Női pólósaink vezetőedzője értékelte a szezont.

– A mindkét szakágban megforduló vezetőedzőkhöz intézendő első kérdés, hogy milyen különbségeket tapasztalt a férfi és a női vízilabda között?
– Teljesen más sportág a férfi és női póló. A kettőt akkor lehetne összehasonlítani – ami persze megvalósíthatatlan –, ha a nők is topless játszanának, a másik változat, ha a fiúk játszanának birkózódresszben. Mondják, hogy a férfi vízilabda gyorsabb, dinamikusabb – persze, mert nincs kapaszkodófelület, csak a fecskén lehet őket megfogni, sehol máshol. A nőknél sokkal nagyobb a megfogható ruhafelület, így több a vonaglás, és nehezebb minden, például a helyzetkialakítás. Egy másik különbség, hogy a fiúkban az élet minden területén kevesebb az érzelem, több bennük a racionalitás.

– Még a szezon kezdetén említetted, hogy magad is kíváncsi vagy, hétévnyi szünet után hogyan meccselsz majd, és miként reagálsz a bírói döntésekre: e tekintetben mi a mérleg?
– Harminc év edzősködés alatt ez volt az első évem, amikor nem kaptam piros lapot. Gyanakodva figyeltem magam, hogy mi történt… Ha nem én lennék én, akkor megveregetném a vállam. Próbáltam figyelni rá, hogy jól működjön az egész, mert tíz-húsz éve sok mindent csináltam ösztönből: most igyekeztem nem ösztönből csinálni, így több időm maradt a munkára!

– Reális végeredmény született a bajnokságban? Hiszen az alapszakasz finisében két elveszített rangadón múlott a döntőbe jutásunk, ugyanakkor korábban nekünk is akadtak szerencsés győzelmeink…
– Hosszútávon a nehézségek, a szerencse-balszerencse kiegyenlítik egymást. Ami nekünk rendkívül fontos volt, hogy a lépéselőnyünkkel nem tudtunk élni. Ha a bajnok UVSE az alapszakaszban két vereséggel lett első, a Dunaújváros két vereséggel a második, és mi két vereséggel a harmadikok, akkor még kevesebb értelme van a szerencsénkről beszélni… Ellenben nekünk ott volt még a hazai BVSC elleni alapszakaszmeccsünk is, amikor négyszer is a saját blokkunkról kaptunk gólt. Ez igenis peches iksz volt, és utólag mondhatjuk, hogy itt megtalálhatjuk, miért nem jutottunk a döntőbe.

– Min szeretnél változtatni, fejleszteni a következő évadra?
– Teljesen természetes módon lesznek játékosmozgások, de a lényegen változtatni nem szeretnék, mert a csapat előrelépett. Ha egy női csapat vesztésre áll, minden tagja úgy érzi, hogy ő szeretné megfordítani. Ez egyfelől jó, mert megvan bennünk az elszántság, ugyanakkor a mieink ennél a felfogásnál jóval taktikusabban játszottak. Ha ebben a taktikusságban tudunk még egy adagot fejlődni, és szinte mindenre felkészülünk, ami a pólóban előfordulhat, akkor biztosan leszünk annyira erősek, hogy inkább belőlünk készüljenek, mintsem nekünk kelljen másokból.

A teljes beszélgetés: Fradi.hu