A DVSC játékosa szerint volt esélyük eldönteni a meccset – a gólszerző Vajda Botond elmondta, hogy ez volt élete legemlékezetesebb meccse.
„Rosszul alakultak az utóbbi mérkőzéseink, ám ezzel a döntetlennel javítottunk – nyilatkozta a bajnokit követően Bárány Donát, a hárommeccses vereségsorozatát lezáró DVSC csatára. − Ennek ellenére nem volt örömködés az öltözőben, hiszen nem nyertünk, száz százalékig nem lehetünk elégedettek. Nagyjából megvalósítottuk, amit előzetesen elterveztünk, de kevesebb hibával kell futballoznunk az eredményességhez. Ami a meccstervet illeti, le akartuk támadni a Fradit, ami az első percben kapott gólt követően kötelező volt. Ha ezt vesszük, továbbra is azt kellett csinálnunk, amit előzetesen szerettünk volna, de megfogott minket a gól. A második találat is esetlen, balszerencsés volt, ám fel tudtunk állni, ami pozitívum – nem sok csapat tudja ezt véghez vinni a Ferencváros otthonában, ráadásul volt esélyünk eldönteni a meccset, igaz, a hazaiaknak is. Jókor jött az első gólunk, Vajda Botond villanása volt a találkozó egyik kulcsmozzanata, ami után úgy mehettünk ki a második félidőre, hogy ha még egyet szerzünk, meg is lehet a meccs.”
A Loki 23 éves támadója elmondta, élvezte a különcsatát Samy Mmaeéval, keményen meg kellett küzdenie a labdáért a szorításában.
„Az első párharcunknál alulmaradtam, utána viszont megtaláltam az ellenszerét, s kiegyenlítetté vált az ütközetünk. A velem szemben elkövetett szabálytalansága miatt sárga lapot kapott, ami után lecserélték – ez jó visszajelzés volt nekem. Nagyon jó védőnek tartom, nehéz ellene érvényesülni, de élveztem a párharcainkat, ahogyan a meccs légkörét is, jó volt ilyen hangulatban futballozni.”
Október elsején még a Hatvan kapuját vette be Varga Botond az NB III Északkeleti csoportjában a DVSC tartalékai között, egy héttel később pedig élete harmadik első osztályú bajnokiján megszerezte első gólját az OTP Bank Ligában.
„Ez pályafutásom legemlékezetesebb mérkőzése, de annak örültem volna igazán, ha jó teljesítményt nyújtok, így van bennem némi hiányérzet – mondta Vajda Botond a mérkőzést követően. – Roppant nehéz volt érvényesülni, nem játszottam korábban Cristian Ramírez kaliberű védő ellen, de örülök, hogy megtapasztalhattam ezt a szintet – azon leszek, hogy minél hamarabb megüssem, s az NB I legjobbjai ellen is eredményes legyen a játékom. Miután megtudtam, hogy kezdő leszek, éreztem, ez az én napom lesz, s betalálok. Persze szerencsém is volt, mert bár jól helyezkedtem, épp elém pattant a labda, amit aztán a kapuba vágtam. Természetesen a gól után szívesen maradtam volna a pályán, úgy éreztem, szárnyakat kapnék, de nem lepett meg, hogy Szrdjan Blagojevics lecserélt, adós maradtam a jó játékkal. Ezzel együtt életem legszebb momentuma volt. Elég sokszor visszanéztem a gólt, mivel meccs közben szinte fel sem fogtam, mi történt, csak a lefújás után tudatosult bennem – talán ennek tudható be, hogy a játék hevében az egyenlítő gólnak jobban örültem, mint a sajátomnak. Nem kis dolog, hogy a Fradi ellen, ennyi néző előtt szereztem pályafutásom első élvonalbeli találatát, az pedig külön öröm, hogy ez volt a meccs fordulópontja. Rengeteg üzenetet kaptam, főleg a szülővárosomból, a felvidéki Rozsnyóról. Nem tudok olyanról, aki a környékünkről indulva lett élvonalbeli futballista, úgyhogy odahaza nagyon örültek a gólomnak, büszkék rám. Jólesett, hogy korábbi csapattársaim, edzőim is írtak, Diósgyőrből is számos gratulációt kaptam.”
forrás: nso.hu
