kimaradt nekem ezen a téren, úgyhogy jó lesz egyetemistának lenni.

– Milyen szakot választott?
– Bettina: Üzleti és közgazdaságtan szakon fogok tanul.

– Így is tervezte?
– Bettina: Nem. Állattudományokat szerettem volna hallgatni, ám az annyira sok laborgyakorlattal és önkénteskedéssel járt volna együtt, hogy nem tudtam volna mellette úszni, így lemondtam róla.

– Ha jól tudom, Dávid is ugyanazon a szakon kezd, vagyis ezentúl sülve-főve együtt lesznek?
– Dávid: Nem, mert más az órarendünk. Az edzéseink lesznek egy időpontban, bár kint a lányok és fiúk külön medencében úsznak.

– Hogy miként alakul a kapcsolatuk, nem tudhatjuk, de hogyan látják magukat négy év múlva?
– Dávid: Los Angelesben, az olimpián – és remélem, ugyanolyan formában, mint Párizsban, vagy még annál is jobban. Az majd menet közben kiderül, hogy Amerikában vagy itthon készülünk fel rá.

– De a diploma már mindkettejük kezében ott lehet.
– Bettina: Igen, bár van egy olyan érzésem, hogy akárcsak Párizs előtt, Los Angelest megelőzően is halasztunk majd egy évet az egyetemen – ha jól megy az úszás, biztosan, mert fontos, hogy az olimpia előtt ismét az kerüljön a középpontba.

A teljes interjú: NSO