Az ukrán játékos szerint a Fradi is jól járt a Legiába igazolásával.

– Varsóban van?
– Most éppen Kijevben. A válogatottnál voltam, s bár pályára nem léptem, az új szövetségi kapitány, Olekszandr Petrakov kíváncsi volt rám.

– Meddig marad odahaza?
– A feleségemmel szerdán utazunk Lengyelországba, csütörtökön kell először edzésre jelentkeznem.

– Miért éppen a Legia?
– Nehéz döntést hoztam. Több ajánlatom volt, de erről már nem szeretnék beszélni. Tiszteletben tartom a Legiával kötött szerződésemet, most már csak a lengyelországi időszakomra összpontosítok. Úgy gondoltam, a Legia tökéletes hely arra, hogy továbbfejlődjek és új kihívásokat találjak.

– Tényleg ön akart távozni?
– A váltásnak több összetevője volt. Ne feledjük, az eladásommal a Ferencváros jól járt, nekem ez is fontos volt. Fájó szívvel hoztam meg a döntést, nehéz is erről beszélnem… A Fradinál egy év múlva lejárt volna a szerződésem, új lengyel klubomnál kétezerhuszonnégy nyaráig köteleztem el magam. Úgy éreztem, itt a váltás ideje. Új országban, új bajnokságban, új klubban tehetem próbára a tudásomat.

– Három évet alatt három bajnoki címet szerzett a Ferencvárossal, bejutott a Bajnokok Ligája és az Európa-liga csoportkörébe is. Mire a legbüszkébb?
– Talán a BL-csoportkörbe jutásra. Amikor annak idején Magyarországra szerződtem, csak ez lebegett a szemem előtt. Mielőtt aláírtam volna a szerződésemet, a Ferencváros vezetőivel sokat beszélgettünk erről, egyértelmű célja volt a klubnak a BL-főtábla, büszke vagyok rá, hogy huszonöt év után ismét sikerült a bravúr. De nagy eredménynek tartom azt is, hogy egymást követő három idényben lettünk bajnokok. Ezt sehol sem könnyű elérni. Nehéz megnyerni a bajnoki címet, de talán még nehezebb megvédeni, pláne kétszer. És azt se feledjük el, hogy időközben ukrán válogatott játékos lettem. Németország ellen mutatkoztam be a csapatban, majd következett a lengyelek, a franciák és a spanyolok elleni összecsapás. Nem rossz lista. Remélem, messze még a vége.

– A ferencvárosi időszakából van kedvenc mérkőzése? A Juventus vagy a Barcelona elleni csata, netán valamelyik Mezőkövesd elleni ütközet?
– Maradjunk inkább a BL meccseknél… A Juventus ellen idegenben nagyon jól futballoztunk, azt az estét sohasem felejtem el. A legközelebb hozzám mégis talán a barcelonai kilencven perc áll, mert bár kikaptunk öt egyre, a katalánok kapujába nem mindennap talál be az ember. Emlékszem, a meccs előtt nyolc hónappal turistaként a közösségi oldalamon a Camp Nouból posztoltam képet, eszembe sem jutott, hogy hamarosan tétmérkőzésen lépek ott pályára, sőt a kapuba is betalálok.

– Három év alatt alighanem sok barátot szerzett a Ferencvárosnál. Ki hiányzik leginkább?
– A csapattársaimmal jó kapcsolatot ápoltam, senkire sem lehet egy rossz szavam sem. Eleinte nemigen beszéltem angolul, de elkezdtem tanulni a nyelvet, egyre jobban belejöttem a beszélgetésbe. Sok sráccal kötöttem barátságot, de leginkább Lasa Dvali és Myrto Uzuni fog hiányozni.

– Új csapattársaival találkozott már?
– Még nem. Amikor a múlt héten Varsóban voltam az orvosi vizsgálatokon, teszteken estem át, a szerződés aláírását követően pedig néhány képet készítettünk az új mezemmel a stadion gyepén. A játékosokkal nem találkoztam, csütörtökön mutatnak be.

– Üzen valamit a Ferencváros szurkolóinak?
– Mindig jó szívvel gondolok rájuk. Miután kiderült, hogy távozom, rengeteg üzenetet kaptam tőlük, elolvasni is képtelenség volt mindet, nemhogy válaszolni rájuk. A Groupama Arénában olyan hangulatot teremtettek, hogy sohasem felejtem el. Magammal viszem az emlékeket. Aztán ki tudja, egyszer talán visszatérek Magyarországra, a Ferencvároshoz.

(nso)