Bemutatjuk mai ellenfelünket, a szerb rekordbajnok, BEK-győztes Crvena Zvezdát.

Az együttes sok Fradi-szurkolónál fiatalabb, hiszen 1945-ben alakult, amikor az új, szovjet típusú hatalom újraszervezte Jugoszlávia sportját. A klub két akkor megszűnt egyesületre épült, de kifejezetten nem jogutódja ezeknek. Ezek egyike a Belgrád SC, a másik pedig az SK Jugoszlávia (1913, Nagy Szerbia), ezeket – mint “kispolgári kollaborátorokat” – a kommunista párt feloszlatta. Mindkét klubtól vett át játékosokat a Crvena Zvezda, azaz a Vörös Csillag, a színeket és stadiont az SK-tól „kapták”. Ez utóbbi akkor egy 20.000-es falelátós sportlétesítmény volt, az Avala, amit gyorsan átneveztek Crvena Zvezda stadionnak, 1959-ig játszottak a régi stadionban, majd négy év alatt húzták fel a helyén az új óriásstadiont. Ez a mai nevén hivatalosan Rajko Mitic stadion, amit mi leginkább a Marakana néven ismerhetünk.

Az Avala-stadion

A csapat a főváros és Szerbia legsikeresebb csapata. Belgrád, azaz (Nándor)Fehérvár területe már többezer éve lakott volt, a rómaiak idején Singidunum volt a neve, a római birodalom kettéválásakor a Száva egyik partján lévő Zimony a római, a másik parton lévő Fehérvár a bizánci birodalomhoz került. A város többször cserélt gazdát, majd V. István magyar király jegyajándékként adta azt a szerb királynak, IV. Dragutin Istvánnak, így került az szerb kézbe. A szerb uralkodó halála után visszakerült a város Magyarországhoz. Magyar kézben volt a város 1456-ban is, amikor II. Mehmed másodjára is megpróbálta bevenni a várat. A Szilágyi Mihály, Kapisztrán János és Hunyadi János nevéhez kötődő diadalt alighanem senkinek sem kell bemutatni, ha mégis, akkor ajánljuk a Google-t, a még lustábbaknak pedig itt a Rubicon cikke a déli harangszót megihlető hadi sikerről.

A várost végül a trapezunti I. Szulejmán foglalta el 1521-ben, azt földig rombolta, míg a lakosságot Isztambulba vitték. A török hódoltság idején fejlett, százezres katonai és kereskedelmi központ alakult ki itt. A Habsburgok többször próbálták megszerezni a várost, ideiglenes sikerek voltak is, hol néhány évig, hol néhány évtizedig volt az a kezükön, de az oszmánok mindig visszaszerezték azt. Török kézen volt a város az első és a második – már tartósabb sikert hozó – szerb felkelés idején, 1817-ben is. Előbb részleges, majd 1882-ben teljes függetlenséget ért el a Szerb királyság a török birodalomtól.

Ferenc Ferdinánd halála után az Osztrák-Magyar Monarchia ultimátumot adott Szerbiának, így az akkori magyar – szerb határon található város ismét a frontvonalban találta magát, többször cserélt gazdát az I. világháború során.

Ultimátum Szerbiának – Pesti hírlap

A világháború után az Antant-hatalmak segítségével megalakult a Szerb-Horvát-Szlovén királyság (1929-től Jugoszláv királyság), Belgrád és Zimony pedig egybeolvadt. A II. világháború során a németek bombázása 17.000 belgrádit ölt meg 1941-ben, nem sokkal később a németek a várost is bevették, az német kézen volt egészen 1944 októberéig, amikor a Vörös hadsereg támogatásával Titó elfoglalta azt.

Rajko Mitic

Az ekkor megalakuló kommunista vezetés hozta el a Crvena Zvezda megalakulását bő fél évvel később. A Zvezda a szerb bajnokságban indult, azt azonnal megnyerte, majd 1948-ban a jugoszláv kupát is elhódította. A jugoszláv bajnokságot először 1951-ben nyerte meg. A következő 40 évben még 18-szor sikerült ezt megismételni. 1957-ben a Roda és a CSZKA legyőzésével az elődöntőbe jutottak a BEK-ben, ott viszont a Fiorentina (0-1, 0-0) megállította őket. A következő szezonban a nyolcaddöntőben a Manchester United volt a végállomás (1-2, 3-3), ez a párharc arról híres, hogy a februári belgrádi visszavágóról hazafelé utazó Manchester Unitedet szállító repülőgép Münchenben felszállás közben lezuhant.

Az ’51-es bajnokcsapat

A Zvezda hazai dominanciájára jellemző, hogy története legrosszabb időszakában, a Marakana építése alatt is ünnepelhetett egy bajnoki- és egy kupagyőzelmet, míg a legrosszabb helyezése egy hetedik volt. A klub új erőre kapott, amikor a korábbi játékosát, Miljan Miljanityot nevezték ki edzőnek 1966-ban. Három bajnoki címet nyertek sorozatban, 1971-ben pedig bejutottak a BEK-elődöntőjébe, ahol Puskás Ferenc Panathinaikosza diadalmaskodott végül.

1975-ben a KEK elődöntőjéig jutott a Zvezda, ott mi álltuk útjukat, erről bővebben írtunk a sorsolás után, itt annyit jegyzünk meg: a belgrádi visszavágón 96000 jegyet adtak el, de a becslések szerint 110.000 szurkoló zsúfolódott be a 2-2-es végeredményű találkozóra.

Pillanatkép az 1975-ös KEK elődöntőről

1978-79-ben történetük során először jutottak be egy nemzetközi kupadöntőbe. Az UEFA-kupában a Dynamo Berlint (6-6, idegenben lőtt gól), a Gijont (2-1), az Arsenalt (2-1), a West Bromot (2-1) és a Herthát (2-2, ilg.) is búcsúztatták, a döntőben viszont elbuktak, ott a Borussia Mönchengladbach bizonyult jobbnak (1-1, 0-1). A ’80-as években erős európai csapat volt a CZ, háromszor is két kört nyerve került a legjobb nyolc közé a BEK-ben: 1980-81-ben a Viking és a Basel kiverése után az Inter (0-1, 1-1), egy évvel később a máltai Hibernians és a Banik Ostrava után az Anderlecht (1-2, 1-2), míg 1986-87-ben a Panathianikosz és a Rosenborg legyőzése után a Real (2-0, 2-4, ilg.) állta útjukat. Egyszer a KEK-ben is sikerült a nyolc közé kerülniük, akkor az Aarau és a Lyngby után az Atlético Madrid (0-2, 1-1) volt a végállomás. A jugoszláv bajnokságban ebben az évtizedben négy bajnoki címet és 3 kupagyőzelmet sikerült összehozniuk. A legnagyobb vetélytárs a Partizan volt, de az évtized végére a Dinamo Zágráb lett a pályán is a fő rivális.

Mert a pályán kívül már az volt. Sokan a jugoszláv konfliktus kezdetének egy 1990 májusi Dinamo – Zvezda meccset tartanak. A Zvezda ultráit, a Delijét ekkor a hírhedt Arkan vezette. A két tábor dobálta egymást, majd a horvátok betörtek a pályára és a rohamrendőrökön átjutva nekiestek a szerbeknek. A Zvezda-játékosok távoztak, a Dinamo-játékosok (az 1994-es Honvéd-Fradihoz hasonlóan) a szurkolóknak próbáltak segíteni, egy rendőrt Zvonimir Boban például mellbe rúgott.

Ebben a hangulatban kezdődött el az 1990-91-es szezon, a csapat edzője az Újvidékkel bajnok Ljupko Petrovity volt, őt a Zvezda vezetősége az újvidékiek legnagyobb sztárjával, egy bizonyos Szinisa Mihajlovittyal együtt szerezte meg. A csapatban nem csak szerbek játszottak ugyanakkor, bosnyákok, macedónok és egy román is a csapat tagja volt – valamint két horvát is, a Németországban született Robert Prosinecki a csapat egyik legnagyobb sztárja volt. Egészen kivételes generáció volt ez az addig is jónak, de kiemelkedőnek nem számító jugoszláv futballban. Prosinecki mellett olyan játékosok voltak a csapatban, mint Dejan Szavityevity, Vladimir Jugovity, Szinisa Mihajlovity, Darko Pancsev, illetve az említett román, Miodrag Belodedici. A bajnokságban az egy szezonra átvett jugoszláv-rendszer volt érvényes: a döntetlenek után tizenegyesrúgások jöttek (néhányan biztos emlékeznek még a tatabányaiak elleni maraton-hosszúságú tizenegyes-párbajra). 25 győzelem mellett 4-szer győztek tizenegyesekkel, 2-szer kikaptak ugyanígy a bajnokságban és 4 valódi vereséget szenvedtek el, így nyolcpontos előnnyel lettek bajnokok. Ez volt az utolsó szezon, amikor a horvát, illetve a szlovén csapatok még részt vettek a bajnokságban. A jugó kupában a döntőben épp egy horvát csapat, a Hajduk Split győzte le őket 1-0-ra.

Na de a BEK! A sorozat utolsó kuparendszerű kiírásában az első meccsen a Grasshoppers ellen csak 1-1-et értek el hazai pályán, idegenben aztán 4-1-re nyert a Zvezda Prosinecki duplájával, valamint Pancsev és Radinovity találataival. A következő két párharc sokkal simább volt, mindkettőt hazai pályán kezdték, és mindkétszer 3-0-ra nyertek – a Rangers és a Dynamo Drezda ellen (a visszavágó 1-1 és 2-1 lett, bár ez utóbbit hivatalosan nézőtéri rendbontás miatt 3-0-lal írták a szerb csapat javára). Megtört hát a „negyeddöntő-átok”. Az elődöntőben komolyabb falat, a másik német bajnok, a Bayern München várt Pancsevékre, és bár vezettek a müncheniek Wohlfarth találatával az Olimpiai-stadionban már a 23. percben, Pancsev és Szavityevity találataival fordítottak a szerbek. A visszavágó fordított képet mutatott: 80 ezer néző előtt Belgrádban a hazaiak vezettek, Mihajlovity révén, a 24. percben, de Augenthaler és Bender góljával a Bayern fordított, hosszabbításra várt már mindenki, amikor a 90. percben Augenthaler ismét gólt lőtt – apró szépséghiba, hogy a saját kapujába.

A döntőre Bariban került sor, május végén. Hogy ne találják meg a játékosaikat a menedzserek, a Zvezda játékosait elzárták a külvilágtól hat napra. A döntőben a Papin-Abedi Pelé-Waddle (és Casoni) fémjelezte Marseille volt az esélyesebb, a franciák egy évvel korábban igazolták le a jugoszláv sztárt, Dragan Sztojkvityot 5.5 millió dollárért – a Zvezdától. „Pixi” azonban folyamatosan sérüléssel bajlódott, de talán nem csak ezért nem kezdett volt csapata ellen. A meccs rendes játékideje 0-0 lett, Pixi a hosszabbításban végül beállt, de tizenegyest nem volt hajlandó lőni, miután a kétszer tizenöt perc sem hozott döntést. A tizenegyespárbajt Prosinecki révén a szerbek kezdték, a jobbhátvéd Manuel Amoros kihagyta. A többiek nem hibáztak, így amikor az ötödik párban Darko Pancsev betalált Olmeta kapujába, akkor a Crvena Zvezda BEK-győztes lett.

Magasban a BEK-serleg

A következő szezon előtt Prosinecki a Real Madridhoz igazolt, a csapat többi része azonban egyben maradt, de a foci háttérbe szorult. 1990 júniusában Horvátországban megválasztották Franjo Tudmant elnöknek, a szövetségi állam elindult az önállósodás útján, ezt egy 1991 májusi népszavazás erősítette meg. Júniusban Szlovénia és Horvátország is kivált. Bár kisebb fegyveres összetűzések korábban is voltak, a harcok júliusra lettek intenzívek, hamarosan Vukovart és Dubrovnikot bombázták a jugoszláv sereg tagjai Szlobodan Milosevity irányítása alatt. Arkan vezetésével a Delije ultrái harcoló alakulattá lettek (ahogy a horvátoknál a Dinamo és több más klub szurkolói is), az ukrán Azov-zászlóalj előképeként. 1992 elején pedig Bosznia is kinyilvánította függetlenségét, a harcok így ott is megkezdődtek júniusra. Eközben a Zvezda az európai Szuperkupát elbukta ugyan a Manchester Uniteddel szemben (0-1), de az Interkontinentális-kupát a Colo Colo ellen simán behúzták (3-0).

Az 1991-92-es szezonban 2 rendes kör után a még BEK-nek nevezett sorozatban a nyolc közt csoportkör következett, a két négyes csoport győztesei játszották a döntőt. A Zvezda az észak-ír Portadown (4-0, 4-0) és a ciprusi Apollon Limasszol (3-1, 2-0) kiverése után került a csoportkörbe, itt a második helyen végzett a döntős Sampdoria mögött, az Anderlecht és a régi ismerős Panathinaikosz előtt. A nemzetközi porondon jó ideig ez volt az utolsó szereplésük, az UEFA ugyanis kizárta a jugoszláv válogatottat és a jugoszláv csapatokat a sorozataiból. Így került az 1992-es EB-tornára a „strandról” a későbbi győztes Dánia a nem is titkos esélyes jugoszlávok helyett. Nem meglepő, hogy az ismét bajnokságot nyerő csapat szétszéledt, több tagja évtizedes karriert futott be topligákban, míg a csapat másodhegedűs lett a jugoszláv bajnokságban a Partizan mögött: a következő bajnoki címüket már a kétezres években, 2000-ben ünnepelhették.

Ekkor történt az is, hogy a Delije Milosevity ellen fordult, nemcsak a lelátón tüntettek ellene (“Tégy egy szívességet Szerbiának, Szlobodan és dögölj meg” szólt a rigmus), de aktív részesei voltak azoknak a tüntetéseknek is, amelyek a jugoszláv vezető bukásához és közvetve Jugoszlávia megszűnéséhez vezettek. Ezek egy évvel követték a NATO ENSZ-megállapodásokat megszegő akcióját, a „Nemes üllő akciót” (Operation Noble Anvil). A NATO a koszovói rendezést kezelő Rambouillet-i megállapodást szerette volna elfogadtatni Milosevittyel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában azonban Kína és Oroszország nem támogatta ezt a megoldást, így a NATO nemzetközi jog ellenes akciót folytatott, több, mint ezer repülőgéppel, melyben többszáz civil is életét vesztette nyugati források szerint is (a szerbek úgy tartják, hogy több, mint kétezer civil vesztette életét a katonák mellett).

A Hadügyminisztérium épülete

Tank a Crvena Zvezda stadionjánál

Az elmúlt 20 évben 10 bajnoki címet szerzett a Zvezda az előbb szerb és montenegrói, majd a szerb bajnokságban, 8-szor pedig másodikok lettek, az elmúlt öt bajnoki cím mind az övék lett. A nemzetközi szintéren már igazán kimagasló eredményeik azonban nem voltak. 2005-ben a negyedik helyen végeztek az UEFA-kupa csoportkörében, két év múlva az ötödikek lettek. Ezután 2017-ig vártak a következő csoportkörös szereplésre. 2017-ben az Európa Ligába a Krasznodar elleni playoffban jutottak be, ott a Köln és a BATE Boriszov előtt és az Arsenal mögött másodikok lettek, a 32 közt a CSZKA Moszkva állta az útjukat (0-0, 0-1). Egy évre rá a Salzburg ellen megnyerték a Bajnokok Ligája selejtező playoffot, a csoportkörben megverték a Liverpoolt (2-0) és ikszeltek a Napoli ellen (0-0), a többi négy meccsen azonban 17 gólt kaptak. Egy évre rá a Young Boys ellen sikerült ismét a bravúr (2-2, 1-1) és BL-csoportkör. Ekkor egy győzelem (Olimpiakosz, 3-1) mellett 5 vereségük volt (19 további kapott góllal). A 2020-21-es szezonban az Ararat ellen jutottak be az EL-be, ott második helyen végeztek a Gent mögött, a Hoffenheimet és a Slovan Liberecet megelőzve. A 32 közt a Milan ellen majdnem sikerült a bravúr (2-2, 1-1), az idegenbeli gól okozta a vesztüket. Tavaly a BL-ből Traoréék verték ki őket, utána az EL-playoffban a Kolozsvár nem okozott gondot nekik (4-0, 2-1). A csoportkörben a Braga, a Ludogorec és a Midtjylland előtt az első helyen végeztek, így kapásból a 16 közt voltak, ahol a Rangers állta útjukat (0-3, 2-1).

Idén a Pjunikot még lesimázták (5-0, 2-0), azonban sem a Makkabi Haifa (2-2, 2-3), sem az EL-csoportkörben a Monaco (0-1), illetve a Trabzon (1-2) ellen sem sikerült a győzelem. A klub a selejtezős kudarc után megvált a klublegenda edzőtől, Dejan Sztankovitytól, őt a főleg skandináv területen dolgozó, két évig Sztankovity mellett másodedző, mindössze 40 éves Milos Milojevity váltotta, akitől 25 meccs után, júliusban vált meg a Malmö.

A csapat legeredményesebbje idén a ghánai szélső Osman Bukari (7 gól, 3 assziszt), a támadások motorja a 32 éves Guelor Kanga (5/3), aki nem összetévesztendő a ma eltiltás miatt nem játszó középpályással, Kings Kangwával (4/3). Mirko Ivanity már 9 asszisztnál jár, igaz, főleg a bajnokságban brillíroz. Nagy sztárnak számít még a 31 éves Alekszandar Katai, de ő is a bajnokságban tudott eddig jól játszani.

Az új edző agresszív letámadásra építi taktikáját, ehhez saját bevallása szerint sem tökéletes a meglehetősen idős keret: az alapemberek közül csak a centerhalf Erakovity, Kangwa, Bukari és Ivanovity nem múlt el 30 éves. Ez utóbbi 29 esztendős. Ezért Milojevity szerint természetes, hogy a letámadást az EL-ben nem bírják tökéletesen. A két csoportmeccsen 25, illetve 21 labdát szereztek az ellenfél térfelén, a „hírhedt” PPDA 14.5 illetve 8.5 volt.

A Marakana, avagy Rajko Mitic stadion

Rajko Mitic szobra a stadion előtt

Ennek ellenére a minden bizonyára félelmetes hangulatban (még ha a két legutóbbi hazai bajnokin 4-4000 néző volt csak, ma 40-50 ezer néző várható, miután hétfőn elkezdődött hivatalosan is a jegyértékesítés) a Zvezda biztosan mindent megtesz: az edző kinyilvánított célja, hogy novemberig minden meccsüket megnyerjék, ezt a sorozatot ellenünk szándékoznak beindítani, úgy számolnak, ha ellenünk megszerzik a hat pontot, akkor meglehet a továbbjutás.