Zoliról korábbi edzője, Roy Hodgson beszélt, aki újra kispadot kapott a Premier Leagueben.
Roy Hodgson
Először is azt gondolom, hogy Gera Zoltánban minden megvan ahhoz, hogy igazán kiváló, elit szintű edző lehessen, másodszor, pedig úgy hiszem, nagyon jó labdarúgó volt, aki igazán érti a játékot, ami megfelelő alap ahhoz, hogy remek edzővé váljon valaki. Az általa edzett játékosoknak hitelesebb, ha tudják a trénerükről, hogy ő is játszott azon a szinten, olyan mérkőzéseken, mint ők, és így azt is tudni fogja, hogy mikor, milyen problémái vannak a labdarúgóknak. Zoltán vezetői képessége is olyan, ami miatt a játékosok nemcsak tisztelik és elfogadják, hanem hisznek is benne, mert inspirálja is őket, amikor átadja a játék iránti szenvedélyét. Zoli imádja ezt a játékot, és mindent meg is tett azért, hogy kiváló labdarúgóvá váljon. A vágya, a szenvedélye, az energiája, mind átragad a rábízott játékosokra, akikkel dolgozik, ebben egészen biztos vagyok. Megvan benne minden képesség ahhoz, hogy megfelelő tapasztalatot gyűjtve évek múlva akár magyar szövetségi kapitány is legyen egy nap, vagy éppen egy magyar élvonalbeli csapatnál legyen vezetőedző. De én még azt is el tudom képzelni, hogy akár Angliába is visszatérjen edzőként, mert úgy gondolom, megvan benne erre is a készség. Senkivel nem találkoztam sem a West Bromwichnál, sem a Fulhamnél, aki akár csak egyetlen rossz szót is mondott volna Gera Zoltánról, pedig higgyék el, bőven találkoztam olyan emberekkel, akik nem sok jót mondanak másokról… Mindenki szereti és tiszteli. Ami miatt én is tisztelem őt, hogy keményen dolgozik azon, minél többet tanuljon meg új szakmájából. Zoltán igazi csapatjátékos volt, aki nem azért futballozott, hogy az egyéni elismeréseket begyűjtse, hanem azért, hogy a csapatát győzelemre segítse. Rengeteg olyan dolgot csinált, amire mondható, hogy nem a mókás, élvezhető oldala a dolgoknak, csak azért, hogy a csapat győzelmét elősegítse. Edzésen is mindig példaként lehetett állítani a többiek elé, számára minden tréning egyformán fontos volt, akár tudott belőle tanulni, akár nem. Ráadásul a csapattársaival is igazán bajtársias volt a viszonya, a személyisége mindenkit magával ragadott a csapaton belül. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy olyan játékosokkal dolgozhattam, akik vevők voltak arra a termékre, amit el akartam adni nekik, és ebben Zoltán is az élen járt a csapataimnál. Ebből aztán a Fulhamnek is sikeres időszaka alakult és nem így lett volna, ha nincsenek olyan játékosok a csapatnál, mint Zoli és a hozzáállása átragadt a játékostársaira. A mai futballban sokszor nincs idő arra, hogy a trénerek megtalálják, maguk közé gyűjtsék ezeket a játékosokat, és beépítsék a csapatba. A legtöbbször olyan játékosokkal kell együtt dolgozni, akik sikertelennek tartják magukat, hiszen az előző edzőt a rossz szereplés miatt küldték el. A Fulhammel nagy szerencsém volt ebből a szempontból.
