Női kéziseink új játékosa hazája sajtójában nyilatkozott.

Szeretem a kihívásokat, fontos nekem, hogy fejlődjek, ahhoz pedig új dolgokat kell kipróbáljak, hogy megvalósíthassam magam a pályán. Tetszettek a Ferencváros céljai és ambíciói, amit el akarnak érni a következő két évben, mindent beletesznek. Igazság szerint ennek épp az ideje, készen állnak történelmet írni. Nagyon érdekes lesz részese lenni ennek. Dmitrijevával beszéltünk, mielőtt aláírtunk, de külön-külön tárgyaltunk. Amikor meghoztuk a döntést, mindent átbeszéltünk. Örülök, hogy Dasa is ott lesz – azt nem mondom, hogy ez egy kiemelt tényező lett volna a Ferencváros ajánlatát illetően, hisz már sokszor váltottam csapatot és országot is. De mindig jó dolog, ha van az embernek egy válogatottbeli csapattársa, hasonló hozzáállással, egy rokonlélek, akivel egy nyelvet beszélünk. Jó lesz Dasával együtt játszani, egy rövid ideig ez a CSZKA-nál már megtörtént, az remek volt.

Nem szeretem a vetélytárs szót használni egy csapattársra. A vetélytárs az ellenfeled. Mi pedig ugyanabban a csapatban fogunk játszani Klujber Katrinnal, együtt kell sikeresnek lennünk. Közösen harcolunk majd a címekért, és ez sokkal könnyebb, ha van a posztodon valaki, aki motiválóan hat. Heti kétszer hatvan percet játszani lehetetlen, ezért a nagy kluboknak minden poszton van két jó játékosa. És ki is egészítjük egymást, mást-mást adunk a csapatnak, ami nagy plusz.

A célokról majd a szezon előtt beszélünk, de a keretből ítélve természetesen komolyak a céljaink a következő két évben. A sportban a sikert címekben mérik. Már az első évben sikeres akarok lenni. Nem izgatom magam olyan dolgokon, amiket nem tudok befolyásolni. Ilyen például a BL-sorsolás is. Sokszor előfordul, hogy a két csoport nem azonos erősségű, de tetszik a csoportunk. A Metz teljesen más már, mint amikor ott játszottam és a Brest is más lesz, sok játékos távozott, a szakmai stáb is változott. Csak szép emlékeim vannak a Bresttel kapcsolatban, jó szezonom volt, csak azt sajnálom, hogy nem nyertünk címeket. Fontos volt számomra, hogy megmutassam azt a játékot, amit elvárok magamtól és szükségem is volt az önbizalomra, amit adott, hogy képes is vagyok erre, hogy ezen a szinten vagyok. Nem mondom, hogy a Brest előtt nem voltam biztos ebben, de az évek során folyamatosan értettem meg, hogy milyen kézilabda, milyen játék az, amit szeretek a pályán és hogy tudom ezt hatásosan csinálni, a csapatomat segítve. A Brestnél a statisztikáim kiválóak voltak, de a csapat mégsem nyert. Ha a következő szezonban nem lövök ennyi gólt, nem leszek 60 perces játékos, de lesznek címeink, akkor többet nyerek majd, mint veszítek a váltással. Valószínűleg nem fogok 45 percet játszani meccsenként, de ez így is van jól. Ha hosszú karriert szeretnél, kiégés, komoly sérülés nélkül, akkor így kell hozzáállnod ehhez a kérdéshez.

Még nem tudom, hogy nézni fogom-e az olimpiát. Nem jó érzés. De valószínűleg nézni fogom, nem mindent, de az elődöntőket, a döntőket, és talán a lányokat, akikkel barátok vagyunk. Van egy kis hobbim, a gitározás. Persze messze vagyok még a profi szinttől, de szoktam órákat venni, hogy fejlődjek egy kicsit. Imádom a zenét, sokszor segít, hogy önmagam maradhassak. Nem szeretek másnak játszani, leginkább magamnak.

Budapesten akkor jártam, amikor aláírtam a szerződést, megnéztem a csarnokot, az edzőközpontot, a várost. Az elmúlt években kisebb városokban játszottam, így hozzá kell szoknom majd Budapesthez. Nekem úgy tűnt, hogy Budapest Rosztovra emlékeztet valamely módon. Építészetileg, kulturálisan egész más város, de mégis van bennük valami közös. Még nem tudtam rájönni, hogy mi ez, de tetszik. Montenegró a második otthonom, minden évben visszatérek oda, de nem hiszem, hogy készen állok arra, hogy ott éljek. Lehet, hogy ezért is váltok sokszor klubot és várost. De egyszer majd szeretnék egy helyet találni, ahol letelepedhetek. Egy szép nagy házat szeretnék majd egy golden retrieverrel, ez az álmom, ami szeretném, ha megvalósulna. Most, sportolóként nem tudnék kutyát tartani.

– Valerija Maszlova