Somával beszélgettek a magyar válogatott olimpiai szerepléséről.

Te voltál a legjobb helyen, hogy jellemezd a dolgot, kívülről úgy tűnt, a védekezéssel volt a kevesebb gond az olimpián. Szokatlan módon inkább a támadójátékban akadtak problémák, több kulcsmérkőzésen is megálltatok nyolc dobott gólnál. Annyira felőrlődtek a srácok védekezésben, az emberhátrányokban, hogy ezúttal kevesebb energiájuk és ötletük maradt a gólszerzésre?
Évek óta szajkózzuk, hogy a védekezés az első, általában úgy nyertünk meccseket, hogy tíz fölött lőttünk, és előfordult, hogy tíz fölött is kaptunk, sokgólos meccseket is játszottunk. Egyébként ez nem csak ránk jellemző, hanem a magyar vízilabdára általánosságban. Lehet, hogy elvett a védekezés a lövőinkből energiát, de azért gondolom, hogy nem, mert a helyzeteink ugyanúgy megvoltak, csak azokat valamiért nem használtuk ki jól. Az a magabiztosság, ami például Manóban megvolt a csoportmeccsek során és még az olaszok elleni negyeddöntőben is, az utána belőle is elszállt.

A jó védekezésről itt beszélteknek mondjuk némileg ellentmond a legjobb meccsetek, amelyet 17-13-ra nyertetek meg a szerbek ellen. A kettőséget ott is tapasztalhattuk.
Sokan emlegették már ezt a meccsünket a médiában is. Oké, lőttünk 17 gólt, de kaptunk 13-at. Valószínűleg kívülről is látszódott az, ami sem előtte, sem utána: a felszabadult játékunk. Valóban játszottuk a vízilabdát, és úgy fogtuk föl, mint egy játékot, és nem úgy mint hivatást.

Az alapján nem a szerbekről hittük azt, hogy olimpiai bajnokok lesznek Párizsban.
Fel is csillant akkor bennünk valami, hogy „azta, na végre megtaláltuk a játékunkat„. A szerbeken meg az, hogy ők még mindig nem találják. Még érmük sem volt világversenyen ebben az olimpiai ciklusban. Ez is mutatja a vízilabda mai mezőnyének erősségét. 9-10 csapat is esélyes már az aranyra. A szerbek téthelyzetben brutál magabiztosak, akkor működnek a legjobban. A belülről jövő, ösztönből való cselekvés jól megy nekik.

Kimagasló teljesítményt nyújtottál Párizsban, te bizonyultál a válogatott legjobbjának. Talán most mutattad a legstabilabb teljesítményt világversenyen. Hogy bírtad?
Nagyon elszántan és a lehető legjobb mentális állapotban próbáltam Párizsba utazni és elkezdeni az olimpiát. Nagy elvárások voltak felém, mert a korábbi válogatott kapusok olyan nyomot hagytak, amihez fel kell nőni. Ezzel a mentalitással ugrottam vízbe mindig. Örülök, hogy tudtam hozni egy állandó teljesítményt. Viszont egyszer-egyszer hiányoltam, hogy kimagaslóbb legyen az adott meccsen, néhány extra védésre gondolok, ami még jobban át tudja billenteni a csapatot. Ha most aranyéremmel ülnék itt, akkor ezt valószínűleg nem mondanám, és elégedett lennék. Ha ezüsttel, akkor viszont ugyanezt mondtam volna. Ezért is nehéz a dolga a kapusnak, nincs olyan meccs, amin nem kapnánk gólt. Minden kapott gólt után tudom magam „hibáztatni”, átpörgetem a fejemben, és eljátszom, hogy kivédem, és így védhetőnek érzek mindent. Federer nyilatkozta egyszer, hogy a játszott pontjainak az 54%-át nyerte csak meg, miközben mennyi trófeát gyűjtött be! A kapuslét is ilyen, sok meccset játszunk, ami csak egy gólon múlik. Valószínű a kapott és lőtt góljaim száma is közel lehetnek egymáshoz. Ezt meccs közben is fel kell dolgozni, fejlődnöm kell abban, hogy ne ragadjak le egy-egy kapott gólnál.

Az elveszített bronzmérkőzés után Jansik Szilárd csapatkapitány rendkívül önkritikus, szimpatikus és tanulságos nyilatkozatott adott, amelyben elmondta, hogy valami hiányzott belőletek Párizsban, az egész olimpián. Meg tudod fogalmazni, hogy mi volt az?
A dohai kudarc után úgy éreztük, hogy többet kell edzeni, többet kell gyakorolni, az alapozást erősebben kell megcsinálni. De nem biztos, hogy mindig ezekben van a megoldás.

Ő sem a szakmára célozhatott.
Igen. Korábban már említettem, mi lehet. Az, hogy néha elfelejtjük, hogyan kell játékként felfogni a vízilabdát, mert az. Most is szeretjük a vízilabdát, szeretjük játszani, de az a szint nincs meg bennünk talán sokszor akár edzésen sem, mint fiatalon. Pedig ez tudna adni felszabadultabb és könnyedebb érzést, ami levenné a terhet a vállunkról. Úgy érzem, ez hiányzott a csapatból az edzések alatt és a meccseken is. Viszont ez látszódott más csapatoknál.

A teljes interjú: EuroSport