Mondta Liu Shaolin Sándor – korisaink készülnek a folytatásra, az olimpiára tartalékként utazó Sziliczei-Német Rebeka is lehetőséget kap, 1500 méteren ő váltja Kónya Zsófiát.
Szerdán három rövidpályás gyorskorcsolyázónk, Krueger John-Henry, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang is a negyeddöntőben folytatta szereplését a Pekingben zajló téli olimpián. Versenyzőink ezúttal az 1500 méteres versenyszámban voltak érdekeltek. Liu Shaolin Sándor az első, Krueger John-Henry az ötödik, míg Liu Shaoang a hatodik futamban volt érdekelt.
Liu Shaolin Sándor a második pályáról indult, sokáig az ötödik helyen korcsolyázott, majd az utolsó két körben külső íven előzött és az élre állt, végül 2:09.213-as idejével olimpiai rekordot döntve jutott az elődöntőbe. Krueger sokáig a hatodik helyen ment, végül hat körrel a vége előtt kettőt előzött, majd a hajrában még egyet, így a harmadik helyen ő is bebiztosította továbbjutását. Az utolsó negyeddöntős futamban Liu Shaoang három körrel a vége előtt a negyedik helyről kettőt lépett előre, így másodikként jutott az elődöntőbe.
Ilyen előzmények után az olimpiai rekorddal elődöntőbe jutó Liu Shaolin Sándor az első futamban, Krueger John-Henry a másodikban, míg Liu Shaoang a harmadikban versenyzett a döntőbe kerülésért. Liu Shaolin Sándor végül a második helyen ért célba, így készülhetett az 1500 fináléjára. Krueger John-Henry a saját futamában a harmadikként korcsolyázott át a célvonalon, de Knegt akadályozta őt, így a hollandot kizárták, versenyzőnket pedig továbbjuttatták a B-döntőbe. Shaoang magabiztosan korcsolyázott a harmadik helyen, majd egy könnyed mozdulattal az első helyre lépett, így futamgyőztesként ő is ott van az A döntőben.
Krueger John-Henry a 14.14-kor kezdődő B döntőben volt érdekelt. A hatos pályáról indulva egy remek hajrával, a belső íven előzve nyerte meg ezt a futamot, ezzel összesítésben a 11. helyet szerezte meg. Az A döntőben a továbbjuttatások miatt tízen indultak. Liu Shaolin Sándor a kettes, míg testvére, Liu Shaoang a hármas pályáról indult az 1500 méter fináléjában. A nagy mezőnyben Liu Shaoang a negyedik, míg Liu Shaolin Sándor a hatodik helyen ért célba, így bár érmet nem, de pontokat sikerült szerezni.
John-Henry Krueger: „Ma újra kiderült, ebben a sportágban az a jó, ha nem kerülsz olyan helyzetbe, hogy a bírók hozzák meg a döntést helyetted. Mert bizony itt simán előfordulhat, hogy hiába nyújtasz majdnem száz százalékot, az kicsi is elég ahhoz, hogy dobhatod a kukába az egészet… Ez történt velem is szerdán. Annak ellenére, hogy a kvalifikációs világkupa-sorozatban nem az ezerötszáz méter ment a legjobban, van bennem csalódottság.”
Liu Shaoang: „Nagyon jól sikerült a negyeddöntő és az elődöntő. Sajnos ez nem a mi távunk, de úgy érzem, jól teljesítettem, kiadtam magamból mindent. Kilencven százalékban olyan versenyzők voltak itt, akik uralják az ezerötszázat, illetve akiket ezer méteren kizártak, vagy nem jutottak döntőbe, vagyis ők három napja pihennek, én meg a koronavírus-fertőzés után nyomom folyamatosan. Ettől függetlenül jól éreztem magam, sajnálom, hogy a végén nem jött össze a bronz – sajnos a szerencse még mindig nem áll mellém. Taktikánk nemigen volt a fináléra, nem is lehetett, hiszen tíz ember lépett jégre, ilyenkor az a lényeg, hogy minél előrébb legyél, és toljad a végéig. Az olimpia előtt megígértem magamnak, hogy mind az öt döntőben szeretnék ott lenni, az ötből három már teljesült, bízom a másik két számban is!”
Liu Shaolin Sándor: „Akik a dobogón voltak, azok tovább lettek juttatva és a fő számuk az 1500 méter. Ha jól tudom az idei szezontól van egy olyan szabály, hogy 10 ember nem indulhat egy futamban, de valószínűleg a bíró ezt is elfelejtette. De már nem lepődünk meg semmin. A két nappal ezelőtti dolog van még bennem, sok olyan dolog történt, ami nem nyilvános, majd lehet, hogy írok egy hosszabb üzenetet egy magányos éjszakán. Nagyon sok üzenetet kaptam és nagyon sok lelkesítést, jólesett, hogy nagyon sokan, az egész ország kiállt mellettem és mindenki nekem szurkolt. Az utolsó pillanatokig bennem volt, hogy diplomáciai úton sikerül valamit elérni, de igazából úgy vagyok vele, ezt csak én tudom helyre tenni, nekem kell a pályára felmenni és megmutatni, hogy én vagyok a legjobb. Azon gondolkodtam, volt-e már nehezebb pillanat az életemben, mint amikor kiderült, hogy elvették tőlem az aranyérmet, aztán rájöttem, hogy a reggeli felkeléskor mindennap sokkal nehezebb pillanatokat élek meg, mint két nappal ezelőtt. Sokat gondolkodtam az eseten és arra jöttem rá, hogy zseni vagyok: ideálltam és megcsináltam. Szerdán pedig nem az volt a lényeg, hogy nyerek-e vagy sem, hiszen tudtam, hogy nem a legerősebb számom az ezerötszáz méter. Óriási dolog, hogy eljutottam a döntőig, hogy a nap folyamán olimpiai csúcsot futottam – majdnem megdöntötték a fináléban, kicsit izgultam is… Nagyon örülök és csak ismételni tudom magam: zseni vagyok!”
Bánhidi Ákos: „Nem próbáltunk meg pszichológust játszani, esetében nem is igen lehetett. Sanyi magának köszönheti, hogy felállt, s hogy olimpiai rekordot futott ezerötszázon, ahogyan azt is, hogy pontszerző helyen végzett. Várható volt, hogy megcsinálja, tudtuk, hogy képes rá. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ezerméteres döntő után és még szerdán is nem volt tele indulattal, de tudta kezelni. Igazán elégedett lehet magával. Szerdán úgy éreztem magam, mint egy olyan vízilabdameccsen, amelyen az egyik csapat sok ötméteres kap, majd ezt követően reklamál az ellenfél, s bár nem feltétlenül történik szabálytalanság, onnantól nekik fújják be a büntetőket – másként: éreztem némi egyensúlyba billenést az első két versenynap után. Kétsége ne legyen senkinek: a Liu testvérek élezik a bicskát az ötszázra. Bár sprintszám, nagyon sok minden történhet negyven másodperc alatt, de ott sokkal inkább nekünk áll a zászló, mint állt ezerötszázon.”
