Vezető adatelemzőnket, Hegedűs Henriket kérdezték arról, hogy Dejan Sztankovity kinevezése milyen változásokat hozott, hozhat a csapat játékában.
– Miben változott a legtöbbet a Ferencváros játéka, mióta Dejan Sztankovics átvette a csapat irányítását?
– Négy összecsapás – vagy maradjunk inkább háromnál, mert azért a Magyar Kupa mérkőzés nem tekinthető feltétlenül a többivel egyenértékűnek elemzési szempontból. Ennyi mérkőzés nagyon kis minta, így inkább azt emelném ki, hogy milyen csapatot épít Dejan Sztankovics, amely elképzelésnek egyébként már most is jól látható jelei vannak. Amikor Sztankovicsot kinevezték a Crvena Zvezda élére, a csapat játékkoncepciója átalakult, még dominánsabbá vált. Az érkezése előtti két esztendőben a Zvezda labdabirtoklása 58.6, majd 58.7 százalék volt, ez Sztankovics első idényében jelentős mértékben, 64 százalékra emelkedett. Ezzel párhuzamosan a csapat gólerősebbé vált, az érkezését megelőző idényekben 96-97 gól szerzett, ez 114-re nőtt. Az irányítása alatt a Zvezda játszott a legtöbb passzal (544/90 perc), a legpontosabban (87 százalék), a legkevesebb hosszú labdával (41/90 perc), de a legtöbb progresszív passzal (88.5/90 perc).– És ez miért fontos?
– Mert a nemzetközi labdarúgásban 2010 óta szigorúan monoton emelkedés látható a passzpontosságban, valamint az egy játékosra jutó labdaérintések és passzok számában. Ezekkel a technikai-taktikai készségekkel tudja egy csapat kontrollálni a mérkőzést. Nemzetközi szinten ehhez társul a fizikalitás, az intenzív, agresszív játék: az alacsony PPDA-mutató. Márpedig a Ferencváros adott idényének sikeressége a nemzetközi szereplésén múlik. Reaktív futballal is érhet el eredményeket az ember, ezt láttuk a magyar válogatottnál is, de azt is, hogy ennek a futballnak megvannak a korlátai. A 2016-os Európa-bajnokságon például mezőnyjátékból nekünk hét, míg ellenfeleinknek 54 pontos passzuk volt a tizenhatoson belülre három meccs alatt. Fontos állomás volt, de ezt követően kezdett magasabb védelmi vonallal és magasabb labdatartással játszani Marco Rossi csapata, ami a sikeres Nemzetek Ligája-, és a 2024-es Eb-selejtezős szereplés kulcsa.– Szokták mondani, a számok nem hazudnak… A három tétmérkőzés valóban nem mondható komoly viszonyítási alapnak, ezek alapján mégis mi az, amiben a Ferencváros máris előrelépett, és miben kell legtöbbet javulni?
– A legnagyobb különbség, akár a közelmúltat nézzük, akár a korábbi éveket, hogy milyen intenzív a Ferencváros letámadása és hol húzza meg a védelmi vonalat. A két bajnokin – a Kisvárda és a Kecskemét –, valamint a Csukaricski ellen a meccs PPDA-átlaga 6.8. Ez nemzetközi mércével is elit mutató, de hogy kézzel foghatóan érzékeltessük, ez a heavy metal Liverpool szintje – nyilván nem mindegy, hogy ezt a nyomást milyen szinten képes megvalósítani egy csapat. De az intenzív letámadás, az előre védekezés hatása azonnal mérhető, az idény korábbi meccseihez képest javult a kapott gól/meccs mutató (1–0.3), több mint ötven százalékkal csökkent az ellenfelek kapura lövésének a száma (10.1–4.7), jelentősen nőtt a támadóharmadban szerzett labdák száma (14.3–18.1/90 perc). Ezzel párhuzamosan persze minél kevesebbet próbálkozhat az ellenfél, annál többet van nálad a labda, és annál jobban kontrollált a meccs. A labdabirtoklás 55 százalékról 66 százalékra nőtt, ami hatalmas különbség, emellett több passzal (478–510) és pontosabban (85–87.2 százalék) játszik a csapat, miközben csökkent a hosszú labdák aránya is. A lövések száma 17.2-ről 21.7-re nőtt, több a beadás (15.6 helyett 21.3), 30 százalékkal több a tizenhatoson belüli labdaérintés (26.7 helyett 34.7).– Dejan Sztankovics munkába állása óta – leszámítva a nem mérvadó Magyar Kupa mérkőzést –, három mérkőzésen öt gólt szerzett az együttes, míg korábban többször is hat rúgott góllal nyert a csapat. Mi ennek a legfőbb oka?
– Természetesen a játék minden elemében lehet, sőt, kell is fejlődni, így például a befejezésekben is, de azt látni kell, hogy a csapat meccsenkénti xG mutatója nem sokat változott (2.7–2.5/90 perc), miközben jelentős stílusváltáson megy át a csapat. Ez az, ami igazán lényeges, vagyis a csapat támadópotenciálja nem csökkent, csak kimaradtak a helyzetek, miközben korábban óriási felülteljesítésben volt a csapat a 2.7-es átlag xG-re szerzett 4-6 gólokkal. Ilyen szintű felülteljesítés soha semmilyen csapatnál nem tartható fenn. Közben egyébként megsérült az egyik legjobb formában lévő támadó, Adama Traoré, de azt is említhetjük, hogy a tavalyi szezonban a Kecskemét kapta a legkevesebb gólt az NBI-ben (32), azt megelőzően meg a Fradi után a Kisvárda (34), vagyis két olyan csapat volt az ellenfél, amely nagy figyelmet fordít a védekezésre.– Az elemzés nyilvánvalóan csapatszinten történik, de csapatrészekre, és egyénekre is külön bontjátok a részleteket? Ezekről a játékosok milyen formában kapnak visszacsatolást?
– Az elemzések általában csapat vagy egyéni szinten történnek, de inkább trendeket, vagyis makrociklusokat vizsgálnak, így eseti jelleggel kevésbé mérvadók. A játékoshoz nem is mindig jut el a saját teljesítményelemzése, ez mindig a szakmai stáb döntése. Amikor például azt látta a klub, hogy egy támadó xG/lövés mutatója drasztikusan csökken a tavalyi idény során 0.19 xG/lövésről 0.10 xG/lövésre, akkor az mindenképp beavatkozást igényel, de persze ez is összetett helyzet, mert az alacsony xG/lövés legalább három dolgot jelez vagy jelezhet. Az első, hogy a játékos rossz döntéseket hoz és sokszor gyenge minőségű játékhelyzetben vállalkozik lövésre. A második, hogy nem elég kezdeményező a játéka, így például nem hozza magát cselezéssel jobb lövőhelyzetbe. A harmadik, hogy a társak nem hozzák őt tiszta helyzetbe, mert – például – a játékos mélységi futásai elmaradnak az elvárttól. Ezt már a szakmai stáb ítéli meg, és annak megfelelő a lekezelő eljárás is.– A következő napokban kétszer is idegenbe utazik a Fradi, szombaton az MTK otthonában lép pályára, majd az Európa Konferencia Liga csoportkörében az olasz Fiorentina vendége lesz. Mennyiben kíván más taktikát a csapattól ez a két mérkőzés?
– Egy együttes játékstílusát stratégiailag kell felépíteni, ami stílusjegyeiben állandó, és csak részleteiben, meccstaktika szintjén igazodik az ellenfélhez. Jelenleg két teljesen különböző mérkőzés vár ránk, de hosszú távon a Ferencváros természetes fejlődési íve az, hogy nemzetközi szinten passzív, reaktív csapatból kezdeményező, proaktív csapattá válik, vagy megközelítse ezt. Ha ez nem történik meg, akkor mindig nagy lesz a szerencsefaktor szerepe. Hogy egy konkrét példát nézzünk: a Ferencváros a Leverkusen elleni hazai EL-nyolcaddöntőben (0–2) 16.6-os PPDA-val játszott. Amikor Dejan Sztankovics vezetésével a Crvena Zvezda volt hasonló helyzetben az AC Milan ellen (1–1), akkor a szerb csapat PPDA-ja 8.6 volt. Ezt a két számot nem lehet összehasonlítani, ez két külön világ – különösen azért, mert ez azt is jelenti, hogy Sztankoviccsal a Zvezda eljutott arra a szintre, hogy alapvetően nem kellett feladnia a stílusát a nemzetközi mérkőzéseken sem. Hosszú távon nálunk is ez kell hogy legyen a cél, de míg a Zvezdánál 2.5 évet töltött, nálunk egyelőre kis túlzással két és fél hetet, szóval elemzőként azt mondom, legyünk türelemmel…(nso)
