Zizi az elődöntő mellett a Vipers elleni fináléról is szót ejtett.
Szucsánszki Zita
Sok mindent láttam már, de ezt átélni… Még most sem találom a szavakat. Még a meccs hatása alatt vagyok. De ha már ennyien itt voltak, szurkoltak nekünk, csak be kéne jutni a fináléba, miért ne… Az, hogy mínusz ötről meg tudtuk fordítani a meccset, az, hogy mindig volt valaki, aki átrugdosta a csapatot a holtponton, az elképesztő. A kapuban Janurik Kinga valami elképesztőt nyújtott, de támadásban is jók voltunk. A lényeg, hogy aki pályára lépett, mindenki hozzá tudott tenni a meccshez, akármennyi szerepet is kapott. De például Alicia Stolléval és Hársfalvi Julcsival valósággal kifiléztük a norvégok jobboldalát. Néha csak ennyi kell. Az első félidőben is volt, hogy egy volt közte, mindig közbejött valami, ami miatt nem sikerült. Ott a hajrában aztán sikerült, Emily Bölk pedig a hátára vette a csapatot, és belőtt minket a döntőbe. Sok ilyet láttam már, de élőben átélni az egészen hihetetlen. Néztem, láttam, hogy belövi és azt mondtam, hogy ezt nem hiszem el. A góljaink felét biztos, hogy a szurkolók „dobták”. Amikor ötgólos hátrányban voltunk, ők akkor is ott voltak mögöttünk, és nem néma csendben ültek a székeiken. De azután is ott voltak, hogy húsz góllal kikaptunk Bietigheimben. És most itt vagyunk, pedig akkor mindenki a németeket várta a Final Fourba. Nem láttam a meccs előtt az „Itt nem állunk meg!” feliratú molinót, mert azt sem tudtam, hol vagyok. Még jó, hogy itt volt Tomori Zsuzsi, aki azt mondta, hogy ő ahány Final Fouron játszott, mindig nyert, azaz nincs miért izgulni. A Vipers ellen az egyik kulcs a „Lunde-faktor” lehet, mi ismerjük őt, ő ismer minket, tudja, hogy tudom, hogy tudja, hogy hova lövök, ezért nem oda lövök, ő meg megfogja két kézzel a labdát. Király érzés… De videózni fogunk, felkészülünk belőlük. Játszottunk ellenük idén kétszer, nem újdonság, hogy teli vannak világklasszisokkal, Vahirjeva szerintem a világ legjobb játékosa, aki mindent tud a kézilabdáról. És akkor még van nagy lövőik, jól cseleznek, jól védekeznek, és futnak, mint az őrült. De arra készülhetnek, hogy mi bármi áron le fogjuk őket lassítani. Ebben a csapatban minden benne van! Az is, hogy rosszak leszünk, hiszen a csapat fele 30 fölött van, de ma láttuk, hogy egyetlen kapusteljesítmény mennyit számít, képes lehet átlendíteni a csapatot a holtpontokon. Bombaerős csapatuk van a norvégoknak, ők a döntő esélyesei, de jól áll nekünk ez az underdog szerep, látott már olyat a történelem, hogy megtréfálták a favoritot. Mi is azon leszünk, személy szerint én is, már csak amiatt is, mert ez lesz pályafutásom utolsó összecsapása. A csúcson kell abbahagyni. Egy BL-döntővel búcsúzni, annál szebb szerintem nincs. Különleges meccs lesz az biztos, mindenesetre az élet kegyes volt, hogy megadta nekünk ezt a lehetőséget.
