Ökölvívó szakosztályunk vezetőjével beszélgettek pályafutásáról és a Fradi-bokszról is.

Húsz esztendővel ezelőtt vívtad az első két meccsedet, egészen pontosan 2000 októberében és decemberében. Két évtized távlatából, hogyan emlékszel vissza ezekre az időkre?
Pfuuu, ezt most nem biztos, hogy le kéne írni, mert a mostani párom is olvassa a cikket, de egy héttel az esküvőm után volt az első mérkőzésem. Nagyon kemény volt. Mindegy, nem tartott sokáig. Mármint a meccs (nevet).

Mi volt az oka annak, hogy 2000-ben eldöntötted: profi bokszoló leszel?
Egyértelműen az abban az évben megrendezett Európa-bajnokság. Nem bírtam megemészteni, hogy nagy bokszolókat sikerült legyőznöm azon a versenyen és az ukrán ellen a döntőbe jutásért lepontoztak, pedig nagyon megvertem a srácot. Az egész Eb-n remek formában voltam! Oleg Szaitovot kiütöttem, aki a sportág egyik legnagyobb alakja még most is, hiszen három olimpián indult, abból kettőt megnyert, a harmadikon pedig bronzérmes lett. Legyőztem utána a francia Hussein Bayrant, aki később profi világbajnok lett. Itthon pedig szintén erős volt a súlycsoportom, mivel Kovács „Vipera” Attila ellen kellett kivívnom a válogatott szereplést. Szóval miután itthon sem volt egyszerű, kint meg két remek ökölvívót sikerült legyőzni, nagyon el voltam keseredve, hogy hiába vertem agyba-főbe az ukránt (is) az Eb-n, ő jutott a döntőbe, ráadásul a piszok nehéz kvalifikációs rendszer miatt az olimpia sem jött össze, így könnyen jött a döntés, hogy profi leszek.

Tudom, hogy súlyemeléssel kezdted az aktív sportot – mikor döntötted el, hogy bokszoló szeretnél lenni?
15 éves koromtól már csakis az járt a fejemben, hogy profi ökölvívó világbajnok szeretnék lenni. Annak idején az MTV-ben volt az ÁSZ című műsor, még ott is lenyilatkoztam ezt, mivel én voltam Tokaj Ásza, ezért megtehettem ezt. De ekkor még Rakamazon, a kis garázsunkban edzettem.

Mennyire szoktál amúgy visszagondolni a múltra vagy például Rakamazra?
Van kapcsolatom a mai napig Rakamazzal. Tudod, ismerni kell a múltunkat ahhoz, hogy legyen jövőnk. Én legalábbis ezt vallom. Manapság a gyerekeimnek szoktam mesélni a gyerekkoromról, hogy milyen életünk volt ott és akkor. De bennem, hidd el, továbbra is jó érzése vannak, így gondolok erre az időszakra, hiába voltak rossz pillanatai. Persze ez egy teljesen más gyerekkor volt, mint például most a lányaimé, de szerettem, nekem akkor ez tökéletesnek tűnt. Annak ellenére, hogy nekem nincsen anyukám, a nagymamám nevelt fel. Kacifántos út vezetett Budapestre, de ez formált azzá, aki vagyok. Ugyanolyan jó érzéssel gondolok a gyerekkoromra, mint az aktív pályafutásomra, úgyhogy rendben van ez így. Jó és vidám életet éltem, és élek most is.

Azt javaslom, hogy ezt ne szalasszuk el a mostani beszélgetésben sem, de a bevezetőben már említettem az olvasóknak a történetet, ami miatt megkértelek erre az interjúra. A PestiTV Politikai Hobbista műsorában elhangzottakra gondolok. Térjünk rá egy kicsit erre. Mi a hosszú évek alatt sosem beszéltünk erről a kérdésről egymás között, nem volt téma, élted az életedet, de ez a téma főszerepben sosem volt. Hogy csináltad ezt? Néha magam sem értem, hogyan kerülhetett el téged ennyire ez a kérdés. Valahol egy csodálatos dolognak tartom ezt, így érzem rendjén, de mégis kevés a példa erre.
Nagyon örülök ennek a kérdésnek és örülök, hogy beszélünk róla. Sokszor kérdezik tőlem is, hogyan csináltam, mondjam el, meséljek róla. És akkor most beszélek is neked egy kisfiúról, aki otthon, a kertben hol kapál, hol pedig ásózik, és amikor elmegy egy repülőgép a feje felett, elkezdi átélni, beképzelni, hogy milyen ott ülni. Álmodozó srác voltam, de dolgos. Aztán eljött egy nap, amikor bementem a könyvtárba és kivettem egy könyvet, hazavittem. Nem olvastam el, de visszavittem időben. Mesék voltak a könyvben, az egyiknek az volt címe: Akik ki akarták merni kanállal a tengert. Amikor vittem vissza a könyvet, kérdezte a könyvtáros néni: na, és ki tudták merni a tengert? Álltam ott pironkodva előtte, tizenkét évesen és nem tudtam megszólalni. Megkérdezte még egyszer: ki tudták merni vagy nem? Nem hazudtam, mondtam neki: nem tudom, és ezzel úgy elszégyelltem magam, hogy nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, és onnantól kezdve minden könyvet kiolvastam, amit kivettem. Rengeteg könyvet elolvastam és vannak nagy kedvenceim: A nyomorultak, Az öreg halász és a tenger. Ezek formálják az embert. Vannak hősök, vannak elveik és tartják magukat hozzá. Manapság ez nem divat. Én úgy gondolom, hogy egy 12 éves fiúnak ezek a hősök kellenek ahhoz, hogy férfivá érjen. Tudni kell kiállni amellett, amiben hiszel. És ez nem származási kérdés, hanem emberi kérdés. Ha tetteink alapján ítélnek meg, akkor az emberről mondanak véleményt, nem egy népcsoportról. És ez így van rendjén. Én megpróbáltam tenni valamit, letenni a sport és az ökölvívás asztalára azt, ami bennem volt, és emiatt ítélnek meg sokan pozitívnak és szeretnek a mai napig. Én azt tanácsolom minden roma fiatalnak, tegyen az életért, a vágyaiért, az elveiért, és akkor sosem lesz kérdés a származása. Ha pedig nem úgy alakul valami, ahogy elképzeltük, akkor sem kell a származásukra fogni. Ha kikaptam, nem azért kaptam ki, mert roma vagyok, hanem azért, mert valamit nem jól csináltam.

Végezetül kanyarodjunk vissza a Fradihoz és a napi feladatokhoz. Belekezdtünk abba, hogy új módszerekkel próbáljátok a gyerekeket az ökölvívás környékén tartani. Mit lehet tudni erről a konkrét ökölvívástól kicsit eltérő, ugyanakkor nagyon fontos képzésről?
A gyerekeket 12 éves kortól lehetett bokszedzésre hozni. Nem is volt értelme előbb. Mi ezen változtattunk Bedák Pimpa vezetőedzővel és Krizsa Tímea trénerrel: olyan gyermekedzéseket tartunk, ahol megtanítjuk a srácokat mozogni, jól járni, bukfencezni, és minden olyan dologra, amit később akár az ökölvívásban is hasznosíthatnak. 6-7 éves kortól tartjuk ezeket az edzéseket, és természetesen ritkább rotációban ugyan, de azért kezdjük őket megismertetni az ökölvívással is. Ennek köszönhetően előbb le tudjuk hozni az ökölvívó szakosztályba a srácokat. Nagyon fontos lépés a mozgásfejlesztés, koordináció és megpróbáljuk a mozgáskultúrájukat fejleszteni, mert később a boksz mozgását sokkal jobban és könnyebben fogják megtanulni. Sok idő, türelem, munka és támogatók kellenek ehhez, de keményen dolgozunk és jó úton járunk.

Teljes interjú: Pesti Srácok