Igort a háborús helyzetről kérdezték, elmondta azt is, hogy nagyon hálás a magyaroknak – az UngvárTV pedig a Népligetben forgatott.

– Hogyan viseli az orosz-ukrán háborút, miként tud így a munkájára koncentrálni?
– Kezdeném azzal, hogy most nálunk az akadémia befogadott harminc ukránt, köztük 28 fiatalembert és két édesanyát. Én tartom nekik az edzéseket, és az akadémiáról más kollégák is segítenek. Ők itt laknak az olimpiai komplexumban, minden nap hozzák őket edzésre, étkezést biztosítunk nekik. A legtöbben Kijevből érkeztek, legalább húsz gyerek, a többiek Odesszából. Szívesen vállaltam a velük való foglalkozást, ez egyértelmű.

– És az Ön családja?
– Az idős szüleim és a 18 éves lányom kint maradtak. Rettentően féltem őket, aggódom értük, de szerencsére tudunk kommunikálni telefonon keresztül. Nehéz a helyzet, folynak a tárgyalások, de mit tudhatom én, mi lesz ennek a végkimenetele, egyáltalán mikor lesz vége ennek a borzalomnak. Egyelőre láthatatlan a helyzet, s csak remélni tudjuk, hogy minél előbb béke lesz. Ez mindenki érdeke.

– Hogyan vészelik át ezeket a napokat, heteket az Ukrajnában rekedt rokonai?
– A feleségem, Natalja velem van, illetve a fiam Pesten él, viszont, ahogy már említettem, a lányom és a szüleim odakint rekedtek, Herszonban. És egy pincében rettegnek. Szörnyű ezt kimondani is. A lányom, Jelizaveta esetében arra gondoltunk, hogy nyárig befejezi az iskolát és akkor jön utánunk, csak közben kirobbant a háború és nem tud jönni. A szüleim pedig nem is akarnak mozdulni. Herszonban van a házuk, az értékük, az életük, nem akarnak idejönni. Viszont a nővéremék el tudtak jönni Kijevből, már itt vannak Pesten a másfél éves kislányukkal és a tízéves kisfiúkkal. Utóbbit a Fradiba vittem focizni. Őket Igor fiam segíti Pesten, viszont a két macskájuk hozzám került, mert Igor allergiás a macskaszőrre. Szeretnék hamarosan arról beszélni, hogy immár ez családunk legnagyobb problémája… Szeretném megköszönni a magyar embereknek, hogy ennyit segítettek rajtunk, voltam a határon is, láttam a bázisokat, azt, hogy milyen kedvesek, segítőkészek a magyar emberek. És itt Győrben szintén, az edzőkollégák, a konyhai dolgozók, a takarítónők roppant kedvesek. Nagyon jó nép a magyar, szeretem, imádom őket.

SportPlusz