Máté Csaba elmondta, hogy azt már az elején tudta, hogy többet nem lesz másodedző a Fradinál.

Máté Csaba köszöni, jól van.

Az 53 éves szakember múlt hétfőn tudta meg Kubatov Gábortól, a Ferencváros elnökétől, hogy nem folytathatja a vezetőedzőként 2023. július 20-án elkezdett, jobban mondva a Klaksvík elleni fájó Bajnokok Ligája-kiesés után menesztett Sztanyiszlav Csercseszovtól átvett munkát. Azt a munkát, amit kifejezetten jól végzett (10 meccs, 9 győzelem, 1 vereség, 39 rúgott, 10 kapott gól – no és az Európa Konferencia Liga csoportkörének elérése), és amivel minden bizonnyal számos klub figyelmét felhívta magára…

„Köszönöm az érdeklődést, most már tényleg jobban vagyok – mondta a Sportálnak Máté Csaba. – Nem tagadom, azok után, hogy szép eredményeket értünk el a csapattal, váratlanul ért a vezetőség döntése, megfogott kicsit, az első napok nem is teltek könnyen, de már túl vagyok a nehezén. Amikor felvetődött, hogy én vegyem át Sztanyiszlav Csercseszov helyét, megkérdeztem, milyen időre szól a megállapodás, mert ha csak egy-két meccsre, nincs értelme belenyúlni a csapatba, de ha hosszabb távra, akkor igen. Miután nem csak egy-két meccsről volt szó, a kollégáimmal hoztunk bizonyos döntéseket, volt olyan játékos, aki a korábbinál több lehetőséget kapott, más kevesebbet. Ez persze az edzői szakmával jár, tudtam, hogy emiatt nem minden futballistánál leszek népszerű.”

A már említett eredmények arról tanúskodnak, hogy a Máté Csaba vezette stáb rendre megtalálta azt az összeállítást, amelyben sikeres lehet a Ferencváros. Kubatov Gábor ugyanakkor azzal indokolta a váltást, hogy az FTC mindig a lehetőségeihez képest eggyel magasabb polcon lévő edzővel dolgozik.

„Máté Csaba pont a csapathoz illő edző volt, de nem eggyel jobb, mint amire nekünk szükségünk lenne” – mondta a klubelnök a Hír TV-nek, miután bejelentette, hogy Dejan Sztankovics veszi át az együttes irányítását.

„Az elnök úr személyesen közölte velem a döntést, és pontosan ugyanazt mondta nekem, amit utána különböző fórumokon nyilatkozott: az edzőnek a csapat előtt kell járnia – folytatta Máté Csaba. – A megbeszélésünk során kötött megállapodásnál a Ferencváros nagyvonalú volt, olyan ajánlatot tett, amely nem csupán ennek a tíz meccsnek, hanem a klubnál eltöltött tizenegy évemnek is szólhatott. Az nem vetődött fel bennem, hogy visszatérjek a másodedzői pozícióba, az nem is lett volna egészséges. Ezzel már akkor tisztában voltam, amikor elvállaltam a vezetőedzői munkát. Tudtam, hogy pályaedzőként már nem lesz visszaút számomra.”

Augusztus 31-én, a Zalgiris Vilnius elleni EKL-rájátszás visszavágójának utolsó perceiben felharsant a lelátói rigmus: „Máté Csaba! Máté Csaba! Máté Csaba!” Hogy ezt milyen volt a 34-szeres magyar bajnokcsapat kispadjáról megélni?

„Fantasztikus! – vágta rá az érintett. – Az a szeretet, amit kaptam, szerintem életem végéig elkísér. A drukkerek a csapat mellé álltak a bajban, óriási támaszt nyújtottak nekünk a BL-búcsú után. S az, hogy egyszer-kétszer azt skandálták, ‘Játszik a Fradi!’, nekem minimum annyit jelentett, mint amikor engem éltettek. Szóval, köszönettel tartozom a szurkolóknak, de ugyanúgy hálás vagyok a stábomnak, és persze köszönet az elmúlt évekért a klub vezetőinek. A játékosoktól sajnos nem tudtam személyesen elbúcsúzni, mert sokuknak hazájuk válogatottjában volt jelenése, mások éppen a válogatott szünetre való tekintettel kaptak három szabadnapot, de van egy közös csevegőcsoportunk, ott elköszöntem tőlük. Jólesett, hogy néhányan felhívtak, velük külön is szót válthattam. A stábtagoktól viszont személyesen is el tudtam búcsúzni, nekik is megköszöntem mindent. Örömmel tölt el, hogy Leandro az új stábban is helyet kapott, és a második csapattól felkerült az elsőhöz Szalai Áron is. Amikor még az NB III-as együttest irányítottam, kértem, hadd dolgozhassak vele, ahogyan Bognár Márton erőnléti edzővel is. Leóhoz hasonlóan ma már ők is az első csapat stábjához tartoznak – ez talán mutatja, nincs olyan rossz szemem a focihoz, jó embereket és jó szakembereket ismertem meg bennük is. Jó érzés volt az is, hogy ha csak rövid ideig is, de együtt dolgozhattam a fiammal, Rolanddal, aki az U16-os együttes vezetése mellett a pályaedzői pozíciót is betöltötte a felnőtt csapatnál.”

Az FTC bejelentése szerint Máté Csaba továbbra is a klub állományában marad – vajon ez mit takar pontosan?

„A klub mögöttem áll addig, amíg nem találok magamnak új csapatot – adta meg a választ a szakember. – Ezt korrektnek tartom.”

Feltételezzük, megkeresésekből nincs hiány. Már csak azért sem, mert ha nem tévedünk, egy tulajdonképpen „szabadon igazolható” edzővel beszélgetünk.

„Ez így van, de azért nem bombáznak naponta ajánlatokkal – árulta el Máté Csaba. – Nem titok, szeretnék még edzőként dolgozni, fiatal vagyok a nyugdíjhoz. Ha a futballban nem nyílik lehetőség a munkára, legfeljebb előveszem a közgazdász diplomámat… Persze azt remélem, hogy maradhatok a foci világában. Kérdezték már tőlem, hogy külföldön is edzősködnék-e – részemről annak sem lenne akadálya. Büszke vagyok a ferencvárosi múltamra, arra, hogy magyar edzőként sikerült bejuttatni a csapatot a csoportkörbe. Jó lett volna megméretni a főtáblán is, de így hozta a sors. Tizenegy szép év, az tizenegy szép év. S tudja, mit mondok? Annak ellenére, hogy így alakult ez a történet, megérte leülnöm a Fradi kispadjára. Örök időkre szóló élményt adott nekem ez a tíz meccs. A szurkolók hitvallása az, hogy a mi szerződésünk egy életre szól – és én ezt csak megerősíteni tudom.”

Aligha gondolta, hogy 53 éves korára a fél ország róla beszél. A Sztanyiszlav Csercseszov távozását követően vezetőedzővé előugró Máté Csaba a csúfos BL-búcsút követően az Európa Konferencia Liga csoportkörébe jutással mentette meg a szezont, a bajnokságban pedig négyből három meccset nyert meg, úgy, hogy az együttes számolatlanul rugdosta a gólokat. A vezetőség mégis változás mellett döntött, ahogy Kubatov Gábor elnök fogalmazott, a bajnokcsapat élére magasabb polcról szerettek volna vezetőedzőt.

„Most már jobban vagyok – mondta a Nemzeti Sportnak Máté Csaba. – Váratlanul ért a felmentés, abban a pillanatban fájdalmas döfés volt. Minden pontosan úgy történt, ahogy Kubatov Gábor a sajtóban elmondta. Behivatott magához, és bevallom, még ez sem volt gyanús, hiszen ő általában a jó híreket közli. Most másként történt…”

Miután Kubatov Gábor felmentette Máté Csabát a munkavégzés alól, a felek nem húzták az időt, kezet fogtak, a tréner pedig elhagyta a tárgyalót.

„Hosszú távon terveztem vezetőedzőként, így is álltam a munkához, hiszen ilyenkor a játékosokkal sok konfliktusba bele kell állni. A kinevezésemet követően tiszta volt számomra, bármeddig is tart ez az időszak, többé nem leszek a Ferencváros másodedzője.”

A felek azt tisztázták, ha a trénernek van lehetősége máshová menni, a Ferencváros nem gördít akadályt távozása elé. Szerződése lejártáig a klub mögötte áll, ezt Máté Csaba nagyvonalúnak tartja.

„Tudom, könnyű így beszélni, hogy tízből kilencszer nyert velem a csapat. Történhetett volna egészen másképpen is. Azt sem tagadom, bizsergetett az érzés, vajon mit érek a csoportkörben, meddig jutok el a Fradival. Ne feledjük, utoljára tizenhárom éve Herczeg András vitt csoportkörbe magyar edzőként magyar klubot, azóta senki.”

Máté Csaba büszke rá, hogy a korábban általa irányított NB III-as csapat szakmai stábjából Leandro és Szalai Áron is ott van Dejan Sztankovics teamjében, hiszen utóbbit annak idején ő hozta a Ferencvároshoz. Az elmúlt hetekben Máté Csaba fia, a 28 éves Máté Roland is a felnőtt csapatnál dolgozott, ő visszatért a zöld-fehérek U16-os együtteséhez. Máté Csabának az elmúlt napokban sok mindent tisztába kellett tennie magában, ám úgy érzi, mostanra leülepedtek benne a történtek, és kész új kihívás elé nézni. Külföldi lehetőségei is akadnak, konkrétumról azonban korai lenne beszélni.

„Tiszta a lelkiismeretem. Ha elölről kezdhetném, mindent ugyanúgy csinálnék. Az egyedüli vesztes mérkőzést is, a Puskás Akadémia elleni meccset is. Ott sem arról volt szó, hogy közünk nem volt a találkozóhoz. Talán minden edző kiegyezne olyan mérleggel, mint az enyém volt a Ferencváros kispadján. Sajnálom, hogy a játékosoktól nem tudtam elbúcsúzni, hiszen a válogatott szünet miatt mindenki rövid pihenőre ment, de a szakmai stábbal legalább le tudtuk zárni ezt az időszakot. Azzal is tisztában vagyok, hogy az elmúlt két hónap a Ferencváros történetében egy porszem, az én életemben viszont az egyik legszebb drágakő!”

A tréner úgy fogalmazott, akárhogyan is alakult sorsa, mégis minden egyes perce megérte ennek a kalandnak.

„Rengeteg szeretetet kaptam. A Zalgiris ellen az egész Groupama Aréna a nevemet skandálta, kár lenne tagadni, ez megérintett. Már csak azért is, mert ha valaki, én jól tudom, ezt nem adják könnyen a szurkolók. De pozitívan nézek a jövőbe, nálam az a bizonyos pohár mindig félig teli van, és úgy gondolok az itt eltöltött időszakra, hogy akár sokkal hamarabb is véget érhetett volna, egyfelől köszönet ezért a klub vezetőinek, másfelől minden vezetőedzőnek, akivel együtt dolgozhattam, hiszen mindnek megvolt a lehetősége, hogy azt mondja, köszönöm Csaba, nem szeretnélek a stábomban látni. Mégis itt voltam tizenegy évig. Ez csak jelent valamit.”