Korának egyik legjobb játékosa, aki játékos- és szobatársa is volt edzőnknek, azt is elmondta, hogy a csapattársai miért nem szerettek kommunikálni Csercseszovval.

– A tarasovkai bázison éltél felváltva két kapussal: Daszajevvel és Csercseszovval. Azt mondják, hogy a kapusok egy különleges futballkaszt, saját maguk útján járnak. Egyetértesz ezzel a sztereotípiával?
– Természetesen egyetértek. Ez normális, mert csak egy kapus van, de sok a mezőnyjátékos. Mindig is azt mondtam, hogy nagy szerencsém volt Daszajevvel és Csercseszovval is. Rinat világsztár volt, és mint ember, nagyon kellemes volt. Amikor elment, Stasszal kezdtem együtt lakni. Ő is jó ember a maga módján. Kicsit más volt, mint Rinat, de mindkettővel remekül kijöttem.

– És milyen volt az élet Csercseszov szobatársaként?
– Stasszal minden fordítva volt, mert nagyon fegyelmezett volt. Nem lehetett zajt csapni és hangosan beszélni, ezért hallgattunk. Stas egyenességében, fegyelmezettségében és némi merevségében különbözött másoktól. Senki sem szeretett kommunikálni Stasszal, mert megértették, hogy különleges ember. De tőle láttuk, mi az a profizmus. Mindennel időben elkészült, minden tiszta volt, minden össze volt hajtva, hogy amikor pihenőidő van, akkor végíg tudjon pihenni.

– Szerinted Csercseszov sokat változott ez alatt a 30 év alatt?
– Nem tudom, bár a Szpartak után folyamatosan kereszteztük egymást a válogatottban, de amióta az orosz válogatott vezetőedzője lett, legfeljebb kétszer láttam.