Támadónk elmondta, hogy szellemileg és erőnlétileg is jó állapotban érzi magát.
– Az előző idényben kikerült az első csapat keretéből. Most hogy van lelkileg?
– Nehéz időszak áll mögöttem. Egy játékosnak az a legrosszabb, ha külön kell tréningeznie a csapatától, ha nem vehet részt nap mint nap az edzéseken. Velem sajnos ez történt, több mint két hónapon át egyedül kellett dolgoznom. De emlékezzen vissza, mit mondtam akkor is!– Hogy nem akar távozni a Ferencvárostól?
– Pontosan. Akkor is a Fradiban képzeltem el a jövőmet. És lám, most újra itt vagyok az első csapatnál. Szóval nem beszéltem mellé, amikor azt mondtam, itt a helyem. Pályafutásom során átéltem néhány nehezebb periódust, úgy vagyok vele, hogy ami nem öl meg, az tényleg erősebbé tesz.– Szerdán, a horvát Istra elleni felkészülési mérkőzésen csapata három góljából kettőt ön szerzett. Jót tett a lelkének?
– Megtanultam, ha egy támadó az edzéseken, felkészülési mérkőzéseken nem talál a kapuba, jó eséllyel a tétmérkőzéseken sem sikerül neki. A mostani dupla már csak azért is különösen fontos nekem, mert ha jól emlékszem, legutóbb februárban találtam a kapuba, akkor az Újpest ellen kétszer.– A felkészülés vége felé járnak, a nyáron másodszor utaztak Ausztriába. Frissülnek már? Vagy attól azért még messze vannak?
– Kemény munkát végzünk. Hol napi egy, máskor két tréningünk van, a felkészülési mérkőzések is sorra követik egymást. Ráadásul itt is meleg van, ami megnehezíti a munkát. De erre is fel kell készülni, hosszú még a nyár, szóval nem panaszkodunk.– Pascal Jansen személyében új vezetőedző érkezett a csapathoz. Mennyiben végeznek más munkát, mint a korábbi trénereknél?
– Teljesen mások az edzések, mint korábban, egyre inkább megértjük, mit vár tőlünk az új szakmai stáb. Élvezzük az edzéseket, jó hangulatban telnek a napok az edzőtáborban, s ami a legfontosabb, úgy érzem, jó úton indultunk el.– Kezdődhetne is az idény?
– Szellemileg és erőnlétileg is jó állapotban érzem magam. A nyáron huszonöt napunk volt a pihenésre, huszonhármat a családommal töltöttem. A törökországi Antalyába utaztunk, sikerült feltöltődnöm. De jó volt visszatérni a Népligetbe, vártam, hogy elkezdődjön a munka és újra gólokat szerezhessek.– Ráadásul a csapatnak nagy szüksége van önre, hiszen az Európa-bajnokságon fejsérülést szenvedő Varga Barnabás hosszú időre kidőlt a sorból. Látta az esetet?
– Sajnos igen. A tévében néztem a mérkőzést, megmondom őszintén, sokkolt a jelenet. A fotelban ülve rögtön az jutott eszembe, vajon mit élhet át Varga Barnabás családja a képernyő előtt. Percekig nem lehetett tudni, mi van vele, de látszott, nagy a baj. Szerencsére már jobban van, a héten csatlakozott hozzánk az edzőtáborban, lassan a mozgást is elkezdi, fontos pillanat lesz az neki. Remélem, minél hamarabb visszatér a csapatba.– Még akkor is, ha a posztriválisa?
– Persze. Egyértelmű. Egy csapat vagyunk, ugyanazért a sikerért harcolunk! Motivált vagyok, nem zavar, ha nagyobb teher hárul rám, sőt. Nehéz időszak után vagyok újra itt a keretben, kíváncsian várom, milyen idény vár rám. Igazi harcos vagyok, sohasem adom fel!
