Az utolsó meccsünkön legyőztük Szlovéniát..

Női kézilabda, Európa-bajnokság, középdöntő, I-es csoport, 3. forduló
Magyarország 29-25 (14-14) Szlovénia
Fradista gólok: Klujber 9, Márton 4

Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ, NSO

Janurik Kinga

Szépen búcsúztunk az Európa-bajnokságtól, viszont több meccsben volt egy-két pont, amit nagyon sajnálunk. Kár, a sportban nincs ha, ez a két pont a miénk, ennek nagyon örülünk. Így kellett elbúcsúzni. Úgy jöttünk ki az öltözőből, hogy arra fókuszáltunk, hogy ötezer ember nekünk szurkol, otthon még több. Mindenkiben az volt, hogy nem mehetünk úgy haza, hogy nem szerzünk pontokat. Ez sikerült – bárcsak több pontot szereztünk volna, de tényleg nincs olyan, hogy ha. Természetesen feldobott minket a hangulat, azt mondtuk egymásnak, hogy minél hangosabban fütyülnek, annál jobban csináljuk a dolgunkat, annál jobban védekezünk. Fantasztikus hangulat volt a végére. Sajnáljuk, hogy nem sikerült jobban, de örülünk ennek a két pontnak.

Klujber Katrin

Azt láttam a csapaton, hogy bárki feljött ma a pályára, odatette magát. Ezt tudjuk mi, és így tényleg sokkal könnyebb játszani. Elöl-hátul mindenki hozzátesz, látja mindenki a másikon, hogy nagyon akar ma nyerni. Vezérszerepet vállaltam, de ha nem lövök gólt, és nyerünk, akkor is boldog vagyok, persze mindig próbálom a maximumot kihozni magamból, és segíteni a csapatot. Minden mérkőzés előtt azt éreztem néhányunkon, hogy csak azért is megcsináljuk, és meg is tudjuk csinálni. Elég jó meccseket játszottunk, ez a mai annyiban volt más, hogy mindenki hozzátett, és azt láttam a lányok szemében, hogy igenis nyerni fogunk, nyerni akarunk, és nem nulla ponttal hazamenni, mert az nagyon fájdalmas lett volna. A jövő évi világbajnokságra az akaratunkat, a küzdésünket kell még csiszolni, hogy minden találkozón felszántsuk a pályát.

Márton Gréta

Nagyon sajnálom, hogy egyetlen mérkőzésre, az utolsóra jött ki a csapatból a legjobb teljesítmény. De nagyon boldogok vagyunk, és a magam részéről hihetetlenül büszke vagyok a lányokra, mert az egész meccsen óriásit harcoltunk. Többször is voltak nagyon jó periódusaink, vezettünk öt góllal is, és most a kritikus utolsó tíz percben is megtudtuk tartani az előnyt. Bíztam benne, hogy nem csak a szlovénokat segíti majd, hanem bennünket is fel fog dobni a hangulat, hiszen otthon a klubjában mindenki nagyszerű szurkolók előtt játszik hétről-hétre, mindig sokan vannak, hiszen nagyon népszerű a kézilabda. És persze ma is öröm volt hallani a magyar szurkolókat a nagy tömegben. Mindenki támogatta a másikat, mindig volt egy jó szavunk a másikhoz, és a kritikus pillanatokban rendre akadt valaki, aki újabb lendületet adott a csapatnak.

Golovin Vlagyimir

Most se állt össze minden, az első félidőben például kaptunk két olyan gólt beállóból, hogy nem is értettem, hogyan lehetséges. Utána zártabbak lettünk középen, ami főleg a végén számított sokat, mert tudtuk, hogy vagy Ana Gros vagy a beálló fogja befejezni a támadást, és a második félidőben a kapusok is tudtak segíteni. De a legfontosabb talán az, hogy a lányok lelkileg kitartottak idáig, büszkék lehetünk rájuk, mert az utolsó meccsen sem volt egyszerű nekik. Most a súlycsoport közel azonos volt, ebből a szempontból tényleg könnyebb dolgunk volt. Mivel nálunk nincsenek annyira lövők, és most a keresztek se nagyon működtek, a szélső játékunkat ki kell használni, ráadásul tudtuk, hogyan védekeznek, és azt is, hogy a szélen több helyzetünk lehet. De ez a szándék megvolt a korábbi mérkőzéseken is, csak akkor nem tudtuk annyiszor megjátszani a szélsőket. A szlovénok ellen csodálatos megoldásaik voltak, és örülök, hogy nem hoztuk vissza mindig a labdát középre, hanem minden lehetőséget kihasználtak, és jó százalékkal lőtték be a helyzeteiket.