A kommunista rendőrség csapata még ’86-ban is így szerezte meg a későbbi válogatott csatárt a Fradi elől.

– Ehhez képest 1999-ben, egy évvel a bajnoki cím után átigazoltál a Ferencvárosba. Jó döntés volt?
– Nem nagyon volt más választásom. A magánéletemben történtek miatt vidékre nem mehettem, Pestről pedig egyedül a Fradi keresett. Lejárt Újpesten a szerződésem, és fájt, hogy nem marasztaltak. Úgy éreztem, mondvacsinált indok a vezetőség részéről a fiatalítás, hogy ezért nem kalkulálnak velem, szerintem évekig játszhattam volna még magas szinten. Simon Tibi, isten nyugosztalja, hívott telefonon, ő vetette fel a Fradiba szerződés gondolatát. A meccseken vérre menő csatákat vívtunk, civilben azonban nagyon is tiszteltük a másikat, ennek ellenére azt feleltem, ne hülyéskedj már! Újpestiként a Fradiba?! De nem hagyta annyiban. Úgy hallottam, nem hosszabbítottál. Van máshonnan ajánlatod? Verebes József szerette volna, ha a Vidibe igazolok, nekem azonban Pesten kellett maradnom. Úgyhogy nem volt választásom. Ennek ellenére azt mondtam, nem megyek a Fradiba. Addig duruzsoltak azonban Tibiék a fülembe, és annyit hívott az igazgató Páncsics Miklós is, hogy fejest ugrottam. Játszani akartam, máshol meg nem tudtam. Marijan Vlak irányította a Fradit, szerintem zseni volt a pali. Amikor a Fradiba kerültem, a csapat már két hete edzőtáborozott. Abból visszatérve Vlak leült velem, őszintén elmondta, jókat hallott rólam, de megvan már a csapata, így csak akkor játszom, ha sokkal jobb teljesítményt nyújtok, mint az eredeti jelöltjei. Nem is játszottam túl sokat, fél év után pedig visszatértem Izraelbe.

– Az Újpestre szerződésed is hasonlóan kacifántos sztori?
– De még mennyire! 1984-ben, 16 évesen, szinte gyerekként felkerültem a Nyíregyháza első csapatába, Ubrankovics Mihály és Dalnoki Jenő keze alatt is dolgozhattam a Szpariban. Az első szezonomban tíz gól felett termeltem a másodosztályban, a második idényben számos klub, a Fradi, az Újpest, a Honvéd, a Vasas, a Békéscsaba, a Debrecen és a Győr is ajánlattal bombázta a szüleimet. Gyerek voltam még, anyuéknak kellett dönteniük. Két csapatra redukálódott végül a kérők száma: Fradi vagy Újpest. Édesanyámék szerint az Újpest vezetői voltak a legszimpatikusabbak, de hát a Fradi az mégiscsak Fradi, a zöld-fehérek ráadásul az egész családot felköltöztették volna Budapestre. Apu edző volt, anyu tanítónő, állást is intéztek volna nekik, egyetlen szobán bukott el végül az üzlet. Nyíregyházán négyszobás lakásban éltünk, olyat akart anyu a fővárosban is. Csak nem gondolják, hogy a tinédzser fiam egy szobában lesz a húgával, mondta a vezetőknek, ők azonban az idő rövidsége miatt csak háromszobás lakást tudtak garantálni. Közbelépett ugyanis az Újpest, korkedvezménnyel bevonultatva katonának. A BM kötelékébe kerültem, ott futballoztam, anyuék viszont maradtak Nyíregyházán. Valamennyi pénzt kapott a Nyíregyháza is, a család viszont lemaradt a háromszobás budai lakásról, amit felajánlott volna a Fradi. Korrekt volt egyébként a Ferencváros.

forrás és teljes interjú: bunteto.com