A Women’s Handball kérdezte Andreát, aki elmondta, hogy hálás és boldog, hogy itt lehet a Fradiban.
Andrea Lekic
Élvezem a budapesti életet és hálás vagyok, hogy kézilabdázhatok, amit a legjobban szeretek, egy olyan városban, amely odavan ezért a sportágért és egy olyan közönség előtt, amely minden meccset követ. Az biztos, hogy ez a legszebb város, amelyben játszottam, hálás és boldog vagyok, hogy itt lehetek. El nem tudja képzelni az ember, mekkora klub a Ferencváros, míg ide nem érkezik.
2018-ban a Vardarral olyan közel voltunk a Bajnokok Ligája győzelemhez, de az a híres cunder… Az ilyen meccsekből mindig tanul az ember. Minél távolabb vagyok 2018-tól, annál inkább motivál. Már évek óta nem voltam a Final4-ban, az ezirányú vágyam már robbanásveszélyes volt. Tisztában vagyok, mi kell ahhoz, hogy idejusson egy csapat. Többen is játszottunk már a Final4-ban, de ez nem egy szokás, hanem hatalmas siker – ma már másképp tekintek erre, mint korábban.
A Metz elleni meccs minden szezon alatti bukásunk fölé tornyosul. Ilyen a sport, pláne a kieséses szakaszban: mindent elfelejt az ember, ami korábban történt. Főleg ha sikert ér el az ember. Történelmi sikert. Várjuk a váratlant ezen a hétvégén. Az elmúlt években az FTC mindig az akkor legfontosabb meccseket bukta el. De idén tapasztaltabb lett a csapat. A tapasztalat mellett a belső kohéziónk és a mindennapi kommunikáció az, amit meghozta az eredményt. Ezt a meccset motivációs szempontból lehetne használni: minden elérhető a sportban, minden lehetséges. Megéltük és még mindig megéljük ezt a sportcsodát. A hetes a kedvenc számom, aznap erről beszéltem reggel Draganával. Május hetedike volt, mondtam, hogy ma valami jónak kell történnie. Ahogy beléptem a pályára, reklámok voltak mindenfelé, egy szórólapon, ami a pályán maradt, a hetes szám volt. Nem vagyok babonás, de a hetes szám mindenütt ott volt körülöttem. És végül héttel nyertünk…
Esélytelen volt, hogy ez a blokk ne működjön. Ez az egyik kedvenc fotóm. Mindannyian a lövés blokkolására koncentráltunk. Fenomenális. Mindig van egy kis félsz az ilyen helyzetekben, mert sokszor születtek ilyenkor gólok. De tudtam, hogy nem veszíthetünk. Ha kellett volna, fejjel is blokkoltunk volna.
Nem volt kívánságom a sorsolás előtt. Nem gondolom, hogy esélytelenek vagyunk. Két fantasztikus meccset játszottunk a Vipersszel, kiütöttük a Metzet, a Győrt kétszer is megvertük. A szurkolóink mögöttünk állnak, nem szabad lebecsülni minket. Várom az Esbjerg elleni meccset, már elkezdtük a felkészülést, megpróbáljuk majd azt, ami a Bukarestnek nem ment – megállítani a rohanásukat. Sokszor játszottam már Mörk ellen, tudom milyen veszélyes. Minden idők egyik legjobb jobbátlövője, számtalan olyan fontos meccsen játszott, mint a szombati. Sajnálom, hogy nem tudtam többet játszani vele és a bukaresti Cristina Neaguval. Mindketten megsérültek. Nagyon vártam azt a szezont, hogy vele játszhassak. De ilyen a sport.
Sok sportcsarnokban voltam a karrierem során, de az MVM Dome a leggyönyörűbb, amit valaha láttam. Tökéletes, libabőrös lesz tőle az ember. Ahogy beléptünk, szurkolóként viselkedtünk, fogtam a telefonomat és mindent levideóztam, mert még ilyen arénában nem voltam. Egy örömteli pillanat volt.
