A volt Dózsa játékosnak jó és rossz emléke egyaránt van a rangadókról.

Vasárnap Fradi–Újpest ugyebár, most ezért arra kérlek, hogy vállald el a mesemondó szerepét, és idézd fel nekünk a legjelentősebb Ferencváros elleni emlékeidet! Tudod egyébként, hogy hány derbit játszottál és hány gólt lőttél ezeken?
Ne viccelj, naná, hogy tudom, 12 meccsen 2 gólt lőttem. Rögtön az első derbimen betaláltam, ez nyilván emlékezetes. Mikor Újpestre kerültem, nem tudtam, hogy ez a derbi, mit is jelent pontosan. Akkor tudatosult bennem, mikor már kedden megjelentek az edzésen a szurkolók, és hergeltek, hogy „Kapd el a Lipcseit, daráld le” stb. Szerencsére azért több jó emlékem van, mint rossz, akkoriban elég sokszor nyertünk ezeken a meccseken. Abban volt más egy ilyen rangadó régebben, hogy mindkét csapatban rengeteg olyan játékos volt, aki szorosan kötődött a klubhoz. Lipcsei, Lisztes, Dragóner, Gera, sokkal jobb érzés volt keményen szerelni őket, mert a Fradihoz tartoztak mindig is. Az egyik legemlékezetesebb viszont 2002-ben volt, amikor a Magyar Kupát ugyan megnyertünk, de a bajnokságban csak hatodikak voltunk, a Fradi meg küzdött még a bajnoki címért. Félidőben 0–0 volt az állás, az öltözőben meg két külföldi játékosunk húzta a száját, hogy ők már nem akarnak játszani, mert gyenge idén a csapat, meg ilyesmik. Ezen annyira felhúztam magam, hogy izomból beütöttem az üvegajtót, a kezemet szétvágták a szilánkok és elöntötte a vér. Először azt mondta a doki, hogy képtelenség ezzel játszani, de mondtam, hogy kösse be, aztán mentem vissza a pályára. Gólt lőttem, a 80. percben le kellett cserélni, mert már eléggé szédültem, végül pedig 3–2-re nyertünk. Egy-két kellemetlen élményem is van azért, például mikor úgy kaptunk ki, hogy nekem kellett volna fognom a Gera Zolit. Egyszer kisegítettem egy társam védekezésben, erre pont az üresen maradt Gera kapta a labdát, és győztes gólt rúgott belőle. Mezey Gyuri bácsi a meccs végén odajött és 500 ezer forintra megbüntetett. Ezeknek volt még súlya, minden vereség számított. Amikor hatodik helyen álltunk, volt, hogy megállt az edzés a szurkolók miatt, mert számonkértek minket, hogy mit csinálunk hétről hétre? Vagy, hogy hazafelé leszorították a buszunkat az autópályán, leszállítottak és kérdőre vontak minket.

Ezt manapság már nehéz elképzelni. Nézni fogod azért a hétvégi derbit?
Egy ilyen meccset azért meg kell nézni, így persze, követem majd. Amiben nekünk az erőnk lehet, ha igazi csapatként játszunk. A különbségeket azzal lehet kiegyenlíteni, ha sokkal jobban akarsz, összefogsz, lelkesebb és bátrabb vagy. Amiben bízhatunk még, hogy régen is sokszor előfordult, ha a Fradi ment a bajnoki címért, mi gyengébbek voltunk, akkor mi nyertünk és fordítva is igaz volt ugyanez. Egy ilyen meccsen bármi megtörténhet, nem tudhatjuk, hogy kinek durran el az agya, ki, milyen mentális állapotban lesz.

forrás és teljes interjú: ujpestidozsa.hu