A ’90-es évek eltékozolt tehetségű focistájának sorsát idézte fel az Origo.

– Utáltam a Fradit, de profiként igent mondtam, csak az érdekelt, hogy a pályán lehessek. Azonban a vezetőség behívatott, és mondták, hogy ha a fizetésemből leadok 100 ezret, akkor kezdő leszek, ha nem, ülök a padon. Nem vagyok madár, az utóbbit választottam – elevenítette fel az akkori időket Váczi Zoltán, aki végül csak nyolc meccsen lépett pályára a Fradiban, de egy, az Origónak adott interjúban hangsúlyozta, hogy sehol nem kapott annyi szeretetet a szurkolóktól, mint a IX. kerületben.

Váczi Zoltán nagy reményekkel érkezett, megújulást, villogást, gólokat ígért, de sehogyan sem találta a helyét a Fradiban. Áprilisban már a Ferencváros tinédzsereivel játszott, a juniort erősítette, és láthatóan nem csupán a hőségtől szenvedett. A szakvezetők szerint nem száműzték, csupán edzéshiány miatt tették át a tarcsiba. Csütörtökön jelentkezett csak tréningre, az pedig kevés ahhoz, hogy valaki az Fradiban játsszon a hétvégén.

– Most úgy érzem, a nyáron távoznom kell az Üllői útról, mert nem számítanak rám. Valószínűleg ezért kerültem a fakóba. Mandulagyulladásom volt, kihagytam néhány edzést, de tudtam volna vállalni a játékot. Csalódott vagyok, és nemcsak azért, mert a tartalékok között kellett futballoznom, harmincnégy évesen a kis srácok között, hanem azért is, mert egyszer sem szerepelhettem az igazi posztomon. Sztanko Poklepovics állandóan visszavont centert akar játszatni velem, az meg nem az én világom. Állandóan ívelgetik a többiek a fejem fölött a labdát. Jó lenne, ha a hátralévő meccseken legalább egyszer kipróbálnának a középpályán, hátha tudnék segíteni a csapatnak – nyilatkozta Váczi Zoltán, aki az utolsó ferencvárosi meccsén gólpasszt adott egy Siófok ellen 4-2-re megnyert mérkőzésen.

forrás és teljes cikk: Origo