Két óriási fradista, Nagy Józsi és Thuróczy Szabolcs beszélgetése nem is kezdődhetett mással, mint a Fradival, az igazi fradizmus keresésével.

Felhívtalak, lényegében ismeretlenül, hogy interjúzzunk annak örömére, hogy megélte századik előadását a Bödőcs Tibor Meg se kínáltak című regényéből készült monodráma a Hatszínben, melyet te játszol. Javasoltam, már másnap üljünk le beszélgetni, azt felelted, nem jó, reggel repülsz Kanadába a darabbal, ahonnét október 3-án térsz haza, de 4-én délelőtt mehet az interjú. Mire mondtam, hogy az meg nekem nem jó, mert utazom, kérdezted, hová, mondtam, Fradi-meccsre Firenzébe, kérdezted, mivel, mondtam, autóval, kérdezted, hányan leszünk a kocsiban, mondtam, hogy hárman, te meg kapásból rákérdeztél, beférsz-e negyediknek. Befértél. Az alkalmazkodókészségedről annyit, hogy a szállásunkon már első este Caramelt énekeltél nekünk alsógatyában.
Rövid az élet, szeretem felgyorsítani az eseményeket.

A meccs előtt és után legalább húsz fradista szelfizett veled a Fiorentina stadionjában, egyikük úgy kezdte a barátkozást, hogy te vagy a csengőhangja, amikor is az Aranyéletben azzal a rigmussal lépsz be egy autószerelő műhelybe, hogy „mocs-kos lilák!”, majd a szakival közösen úgy folytatjátok, hogy…
„Új-pest nem Pest, ta-nya-köz-pont!” Első évad, első rész. Tasnádi István rendező direkt nekem írta bele a forgatókönyvbe. Külön szerencse, hogy a legjobb Fradi-blog, az Üllői 129. kirakta a jelenetet, ami azonnal szétfutott a fradisták között. Fradi-őrült vagyok, a munkámon és a családomon kívül kevés dolog hoz akkora izgalomba, mint a futball.

A Fiorentina – Fradin volt miért izgulni.
A hatvanadik percig csoda volt.

De aztán, lopom a dumádat: elfogytunk, mint Van Gogh sárgája.
Igazából ez Bödőcs dumája. Amúgy, ha kettő-nullnál bemegy a kapufánk, nem állnak föl a lilák, így viszont a végén örültünk a döntetlennek. Csoda dolog ez a foci.

Melyik volt életed meccse?
Tán a Fradi-Newcastle. 1996 októbere, UEFA-kupa, 3-2-re nyertünk, Lisztes Krisztián rúgott kettőt, mármint az akkori Lisztes Krisztián, egyet meg a Horváth Ferike hintett a legelején. Az ellenfél csatársora, az Alan Shearer–Les Ferdinand páros többet ért, mint a komplett magyar NB I játékosostul, edzőstül, szakosztályvezetőstül, szertárosostul, pályástul, zuhanyzóstul, a cserepadjukon meg olyanok ültek, mint Ginola. Kérdezték Kevin Keegan trénert a mérkőzés előtt, ismer-e valakit a magyar focisták közül, mire arcoskodva azt felelte: „Hogyne! Puskást!” Amitől a mi edzőnk, Varga Zoli bepöccent, és az indulata átragadt a csapatra. A legendás Simon Tibi a cserepadon ült azon a meccsen, de róla tudni, hogy az öltözőben mindig ütötte a hűtőszekrényt, csak hogy érezze a vérszagot. Na, itt megéreztük a vérszagot. Aztán kint persze kaptunk egy négyest, de az már kit érdekelt!

Mondj még számodra fontos mérkőzést!
Előző év novemberében a Real Madriddal csináltunk 1-1-et.

Keller Józsi előttem esernyőzte meg Esnaidert.
Aki látta, sose feledi ezeket a mozdulatokat.

Mondj még.
1986-os magyar-brazil 3-0, góllövő: Détári, Kovács Kálmán, Esterházy.

Kint voltam. Még!
1992-ben Diósgyőrben tizenegy év után lettünk ismét bajnokok, 2-0-ra nyertünk, Wukovics Laci tizenhét centiről rúgott egy gólt, egy másikat meg fejelt. Ott is voltál? Hát persze! Ezek a mi generációnk közös nagy élményei.

Hogyan lettél fradista?
Apám vitt bele. Őt meg az ő apja, nagyapám, Thuróczy János, aki 1948-ban, még a falelátósra cipelte ki az öregemet. Nekem az első gyerekkori emlékem, hogy állandóan azt halljuk apámtól, hogy „Fradi-meccs, Fradi-meccs, Fradi-meccs”, anyámtól meg azt, hogy „már megint”. Akkoriban nem volt sztráda, és Zsigulival Nyíregyházáról Pestre autózni Nyékládházán, Polgáron és Tiszavasvárin keresztül a hármason beletelt négy órába. Aztán haza is négy óra. De a Fradiért mindent. Amióta az eszemet tudom, a bátyámmal együtt megszállott fradista vagyok. Minket nem a VIP-páholy rántott be.

Győzikézel?
Győzike csak egyetlen példánya ennek a típusnak. Szánalommal figyelem a VIP-es, NER-es újfradistákat, akik még a pizsamájukban is zöld díszzsebkendőt viselnek, és amikor azt hallják, hogy VAR, keresik, kinél van a tű.

Azt hogyan viszed át, amikor a képedbe kapod, hogy a Fradi a NER csapata?
Úgy, hogy a Fradi az én csapatom. Én vagyok a szurkoló, és én maradtam egyhelyben, csak az események forogtak körülöttem, mint a ringlispíl. Viharvert történelemmel bír a mi klubunk. A szocializmusban az Újpest volt a belügy csapata, a Honvéd a katonaságé, a Vasas a párté meg a Munkásőrségé, a Fradi meg senkié, amiből az következett, hogy a mi szurkolóinkat lehetett gumibotozni, pedig volt abban a melóstól a művészig mindenféle figura. Az ötvenes években még a nevünket, sőt a színünket is elvették. A minap láttam egy dokumentumfilmet Onódy Lajosról, aki a kinizsis piros-fehér korszakban volt a labdarúgó szakosztályunk elnöke, na, ő egy Húsvét Kupán suttyomban zöld-fehérben küldte pályára a csapatot. Nem mellesleg utóbb egy koncepciós perben hosszú börtönre ítélték. Számomra ő a fradizmus. Meg az a fradizmus, amikor az 1970-ben forgatott Gyula vitéz télen-nyáron című film kocsmajelenetében Molnár Tibor és Gyenge Árpád könnyezve énekli, hogy „Hajrá Fradi! Hajrá Fradi! Hajrá fiúk, mert fő a győzelem!”. A fradizmus elengedhetetlen eleme a tudás is, az, hogy tisztában vagy vele, ki az a Tóth Potya István, ismered Varga Zoli kálváriáját, tudod, Albert Flóri hogyan kapta meg az Aranylabdát. Egy igazi fradista ismeri a Fradi históriáját, mert ha nem, akkor nem érti a Fradi szellemiségét. Jövőre 125 éves a klubunk, melynek történelmében benne az ország, a hazánk modern kori történelme. Meg úgy általában szerencsés, ha az ember a kontextusában figyeli, értelmezi a dolgokat.

Szóval?
Hogyan viszem át, amikor a pofámba vágják, hogy a Fradi a NER csapata? Eredményességben hatalmasat fejlődtünk az elmúlt közel másfél évtizedben, ez jó, ez csodás. A klubelnökön, Kubatov Gáboron látni, élvezi a munkát, élvezi, hogy egy ilyen komoly múltú egyesület vezetője, élvezi, hogy könyv íródott róla, élvezi, hogy márványba lesz vésve, hogy ő minden idők legsikeresebb Fradi-elnöke. De azért, kérem, azt se feledje, nemcsak azon mérendő a sikeresség, hogy hány érmet nyer, a kupákban meddig jut, mennyi pénzt focizik össze a csapat, hanem azon is, miként változott a gondjára bízott klub szellemisége. Utálom, hogy ma már vannak a kormánypárti fradisták, és vannak a nem kormánypárti fradisták. És miközben elismerem az elnök munkáját a klub élén, nem szimpatikus, hogy amikor a Fidesz pártigazgatójaként szólal meg, akkor is ugyanúgy a Fradi elnökeként tesz politikai kiszólásokat, amivel szurkolók ezreit idegeníti el. Eleve abszurd, hogy míg a Fidesz migránsozik, a keretünk tizenvalahány nációból áll össze.

forrás és teljes interjú, amiből az is kiderül, hogy Thuróczy Szabolcs kiknek állítana még szobrot az Üllői úton: 24.hu