A bundakirály Nagy Antalnak a súlyos vereség ellenére kellemes emlék a 26 évvel ezelőtti világbajnokság, szerinte kint is bundázni kellett volna.
– Néhány hete főzőversenyen voltunk Halmajon Nagy Antival és Esterházy Marcival. Ettünk-ittunk, közben folyamatosan a szovjet–magyarról meséltünk. Még mindig ez érdekel mindenkit – emlékezett vissza a védő Kardos József. – Megjelent rengeteg találgatás, de nem létezett tésztaügy, csodálatos szakács gondoskodott az étkezésünkről. Viszont a felkészülésünk borzalmas volt. Már az ausztriai edzőtábor is megviselt bennünket a kétezer méteres magasságával, szokatlan körülményeivel. Amikor hazajöttünk, kaptunk néhány nap pihenőt lazítással, csajozással, egy-két pohár sörrel fűszerezve. Majd a kapitány az MTK-pályán várt ránk, s Cooper-tesztet futtatott velünk, mondani sem kell, nem a legjobb eredménnyel. Újra alapoztunk. Kint Mexikóban pedig délben edzettünk. Jártányi erőnk sem volt a szovjet meccsen. Lépni is alig bírtunk…
Az Újpest egykori klasszisa a rosszul időzített felkészítésnek tudja be a súlyos vereséget, tíz métert nem tudtak futni, a reklámtáblákat pedig jégtömbnek látták.
– Én már csak nevetek rajta, ha szóba kerül Mexikó – magyarázta Détári Lajos. – De csak kínomban nevetek. Nem szívesen foglalkozom ezzel, de nincs titok, misztikum a vereség mögött. Túledzették a csapatot! A rossz felkészítés okozta, hogy jártányi erőnk sem volt a hőségben. Én olyan gyengének soha nem éreztem magam, mint ott. Már a bemelegítésnél néztünk egymásra, nem értettük, mi van velünk. Amikor a meccs után levánszorogtunk a pályáról, úgy éreztük, mintha harminc találkozót nyomtunk volna le.
„Egyrészt nagyon örültem a győzelemnek, de a magyar szurkolókat sajnáltam, mert minimum az elődöntőbe várták a csapatot – mondta Rácz. – Hat gólt rúgtunk, de több is lehetett volna. Tudtam, hogy ebből a traumából nehéz lesz felállni, nem is sikerült a magyar csapatnak. Pedig az a Mezey-féle alakulat nagyon jó volt, azóta sem láttam olyan kiváló magyar válogatottat.”
Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy egy hónappal a vb-rajt előtt a Dinamo Kijev megnyerte a KEK-et. Pár nappal a győzelem után a csapat edzőjét, Valerij Lobanovszkijt nevezték ki a szovjet válogatott élére, és az addigi szövetségi kapitányt, Eduard Malofejevet kirúgták.
„Májusban bementünk a szövetséghez, és kértük, váltsák le Malofejevet, mert csak négy kijevivel számol a vb-n. Habozás nélkül kirúgták, és 20 nappal a vb-rajt előtt kinevezték Lobanovszkijt, aki 12 kijevit vitt ki Mexikóba. A vb-ig nem játszottunk edzőmeccset, senki sem tudta, mire számíthat tőlünk. Mezey György a Malofejev-féle szovjet csapatra készült, mi viszont teljesen mást játszottunk, megleptük a magyarokat. Nagyon jó passzban voltunk.”
Rácz szerint az is hozzájárult az elsöprő szovjet sikerhez, hogy a magyar csapat minden egyes nap hőségben edzett, és a rajtra elkészült az erejével.
„A mexikói vb-n délben és 16 órakor rendezték a meccseket. Mezey ezért délben, rekkenő hőségben, edzette a magyarokat, azt hitte, a rajtig hozzászoknak a hőséghez, és ez nagy hiba volt. Nem lehet megszokni a meleget, képtelenség felkészülni a 40 fokos forróságra. Mi például reggel hatkor és késő este edzettünk, kíméltük magunkat.” Rácz cáfolta, hogy az akkori viszonyok miatt a magyar csapatnak veszítenie kellett a szovjetek ellen. „Mi is hallottuk a pletykát, hogy a magyarok nem nyerhettek, de ez baromság. Tiszta meccset játszottunk.”
Nagy Antal, az akkori csapat kapitánya másként beszél a Mexikóban történtekről.
– Igenis kellemes emlék az, amit ott átéltünk – mondta Nagy. – Persze, nem a hat szovjet gólra gondolok, hanem, hogy vb-résztvevők lehettünk. Ami Mexikót illeti: el kellett volna fogadnunk a szovjetek által felajánlott döntetlent, de ebbe Mezey György kapitány sosem ment volna bele. Azt gondoltuk, győzünk. Hittel vallom, ez sikerült volna, ha nem kevernek valamit a kancsóban feltálalt italunkba. Mert olyan nincs, hogy egyszerre tizenegy játékos mond csődöt és jártányi ereje sincs! Egymástól kérdeztük meccs közben: te is, te is, te is? Meggyőződésem, ha utána nem zavarják szét a csapatot, a következő vébére is kijutunk.
forrás: blikk.hu, ripost.hu
