Legyen szó festésről vagy utánpótlás nevelésről – bemutatjuk mai ellenfelünket.
A flandriai Genk egy majd’ hetvenezres város Belgium keleti felében, Limburg tartományban, a holland határ mellett és a német – belga – holland hármas határtól mindössze 50 kilométerre. A környéket már az újkőkorban, a neolitikumban is lakták, a hatodik századból pedig egy kelta település maradványait is feltárták. A falucskában, amelyet először a 12. században említettek a maihoz hasonló nevén (Geneche), sokáig mindössze 800-an laktak. A 19. században, 1840-től a csendes, festői tájjal körbevett 1-2.000 fős települést vallon és flamand tájképfestők vették be, egymást váltva annak két szállójában a Hotel de la Cloche-ban, illetve a később létesült Hotel des Artistes-ben. Erre a festőkolóniára sokszor a genki iskola kifejezést használták, a következő évszázadban 250 festő fordult meg itt, a kor divatjának megfelelően a szabadban festve.
Az idilli világ felbolydult, mikor a századfordulón, az akkor 2.500 fős település határában, egy liege-i professzor szenet talált. Hamarosan három szénbánya is létesült a faluban, 1914-ben pedig beindult a nagyipari kitermelés. Míg 1920-ban is csak 6.000-en laktak Genkben, egy évtized múlva már 25.000-en. Az újonnan betelepülő bányászok egy el nem hanyagolható része bevándorló volt, lengyel, ukrán (ukrán templom a mai napig van a városban), olasz, görög, majd 1964-től már leginkább török és marokkói. Ma a lakosság 54%-a bevándorló hátterű, csak az olaszok tízezren vannak. Török és marokkói mecsetek mellett olasz, ukrán és görög ortodox templomok is vannak.
Az ipari igények változásával 1988-ig minden szénbánya bezárt a városban, ezzel a lakosság növekedése is lelassult, 1970-ben így 58 ezren lakták Limburg Hasselt utáni második legnagyobb települését, ma pedig 67 ezren élnek Genkben. A település csak 2000-ben kapott városi rangot, így amikor a KRC Genk 1999-ben először belga bajnok lett, még falusi csapatnak számított. A város jelentős ipari központ annak ellenére is, hogy a közelmúltban jelentős veszteségek is érték, 2014-ben például a Ford helyi gyára zárta be kapuit. A városnál érdekesebb a környék tája, még az említhető meg Genkről, hogy testvérvárosa a botswanai Francistown.
Mai ellenfelünknek, a KRC Genknek nincs jelentősebb múltja, két helyi klub, a KFC Winterslag és a Waterschei SV egyesüléséből jött létre 1988-ban. A Winterslag 9 szezont töltött a belga élvonalban, egy év kivételével 1974 és 1983 közt folyamatosan ott szerepeltek, sőt, az 1980-81-es ötödik helyük révén a következő szezonban elindulhattak az UEFA Kupában is. Az első fordulóban a norvég Bryne ellen jutottak tovább, a második körben hatalmas bravúrt elérve, idegenben szerzett több góllal (1-0, 1-2) az angol Arsenalt verték ki. A skót Dundee azonban a harmadik körben már túl nagy falatnak bizonyult (0-0, 0-5).
A másik alapító klub, a Waterschei SV Thor az ‘50-es, ‘60-as évek fordulóján volt élvonalbeli csapat először (az 1959-60-as szezonban bronzérmesek lettek), majd 1978-tól 1986-ig, ebben az időszakban kétszer, 1980-ban és ‘82-ben a belga kupát is elhódították. Így természetesen kétszer elindulhattak a KEK-ben is, 1980-ban az Omonia Nicosia (7-1) után a Fortuna Düsseldorf állította meg a csapatot (0-1), két esztendő múlva a luxemburgi Differdange (8-1) és a dán BK (6-1) után a PSG következett, a francia élcsapat ellen idegenben 2-0-ra kikaptak, hazai pályán azonban 3-0-ra győztek. A végállomást Sir Alex Ferguson későbbi győztes Aberdeenje jelentette (2-5) a KEK elődöntőjében.
A két klub leghíresebb játékosa a Winterslagban nevelkedett Luc Nilis, aki 1988 és 2000 közt 56-szor volt válogatott (már az Anderlechtből és a PSV-ből), négyszeres belga- és kétszeres holland bajnok, 2-szeres holland gólkirály.
Az új klub első elnöke a belga médiamágnás, Louis Croonen volt, aki addig a Winterslag elnökségi tagja volt. Ma a fia, Peter Croonen a klub elnöke. Az egyesülés mögött azonban a később börtönbe került üzletember, Thyl Gheyselinck volt.
Az új klub, a kék-fehér Koninklijke Racing Club Genk (KRC vagy Racing Genk) a Winterslag nevezési jogával az első osztályban indult, de az utolsó helyen végezve azonnal kiesett. A klub először a korábbi Winterslag-stadionban, a 18.000-es Noordlaanban játszott, de a Waterschei stadionjának a telkén hamar építkezésbe kezdtek, 1990-ben a Thyl Gheyselinck stadion megnyitotta kapuit. Gheyselinck rendkívül népszerűtlen a városban, mert őt tartották felelősnek a limburgi bányák bukásáért. Ennek ellenére a ma 83 éves üzletember nevét viselte a stadion, egészen 1999-ig, amikor bűnvádi eljárás indult ellene egy hamisitási-sikkasztási botrányban, a Superclub – KS ügyben.
De Noordlaan
A Genk egy év szünet után visszajutott az élvonalba és a 14. helyen végzett, egy évre rá a 16. helyre csúsztak vissza, ezt egy 15. hely követte, majd az 1993-94-es szezonban utolsók (18.) lettek és kiestek. 1996-ban tértek vissza az élvonalba, ekkor már az későbbi szövetségi kapitány, Aimé Anthuenis irányításával és az Intertotó-kupa indulást érő 8. helyen végeztek – ott a csoportjuk második helyén, a Dinamo Moszkva mögött végeztek és nem jutottak tovább. Ekkor, 1996-ban igazolt ide az ex-dózsás kapus, Brockhauser István, aki a klub második, de nem utolsó magyarja volt, az 1988-92 közt itt futballozó Gyimesi László után.
Gyimesi László
Az 1997-98-as szezon meghozta az áttörést a “Hupikék Törpikéknek” (Smurfen), a bajnokságban másodikok lettek, az 1998-as kupadöntőt pedig Brockhauserrel a kapuban 4-0-ra megnyerték a Brugge ellen.
A KEK-ben a selejtezőben az albán Apolonia ellen sima volt a dolguk (9-1), majd a német Duisburg ellen is (6-1), de a Mallorca (1-1, idegenben lőtt gólok) már végállomásnak bizonyult. Az albánok ellen az egyik gólt a friss igazolás Horváth Ferenc szerezte, aki az első olyan labdarúgó volt, aki minket hagyott el a Genkért. Feri a szezonban összesen 4 találatig jutott, de így is belga bajnoknak mondhatja magát, mert a két magyarral felálló Genk megszerezte első bajnoki címét.
A következő szezonban így elindulhattak a Bajnokok Ligájában, azonban a Maribor fordulatos párharcban (3-0, 1-5) kiütötte őket a selejtezőben. A bajnokságban “csak” harmadikok lettek, de a kupát újra megnyerték, ezúttal a Standard Liege ellen (4-1), Brockhauser kezdett, Horváth, aki ebben a szezonban összesen kilenc gólig jutott, csereként lépett pályára.
A következő szezonra Feri távozott, a csapat pedig Európában egy kört ment, a Zürich ellen 3-1-es sikert arattak, a Werder Bremen ellen azonban csúfos volt a bukás (2-5, 1-4) és a bajnokságban is csak ötödikek lettek. A következő szezonban a 11. Helyen zártak, 2001-02-ben aztán megnyerték a második bajnoki címüket. Ekkor “Broki”’ már csak második számú kapus volt Jan Moons mögött és az év végén vissza is igazolt a Dózsába. A BL-selejtező ezúttal sikert hozott, a Sparta Prága ellen több idegenben lőtt góllal mentek tovább (2-0, 2-4), a klub eddigi nyolc csoportköre közül az elsőben a 4. helyen végeztek, négy döntetlennel a Real Madrid, az AS Roma és az AEK Athén mögött.
A következő évek kevés sikert hoztak (Intertotó-kupa, UEFA Kupa kiesés a Litex ellen). A 2006-07-es szezonban másodikok lettek az Anderlecht mögött, a BL-selejtezőben aztán Szarajevó volt a végállomás, de nem a Zseljó, hanem az FK volt az ellenfél. 2007 nyarán Tóth Balázs, 2008-ban Tőzsér Dániel, 2009-ben Köteles László érkezett a klubhoz.
Már Tőzsérrel nyerték a 2009-es belga kupát, igaz, Dani csak csereként lépett pályára a Mechelen elleni találkozón. A bajnokságban a nyolcadikok lettek, ezzel az Európa Liga selejtező playoffjába jutottak (Lille, 3-6).
Tőzsér és De Bruyne
2009-10-ben az alapszakaszban csak 11.-ek lettek, de megnyerték az EL-playoffért zajló rájátszást, ezúttal a Porto (2-7) volt a nagy falat. A Porto ellen már olyan játékosok voltak a csapatban, mint a saját nevelésű Thibaut Courtois és Kevin de Bruyne. A klub a Bosman-szabály bevezetése után fordult az utánpótlás-nevelés felé (erről a Büntető több cikkben is ír: itt és itt). Hogy ez milyen jól sikerült, talán mutatja néhány további név: Trossard, Origi, Carrasco. De fontos állomás volt a klub Christian Bentekének, Milinkovity-Szavitynak, Castagnának, Koulibalynak, vagy a Trencsényből 18 évesen megszerzett Leon Baileynek is.
A 2010-11-es szezont de Bruynével, Courtois-val és nem utolsó sorban Tőzsérrel aztán meg is nyerte a Genk. De Bruyne 6 góllal és 17 gólpasszal zárt, az ex-ferencvárosi 9 góllal és 11 assziszttal. 2011 nyarán Courtois a Chelseabe igazolt, így a Makkabi Haifa elleni BL-playoffos tizenegyespárbajban már Köteles védett, sikerrel. A BL-csoportkörben aztán megint negyedikek lettek, három hazai iksszel, de idegenben 0-14-es gólkülönbséggel épp a Chelsea, a Leverkusen és a Valencia mögött.
2012-ben már az Olaszországba igazoló Tőzsér (161 meccsen 22 gól, 30 gólpassz) nélkül indultak az EL-ben, első helyen jutottak tovább a Videoton, a Basel és a Sporting előtt, a 32 közt a Stuttgart volt a végállomás. Hasonló eredményt hozott a következő szezon, akkor a Thunt, a Rapid Wient és a Dinamo Kijevet előzték meg, a 32 közt pedig az Anzsi Mahacskala volt a végállomás. A legjobb nemzetközi szereplésüket a 2016-17-es szezon hozta el, ekkor az Athletic Bilbao, a Rapid és a Sassuolo előtt lettek elsők, a 32 közt a román Astra, a 16 közt a Gent sem jelentett akadályt, így a nyolc közé jutottak, ott a Celta Vigo ellen szoros párharcban (1-1, 2-3) buktak el.
A következő bajnoki címüket már Paintsillel a keretben érték el, volt játékosunk 2018 nyarán igazolt a belgákhoz. Ebben a szezonban az EL-ben indultak, megint elsők lettek a csoportban (Malmö, Sarpsborg, Besiktas), a 32 közt pedig megint vége volt a dalnak (Slavia, 1-4).
A 2019-20-as szezonban a BL-csoportkörben kezdhettek, 5 vereség és egy Nápoly elleni iksz volt a mérlegük. A 2020-21-es szezon egy kupagyőzelmet és egy bajnoki ezüstöt hozott, egy évre rá azonban csak nyolcadikok lettek, miközben a nemzetközi porondon sem voltak sikeresek (a Donyeck ellen kezdett BL-selejtezőt azonnal elbukták, ezzel ugyan az EL-csoportba jutottak, azonban a Dinamo Zágráb, a West Ham United és a Rapid mögött a negyedikek lettek).
A tavalyi szezonban megnyerték az alapszakaszt, azonban a rájátszásban az Antwerp megelőzte Paintsiléket. Másodikként idén nyáron a BL-selejtezőkben kezdtek, tizenegyesekkel bukták el a Servette elleni párharcot (2-2, 1-1), majd szoros meccseken az EL-ből is kiestek (Olympiakosz – 1-1, 0-1), az Európa Konferencia Liga selejtező playoffjában a török Adana Demirspor ellen azonban ők mentek tovább tizenegyesekkel (2-1, 0-1).
Az EKL-csoportban egy hazai 2-2-vel kezdtek a Fiorentina ellen, majd a Csukaricski ellen idegenben 2-0-ra győztek. A bajnokságban 11 kör után az ötödikek, 7 pont hátrányban az éllovas Union Saint-Gilloise mögött, 5 ponttal Mercier Molenbeekje előtt. A hétvégén 4-0-ra nyertek a kieső helyen álló Mechelen ellen, ezzel egy négy bajnoki fordulón át tartó döntetlen-sorozatot zártak le.
A csapatot irányította korábban Bernd Storck és a Monacóból ismerős Phillipe Clement is, most a klub volt játékosa, az épp a Mechelentől tavaly nyáron érkezett Wouter Vrancken a vezetőedző. 2022-ben az év edzőjének választották Belgiumban. A tavalyi szezon legeredményesebbje 18 góllal és 14 gólpasszal Joseph Paintsil volt, akit az átigazolási időszak utolsó pillanatáig több brit klub is elvitt volna, végül maradt. Mike Trésort nőtt fel mellé, akinek 8 gólja és 24 gólpassza volt, el is vitte a Burnley, ahogy a 17 gólig jutott, Midtjyllandból ismerős Paul Onachu is, aki a Trabzonspor játékosa jelenleg.
A csapat legtöbbször 4-2-3-1-et játszik, szívesen épít gyors szélsőire, Paintsil mellett Alieu Federára vagy a 18 éves Bonsu-Baahra, és így a kontráira, míg a labdabirtoklást nem erőltetik túlzottan (átlagosan 52%) és bár nem minden meccsen jellemző rájuk, képesek a rendkívül agresszív letámadásra, főleg hazai pályán.
A kapus Maarten Vandervoordt lesz, aki a Lipcséből érkezett a nyáron, a jobbhátvéd minden bizonnyal a rendkívül jól támadó, kolumbiai válogatott Daniel Munoz, a belső védőpáros pedig a Mark McKenzie (amerikai válogatott), Carlos Cuesta (kolumbiai válogatott) és Mujaid Sadick hármasából kerül majd ki. A balhátvéd Joris Kayembe, vagy a mexikói Gerardo Artaega lesz.
A középpálya biztos pontja a szlovák válogatott Patrik Hrosovsky, mellette Bryan Heynen vagy Matías Galarza játékára számíthatunk. A két szélső közt alighanem a 19 éves saját nevelésű nagy tehetség, Bilal El Khannouss játszik majd, ő már háromszor pályára lépett a belga válogatottban. Előtte vagy a nyáron a Brightontól érkezett, de tavaly kölcsönben a Baselben szereplő svájci válogatott Andi Zeqiri, vagy az idei házi gólkirály, az ötgólos Tolu Arokodare játszik majd. A csapat nagyon fiatal, a 25 éves Joseph Paintsil egyébként a tapasztaltabb játékosok közé tartozik, nála csak Hrosovsky (31), Munoz (27) és a balhátvéd Kayembe (29) idősebb.
A már említett Thyl Gheyselinck stadion mai neve Cegeka Arena, számtalan átépítés után méreteiben nagyon hasonló a Groupama Arénához, 23.000-es, nemzetközi meccseken 21.000-es – ezzel a negyedik legnagyobb stadion Belgiumban. A pálya talaja hibrid. A bajnokságban 17-18.000 az átlagnézőszám már sok éve (kivéve természetesen a covidos időszakot), érdekesség, hogy a nemzetközi meccseken nincsenek ennyien (Servette 16.280; Olympiakosz 11.998; Adana Demirspor 9.460, Fiorentina 15.000).
