Az olaszok mellett önmagunkat is „legyűrtük”, így dupla sikert arattunk – az ötödik helyért Vámos Mártonékkal csapunk össze ma este Varga Zsolt utolsó Fradi-meccsén.

Férfi vízilabda, Bajnokok Ligája, Final8, az 5-8. helyért
AN Brescia 8-9 Ferencváros
Negyedek: 1-3, 3-1, 2-2, 2-3
Gólok: Varga 3, Argiropulosz 2, Merkulov 2, Jansik 1, Vigvári 1

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, NSO, VLV
Teljes mérkőzés: MédiaKlikk

Rövid összeállítás a mérkőzésről:

Értékelés a FradiMédiának:

Danyil Merkulov

Ma jól felkészültünk. Tudtuk, hogy tipikus, gyors olasz vízilabdát játszik az ellenfél. A kulcs a védekezés volt, az emberhátrány. Jól fogtuk a legfontosabb játékosaikat. Holnap az Olympiakosz ellen játszunk, jól kell őriznünk a balkezes játékosaikat, Filipovicsot és Vámost.

Jansik Szilárd

Az elmúlt években mindig az éremmérkőzéseken játszottunk, idén pedig az 5-8. helyért. Nehéz, de jövőre visszamegyünk a Final4-ba, így nem lesz több ilyen meccs! Most kicsit boldogabbnak érzem magam, de nehéz lesz az Olympiakosz ellen. Kiváló játékosaik vannak, Vámos, Filipovics, Funtulisz. Igyekszünk a maximumot nyújtani. Edzőnknek Varga Zsoltnak ez az utolsó mérkőzése, mielőtt főállásban lesz a magyar válogatott szövetségi kapitánya. Az iránta érzett tisztelet jeleként is szeretnénk nyerni, úgy búcsúztatni őt, ahogy megérdemli.

Molnár Erik

Nagyon örülök, hogy nyerni tudtunk, mert egy elvesztett negyeddöntő után soha nem könnyű, még ha a Reccótól kaptunk is ki. Nagyon büszke vagyok a csapatra, hogy fel tudtunk állni és meg tudtuk mutatni, hogy tényleg a legjobbak között vagyunk. Hülyén fog hangzani, de most nagyon örülök, hogy az 5. helyért játszunk, nem a hetedikért… Fontos volt hogy megmutassuk: tényleg jók vagyunk.

Varga Dénes

Nagyjából azzal az elánnal ment bele a két csapat, mint ami várható volt a mérkőzés tétje miatt. Mégis, szerintem mi voltunk fegyelmezettebbek, koncentráltabbak, mi követtünk el kevesebb hibát vagy…, nézőpont kérdése: lehet, hogy több bravúrt tudtunk produkálni elöl és hátul is, és ezáltal szerintem végig kontrolláltuk a mérkőzést. Azért egyikünk sem azért csinálja ezt a sportágat, hogy 5-8-ig elődöntőzzön. Körülbelül ugyanolyan erőfeszítéseket tettünk a bemelegítésnél, eléggé halogattuk a beugrást, mégis, én azt mondtam a fiúknak, hogy sportemberi kötelességünk, hogy ezt a meccset a lehető legmagasabb színvonalon “lehozzuk”, még akkor is, hogyha nem pörgünk. Azt üzenem Vámos Marcinak, hogy azt az edzőt búcsúztassa szebben, akit jobban szeret!

Vigvári Vendel

Először is: köszönjük a szurkolóknak, hogy még mindig velünk tartanak. Nagyon fontos és jólesik ez nekünk. Talán a Barcelonetán kívül mi vagyunk az egyetlen csapat, amelyért idáig eljöttek és szurkolnak, s a tegnapi vereség után is itt maradtak minket biztatni. Már csak értük is, de nyilván magunkért, a klubért is szerettünk volna ma nyerni és örülök, hogy ez sikerült.

Vogel Soma

Nehéz ilyen szituációban megtalálni a motivációt, ezt biztos többen is elmondták. Nálunk is nagy volt a csalódottság, de úgy gondolom, hogy azért sikerült összeszednünk magunkat és felálltunk a tegnapi kudarc után. Ha nem is tökéletes játékkal , de azért legalább a védekezésünk megint fegyelmezett és pontos volt.

Varga Zsolt

Amikor nem kerülünk be a legjobb négy közé, akkor hatalmas nyomás nehezedik a csapatra, hogy ebben a helyzetben hogyan tud reagálni. Én azt kértem a játékosoktól, hogy vegyük ezt egy döntőnek, mert nagyon fontos lezáró pont. Ebből a lelki helyzetből kellett igazából kijönni, és ez is egy olyan “gyakorlat”, amire bármikor szükség lehet. Az életben vannak pofonok, fogunk kapni az élettől, az élet az ilyen. A fontos az, hogy hogyan reagálunk erre. Mert aki játszik, aki vízilabdázik, vagy bármilyen sportot csinál, az tudja, hogy vereségek mindig jönnek. Néha a legrosszabb pillanatban. De a legfontosabb a reakció, az, hogy emberként, férfiként hogyan reagálunk. Hogy felállunk-e belőle, csináljuk-e újra a dolgunkat, profin teljes szívből. Tudtuk azt is, hogy nehéz mérkőzés lesz, ugye otthon már egyszer meg tudtuk őket verni. Nagyjából arra a taktikára építettünk amit ott játszottunk. Volt két fórmegoldás, amit még nem játszottunk, bent volt a két balkezes, ebből mind a két esetben tudtunk gólt lőni, ami azt gondolom hogy fontos pont volt a mérkőzésen. Soma védései is kellettek, meg az óriási szív, amivel lejátszottuk ezt ma. Valamelyik este, amikor a Fradin voltunk, odajött hozzám a portás bácsi, és mondta hogy „Zsoltikám, akkor már nem találkozunk?”, mondtam hogy de, de, jövök még ide, de akkor jöttem rá, hogy tényleg nem tartok több edzést a Fradin, és ez úgy rám telepedett ez a melankolikus élmény. 13 év itt a Fradin, ebből 10 év edzőként ez rengeteg élmény, minden egyes kis kockát ismerek a Fradin, az otthonom, és ez ennek egy elhagyási folyamata, egy gyász, ezt lássuk be. Kell idő, nem fog lezárulni a búcsú holnap sem, hanem majd idővel, egyszer csak helyre kerül minden.