A 400 méter síkfutás számban.
Az FTC szabadtéren világbajnoki elődöntős, fedett pályán vb-ötödik sprintere a finálé nyolcas mezőnyében az ötödik legjobb egyéni csúccsal (44.84 mp) és a hatodik legjobb idei eredménnyel rendelkezett, így előzetesen nem számított a dobogóra esélyesek közé. A döntőben az olimpiai szintes 22 éves magyar atléta a hármas pályán futott, méghozzá a táv első felén remekül. A rajt után komoly tempóban kezdett és szokásához híven rendkívül bátran versenyzett. A célegyenesre az ötödik-hatodik helyen fordult rá, szépen zárkózott fel, úgy tűnt, előreléphet, de a hajrá végére nem maradt ereje, így végül nem tudott javítani pozícióján. Győzött a belga Alexander Doom 44.15-ös Európa-bajnoki csúccsal. Molnár Attila arról is beszélt, hogy folyamatosan dolgoznak azon edzőjével, hogy ereje minél tovább kitartson, és úgy érzi, ebben most is sikerült fejlődni.
– Szokás szerint megint erősen bekezdett.
– Én gyengébbnek éreztem, ha gyorsabb volt, annak csak örülök. Úgy voltam vele, csak kibírom. Felszabadultabban futottam, mint az elődöntőben, azt tekintettem nagyobb erőpróbának, szerintem minden világversenyen az elődöntő a nehezebb, mint maga a döntő. Ezt az időeredmények is megmutatták. Én úgy éreztem, hogy jól megoldottam mindkét négyszázat, ez az egy-két század eltérés csak néhány centi a valóságban. A következő világversenyben biztos vagyok benne, hogy jobb lesz.– Nem félt, hogy a hajrát nem bírja?
– A világbajnokságon is azt vettem észre magamon, hogy a szívem húzott be, de a végén nagyon lelassultam. Ennél visszafogottabb harmadik százat kell futnom, amit most is megcsináltam, ahogy az edzőm kérte, mert a végén úgyis a helyezés számít, nem az időeredmény. Egyre gyorsabb vagyok a végén, és ezt úgy lehet majd az idővel fejleszteni, hogy pont a négyszázas vonalra fogyjon el a belső tank. Pár méterrel még tovább bírtam volna.– Mit érzékelt a végén? Közel volt a többiekhez, és jött is fel.
– Őszinte leszek, belülről nem látok semmit, és nem is akarok, a mellettem levőt láttam. Csak saját magamra figyelek, és ezt kívánom minden más sportolónak, hogy csak magára figyeljen. Úgy voltam vele, ha saját magamat le tudom győzni, akkor már nyertem.– Elégedett ezzel a helyezéssel? Reálisnak látja?
– Igen, két futás után sem érzem még , hogy a szezon csúcspontja az Európa-bajnokság lett volna. Elégedett vagyok ezzel a hatodik hellyel, mert Európa gyorsul, és már 45 másodperc körüli futás kell az elődöntőhöz, ami már egy nívós szint, akármilyen kontinensviadalról beszélgetünk.
